Megirta a minap a Népszava is, hogy a Lehel-utca 5. számú házban agyonlőtte magát Bátor Endre, egy 18 esztendős diák, aki a Nagymező-utcai kereskedelmi iskolának volt a növendéke. Hozzátartozói, ösmerősei még csak nem is sejtették, hogy miért lett öngyilkossá a fiú s a végzetes elhatározás oka örökké titok is maradt volna, ha elő nem kerül a halálba menekült diák naplója, mely aztán mindent megmagyarázott. Eszerint Bátor Endre valamin összekülönbözött egyik tanárával, aki pofonnal fenyegette meg. A fiú elégtételért az iskola igazgatójához fordult, ez azonban a súlyosan megsértett fiút ridegen elutasította. Az esett teljesen kiforgatta valójából Bátor Endrét. Túlságosan érzékeny önérzete nem bírta el ezt a kettős sértést s többé feléje sem nézett az iskolának. Két hónapon át napról-napra az újpesti Szúnyog-szigetre ment ki iskolaidőben, ott töltötte el napjait búskomor, beteg töprengésben. Egyik tanárának jóakaratában bízott még csak, aki ugyanis megígérte, hogy valamelyik más fővárosi kereskedelmi iskolában fölvéteti, hadd tehesse le legalább az évi vizsgálatot. Nem vették föl sehol, s Bátor elhatározta, hogy véget vet az életének. Szerzett egy forgópisztolyt s főbe lőtte magát.