Előfizetés

Az áldozat családja nem békül

Az orosz vadászbombázó tavaly októberi szíriai lelövése után holtpontra jutott török-orosz államközi viszony normalizálása keretében Törökország kártérítést ajánlott fel az elhunyt orosz pilóta, Oleg Peskov ezredes családjának.

A hozzátartozók azonban visszautasították az ajánlatot, megalázónak és borzalmasnak nevezve azt. A törökországi Kemer üdülőváros ajánlott fel a családnak egy nyaralót a Földközi-tenger partján. A család viszont kitart azon álláspontja mellett, hogy nem kértek és nem is fogadnak el semmit Törökországtól.

Recep Tayyip Erdogan török államfő múlt hétfőn kért bocsánatot a történtekért, majd Vlagyimir Putyinnal egyeztetve megállapodtak a kapcsolatok újrafelvételében. Törökországot rendkívül érzékenyen érinti az orosz turisták elmaradása, a kártérítést felajánló török város polgármestere is hangsúlyozta, nagyon szeretnék, ha rövid időn belül normalizálódna a kapcsolatuk Oroszországgal.

Kapcsolódó
A török elnök bocsánatot kért Putyintól

Emblematikus vezetőt veszített Párizs

Publikálás dátuma
2016.07.04. 07:33
Michel Rocard az Európai Uniót féltette FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Elhunyt szombaton a francia baloldal egyik emblematikus volt vezetője, Michel Rocard. Talán a sors iróniája, hogy alig néhány nappal élte túl a brit népszavazást. Rocard ugyanis évek óta attól tartott, hogy Nagy-Britannia szétrobbanthatja az Európai Uniót.

A 85 éves Rocard a francia baloldal egyik legismertebb veterán politikusa volt. 1981 és 1985 között kétszer töltött be miniszteri tisztséget, 1988–1991 között, Francois Mitterrand elnöksége idején pedig Franciaország miniszterelnöke volt.

Francois Hollande szocialista államfő közleményben búcsúzott Rocartól. "A köztársaság és a baloldal egy nagy alakja eltávozott" - írta az államfő.

A francia baloldali politikus, aki 15 éven át az Európai Parlament képviselője is volt, az EU és az európai föderalizáció elkötelezett híve volt. Éppen ezért rendkívüli módon érdekelte a brit uniós tagság kérdése, és azon kevés uniópárti politikus egyike volt, aki mégis a Brexit mellett érvelt, mert úgy vélte, hogy a britek hátráltatják az európai integráció elmélyítését. Két évvel ezelőtt arra buzdította Nagy-Britanniát, hogy lépjen ki az Unióból, mielőtt komolyabb bajt okozna.

2014 áprilisában egy, a La Revue du Trombinoscope című francia politikai folyóiratnak adott interjújában úgy fogalmazottban "Nagy-Britannia egy nagyon nagy ország, amely mindig is visszautasította, hogy Európa beleszóljon az ügyeibe. Az integráció minden mélyítését akadályozta ... Ha távozik, lehetséges lesz válaszolni az irányítási válságra Európában”.

Nagy-Britanniában hét végén is tovább gyűrűzött a referendum. Londonban, ahol a szavazók több mint kétharmada szavazott az uniós tagság mellett, több tízezren vonultak utcára országuk kilépése ellen tiltakozva. A szervezők a parlament elé vonultak és petíciót nyújtottak át, amelyben azt követelték, hogy a törvényhozás akadályozza meg a brit EU-tagság feladását, a kormány ne aktiválja a kilépési folyamatot elindító Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyét.

Keiran MacDermott, a „menet Európáért „ főszervezője a rendezvény Facebook oldalán a következőket írta: „Levehetjük még az ujjunkat az önmegsemmisítés gombjáról és megakadályozhatjuk a Brexitet, visszautasíthatjuk hogy a referendum legyen a végső kimondott szó ezügyben. Ne hagyjuk cserbe a jövő nemzedékeket. Tiltakozzunk a Brexit ellen és akadályozzuk meg azt!’, olvasható a felhívásban.

Turnbull öngólja

A két nagy párt közül egyiknek sem sikerült megszereznie a kormányalakításhoz szükséges többséget a szombati előrehozott választásokon Ausztráliában. A vasárnapi előzetes eredmények patthelyzetet jeleznek, a végleges eredményekre a hét végéig várni kell.

Úgy tűnik, Malcolm Turnbull miniszterelnök a maga állította csapdába esett. A kormányzó konzervatív Liberális Pártot is vezető Turnbull májusban oszlatta fel a parlamentet és rendelt el előrehozott választásokat annak reményében, hogy megerősödve kerül ki a megmérettetésből és nagyobb támogatottságot szerez reformterveihez. A részeredmények szerint a kormánykoalíció pártjai összességében kevesebb mandátumot szereztek, mint az ellenzéki Munkáspárt.

A 150 fős törvényhozásban 76 helyet kell megszerezni a kormányalakításhoz. A várakozások szerint a kormánykoalíció 68, a Munkáspárt pedig 70 képviselői mandátumot szerzett a választásokon. Öt képviselő feltehetően a független és a zöld párti jelöltek közül kerül ki, hét másik mandátum sorsa pedig még függőben van, ezek dönthetnek majd arról, ki alakít kormányt Ausztráliában. Koalícióra mindenképpen szükség lesz.

Turnbull egyelőre magabiztosan nyilatkozik, közölte, meggyőződése, hogy megszerzik a parlamenti többséget és biztosította az országot, hogy a kormánykoalíció az új törvényhozás viszály és megosztottság nélküli felállására törekszik.

Ausztráliát az utóbbi években állandó politikai bizonytalanság jellemezte, öt év alatt négy miniszterelnöke volt az országnak. A most megerősödni látszó Munkáspárt 2013-ban súlyos vereséget szenvedett a parlamenti választásokon.

Bill Shorten pártelnök nem véletlenül fogalmazott úgy a részeredmények ismeretében, hogy üdvözli a Munkáspárt visszatérését a politikai porondra.

A szombati voksolás szenzációja, hogy a Munkáspárt színeiben mandátumot nyert a képviselőházba az első bennszülött nő. Az 59 éves Linda Burney tanárnő történelmet írt. Ő volt az első bennszülött nő, aki tartományi parlamentbe bejutott (2003-ban), ugyancsak ő szerzett elsőként tanári diplomát a Charles Sturt Egyetemen, ő lett az első női bennszülött tagja a benszülöttekkel tárgyaló Nemzeti Tanácsnak is. A szenátusnak már volt női bennszülött tagja Nova Peris atléta személyében.