- Meddig bírta volna még?
- Miközben ez az egész per a politika és az ügyészség számára szimpla presztízskérdés volt, nekem becsületbeli ügy. Korábban kemény vitapartnere voltam a Fidesznek és az a stigma, amit ez a történet rám rakott nekem rendkívül zavarba ejtő, így nyilvánvalóan küzdeni akartam ellene. Az volt az elhatározásunk, hogy ha kell, akkor Strasbourgig is elmegyünk, mert az első perctől biztosak voltunk abban, hogy itt koncepciós perről van szó és az ügyészségnek egyszerűen nincs igaza. Ezért addig mindenképp bírtam volna, amíg el nem jutunk Strasbourgig.
- A politikát említette, de nyilván a civil életére is hatással voltak ezek az évek.
- Persze. A vád politikai célzatú, politikai megrendelésre készült, politikusok és a Nemzeti Együttműködés Rendszerét életben tartó Polt Péter közös produktuma. Kezdetben a Fidesznek a saját legitimációjához szükség volt arra, hogy fel- és bemutassák azokat a baloldali politikusokat, akiken a közvélemény szörnyülködhet, mondván, hogy ezek milyen elképesztő bűntetteket követtek el. Ehhez az egyre gyarapodó kormányzati kliensmédia iszonyatos nagy hátteret adott. Normális körülmények között úgy illett volna, hogy a mi álláspontunk is nyilvánosságra kerüljön, ehelyett a média az ügyészség szikár álláspontját közölte csak: a törvényeket kijátszva, áron alul, bűncselekményt követtek el Juhászék. Ez rajta is maradt az emberen, nem lehetett lerázni.
- Van visszaút?
- A politikában, még ha van is szolidaritás – megjegyzem, elég ritkán – akkor is a stigma partvonalra szorít. Amíg jogerősen azt nem mondják, hogy büntetlen vagy, addig egyszerűen az ember kiszorul a „pálya” szélére, és noha egyébként veregetik a vállát, hogy számítunk rád, azért közös fotót nem nagyon vállalnak. És ezt nem csak szimbolikus értelemben mondom. Éppen ezért a megvádoltaknak, az ilyen módon hírben hozott embereknek lényegében a politikába visszaút csak nagyon korlátozottan és kivételes esetben van. Én nagyon örülök annak, hogy a pártelnököm - Molnár Gyula - ezen kivételek közé tartozik. Az ő helyzete azért is izgalmas, mert miközben ezer papírja van arról, hogy átvilágították, felmentették, nem követett el bűncselekményt, még ma is neki kell magyarázkodnia, hogy mit nem követett el. Közben a kormány meg szétlopja az országot. Én azt mondom, hogy nem kell magyarázkodni. Azt kell mondani, hogy ti loptok. Rólam bebizonyosodott, hogy nem. Engem megvizsgáltak. Benneteket nem. Hogyha ezekben nem vagyunk elég bátrak markáns mondatokat mondani, azok is, akik egyébként vád alatt voltak és felszabadultak a teher alól és azok is, akik velük szolidárisak voltak, akkor borzasztó nagy probléma lesz, mert nem lesznek újabb figurák, akik szerepet vállaljanak. Ha ilyen könnyen ki lehet embereket tolni politikából, ha ilyen könnyen meglehet karriereket semmisíteni, ráadásul ennyire szemérmetlen módon, mint ahogyan azt Polt Péter és Orbán Viktor csinálja - a büntetőjog eszközeit használják a politikai riválisokkal szemben -, akkor nem lesz utánpótlás és nem lesz a rendszerben erő. Erő attól van, benned és a pártodban, ha a saját igazad megtudod védeni, ha a saját igazad mellett kiállsz, és ha rámutatsz, arra, hogy a másik mennyire igaztalanul járt el veled szemben.
- Miért Juhász Ferenc lett az elszámoltatás szimbolikus figurája?
- Én a szocialista pártnak korábban - nem szeretem ezt a kifejezést, de mégis így van – „kirakatarca” voltam. Sok konfliktusba kerültem azokkal, akik a vádat megfogalmazták, fenntartották, éltették. Az a szerencsétlen helyzet, hogy a személyes bosszúvágy és a politikai leszámolás esetemben nagy valószínűséggel egybe esett. Ez okozhatta azt, hogy ilyen hosszú ideig élvezhettem az igazságszolgáltatás, különösen az ügyészség figyelmét.
- A bosszúállás az egész rendszerre jellemző.
- Aki nézi a mai közéletet és politikát, az látja, hogy valóban a bosszúállás és az ellehetetlenítés szándéka nem csak engem ért kitüntetés, hanem mindazoké, akik a kormányzattal szembe mentek, vagy bátor magatartást tanúsítottak, vagy akik csak egy picit is sértik az ő érdekeiket - lásd Simicska Lajost, vagy Spéder Zoltánt. Abban a pillanatban akár a legnagyobb csókossal szemben is képesek gazdasági, vagy éppenséggel büntetőjogi eszközökkel fellépni. Éppen ezért a politikai ellenzék, az örök rivális sem számíthat másra, minthogy ilyen eszközöket használjanak vele szemben.
