Friss hír: a Horváth András egykori APEH dolgozó ellen indult „zöld dossziés” büntetőeljárás még mindig folyik, míg azon bűzös ügyek, melyekről ő tett bejelentést, szépen elhalnak.
Elmondok egy tanmesét a rendőrség (fejben) nyomozási módszereiről. Egy áprilisi napon jó darabon akkurátusan kivágták a kerítésemet Budakeszin, megnyitva így lényegében bárki előtt az ingatlant. És jelzőkarókat vertek a földbe. Már ma meg is érkezett a rendőrség nyomozást elutasító határozata. Ízlelgessük a mondatokat. „Nem állapítható meg, hogy a karókat elhelyező személy volt az, aki a kerítést megrongálta, így a magánlaksértés nem igazolható, ha a kerítés megrongálása korábbi időpontra tehető, úgy a karókat elhelyező személy nem követett el jogsértést. (…) Hiányzik a szándékosság gyanúja, nem igazolható, hogy a kerítés szándékos emberi magatartás miatt rongálódott meg, így nem állapítható meg bűncselekmény.”
Csak annyit kellett volna tenniük, mint nekem: felhívni a városházát. Rögtön kiderült, lelkükben kopasz földmérők a város megbízásából garázdálkodtak. Az önkormányzat helytállt történtekért, elnézést kért, és rögtön megcsináltatta a kerítést. A „cselekménysorozat” tehát vitathatatlanul szándékos, összefüggő, és jogsértő volt.
Summa: a rendőrség mint testület érdemi munka helyett megint megvakarta a fenekét, kieszelt pár süket íróasztali mondatot és lerázott, mint kutya a vizet. És/vagy hülyemód védte az önkormányzat ülepét.
Nagyon piti, nagyon privát ügy, de a cseppben figyelhetjük a tengert.