- Mivel lehet védekezni?
- Először is nem szabad bűnöket elkövetni. Bűntelenséget csak az állíthat, aki valóban ártatlan, különben hamar lebukik. Másodszor a nyilvánosság figyelmét kell kérni és eljön az a kegyelmi pillanat, amikor a mostani hatalmat minimum a tanúsított magatartásuk miatt el kell számoltatni. Nehezen mondom ki az elszámoltatni kifejezést. De nem megy az, hogy az ügyészség vádemelési eredményessége, úgy általában eléri a 95 százalékot, a politikai természetű ügyekben meg nem éri el a 20 százalékot. Nyilvánvalóan kilóg a lóláb. Lesz olyan pillanat, amikor már nem Polt Péter lesz a legfőbb ügyész és amikor a tisztességes ügyészek fel fognak lépni az ellen a gyakorlat ellen, amit az ő vezetésével ma alkalmaz az ügyészség. Most még Polt súlya erős, de nem örökkévaló.
- A kabinet mostanában már nem csak a büntetőjogot használja, a lejárató kampány is csúcson van.
- Ha rákeresne az interneten arra, hogy Juhász Ferenc-Fapál László-ügy, akkor kap körülbelül 10 ezer találatot arra vonatkozóan, hogy mi mennyire voltunk bűnösek. Ebből nagyjából két százalék az, ami legalább odateszi a kérdőjelet a bűnös után. Azt a fajta kíméletlen propagandát folytatják, építve kommunikációs túlsúlyúkra, hogy alapozz az emberek legalattomosabb, legkiszámíthatóbb énjére, vágyára, produkálj bűnöst. Ez alapozza meg az egész kormányzati politikát, nemcsak a politikai riválisokkal szemben. Ha kell a menekültekkel, cigányokkal, zsidókkal, bárkivel, aki valamiféle kisebbséget, másságot képvisel ahhoz képest, amit ők gondolnak.
- A Fidesztől nyilván nem is várt szolidaritást. A pártja kiállt ön mellett?
- A Magyar Szocialista Párt még nem tudta túltenni magát azon, hogy ő az MSZMP utódpártja, ezért a működéséből gyakorta hiányzik a szolidaritás. Ezzel szemben a Fideszt kell megnézni, mondjuk egy Farkas Flóriánt. Már mindenki zárná börtönbe, de a kormánypárt még mindig fogja a kezét. Ez nagyon fontos üzenet. Nem hagyunk a harctéren sebesülteket. Ne félj, nyugodtan menjél neki a szociknak, bárkinek. Állj ki mellettünk, mi is kiállunk érted. Ezt a fajta belső kohéziót mi kevésbé gyakoroltuk. Másrészt a büntetőjog eszközeinek kihasználást az MSZP éppen korábbi emlékei miatt ördögtől valónak tartja. Miközben nincs joga a Fidesznek ezeket az alattomos és inkorrekt eszközöket használni, de sajnos használja, a másik oldalon még vannak olyan gátlások, amelyek a hasonló módszerek alkalmazásában megakadályozzák/megakadályozták őket. Véletlenül sem mondom, hogy az MSZP-nek olyannak kell lennie, mint a Fidesz, de nem lehet harcolni egy talpig felvértezett ellenféllel szemben egy szál karddal. Vannak olyan szituációk, amikor nincs mese, muszáj felvenni a kesztyűt. Ez vonatkozik a napi politikai működésre és a szervezet belső együttműködésének kialakítására is.
- Az egymásért kiállás mindig jellemző volt Orbánékra.
- A politikának elemi eszközévé vált a karaktergyilkosság. Az ember valójának eltorzítása a közvélemény szemében. A politikai kommunikáció ma lement kutyába. Egyszerű, mindenki által jól érthető üzenetekkel képesek sok tekintetben arra, hogy a célszemélyeket nehéz helyzetbe hozzák. Ha nem kapja meg a politikus a támogatást saját közösségétől, akkor ebben a nehéz helyzetben is marad. Ha megkapja a helyzete némileg könnyebb, bár a családnak, ismerősöknek elviselni azt a sok szennyet, amit ráraknak egy-egy emberre, az nem egy egyszerű dolog.
- Beszélt már az egykori fideszes elszámoltatási kormánybiztos feljelentőjével, Budai Gyulával?
- Személyesen nem. Vidéki emberként néha a virtus előjön belőlem, és ilyenkor azt gondolom jobb is, hogy nem találkoztunk.
- Elég csendes, mióta felmentették.
- Ennyire bátrak ezek a férfiúk. Ha egy politikai koncepciós eljárásban, ahol az igazságszolgáltatás egyes elemeit is sikerült bevonni és számukra kedvező ítélet születik, akkor melldöngetés van. Ha nem, akkor kussolnak. Elfelejtik, hogy a parlamentben, még azt ordibálták felém, hogy a börtönben fogsz rohadni. Budai Gyula végképp nem lehet büszke. Gyakorlatilag úgy lett elszámoltatási biztos, hogy elévülés miatt nem csukták börtönbe. A saját pártjában kevés támogatottsággal bír, nem egy kedvelhető figura a párttársai szerint sem. Viszont ebben a funkcióban megadták neki azt a sanszot, hogy „bizonyítsd be, hogy közénk tartozol” és ő ezért mindent meg is tett. Jogász ember, pontosan tudja, hogy amivel vádolt ő ugyanaz alapján kapott lakást. Viszont simán vállalta, hogy eljátssza a vádló szerepét. Ráfért a képére.
- Nem ön volt az egyetlen szocialista politikus, akit az évek során megvádoltak és kiderült, hogy ártatlan. Tartották egymással a kapcsolatot?
- Ez egy magányos „sport”. Akik szolidárisak és együtt éreznek, tudják, hogy valami nem stimmel azon túl, hogy vállon veregetnek, nem tudnak többet tenni. Éppen ezért, sokszor még ez a vállon veregetés is elmarad, mert nem akar senki kényelmetlen helyzetbe kerülni. Nincs sűrű kommunikáció. Mindenki pontosan tudja - aki benne van -, hogy magával a szűk családjával, esetleg az ügyvédeivel tudja érdemben megbeszélni a történteket. Érdekes, hogy még Fapál Lászlóval sem tartottam személyes kapcsolatot. Ezt a harcot mindenkinek magának kell megvívnia.
- Egyedül?
- Nagyon sok civil kapcsolatot veszít az ember. Egy közös megjelenés egy büntetőeljárás alatt álló emberrel mások számára dehonesztáló lehet. Egy baráti mosoly, kézfogás, már okot adhat arra, hogy összesúgjanak a háta mögött. A Fidesz mint „börtönválogatottat” aposztrofálta azokat a politikusakat, akiket megvádolt, sajnos ez sok tekintetben, ha nem is a napi kommunikációban, de a hangulatra mindenképpen rányomja a bélyegét. Rendes srác, ismerem, de lehet, hogy vaj van a füle mögött, ez az érzés keletkezik. Két fajta magatartás között választhat ilyenkor a politikus. Kiáll hangosan, ordítani, közösséget szervezni, aktív történetet vállalni. Erre jó példa Gyurcsány Ferenc. Az én utam kicsit visszafogottabb volt: várjuk meg a végét, addig viszont semmiféleképpen nem hozom nehéz helyzetbe a barátokat. Lelkileg volt arra sokszor esély, hogy feladjam, például amikor húszadszorra kellett leírni ugyanazt, miért és miben hazudik az ügyészség. Tizenhárom bírói testület, öt ügyész személyesen, másik három-négy beadványokon keresztül "foglalkozott" velem. A Kúriát kétszer megjárta ez az ügy. Nagyon nagy erővel, kellő súllyal akartak, elítéltetni. Szemlátomást azonban vannak olyan bírók, akik ennek a nagyon erős politikai nyomásnak nem akarnak megfelelni. És ez jó. Még van esély.
- Félt a börtöntől?
- A legkeményebb vidéki csávó is elgyengül, amikor magára csukja a fürdő ajtaját. Ezzel álmodik az ember. Azt mondják, hogy ami nem öl meg, az megerősít, de amíg eljutsz eddig, nagyon sok olyan szituációval találkozol, amit legfeljebb a legnagyobb ellenségeidnek kívánsz.
- Csőd a Fidesz számára, hogy önt sem sikerült rácsok mögé juttatniuk?
- Nem csődként élik meg. Amikor Kövér László azt mondta, hogy egyenként fogunk levadászni benneteket, akkor nem feltétlenül akart mindenkit börtönbe csukatni, hanem egyszerűen olyan helyzetet teremteni, hogy ne tudjon már ugrálni az illető a politika környékén. Ebből a szempontból szerintük én kipipált tétel vagyok.
- Poltnak, vagy Orbánnak „köszönhet” többet?
- Bármennyire furcsa nemcsak Orbán a főbűnös, szerintem legalább annyira Polt is az. A legrosszabb Fidesz katonaként működik. Nagyon nehéz öregkora lesz. Ha elveszti az igazságszolgáltatás azt a mítoszát, hogy függetlenül képes megítélni ügyeket, akkor nagyon komoly következményekkel kell számolni.
- Vége az „elszámoltatásnak”?
- Nincs. Nagyon erős harag és nagyon erős hajlam van bennem azért, hogy ezek az emberek előbb-utóbb szembesüljenek a tetteikkel. Valószínűleg nem én leszek, aki számon kéri őket, de azok között akarok lenni, akik megfelelő hangulatot és támogatást tudnak adni annak, aki majd egyszer az igazi bűnösöket korrekt, független igazságszolgáltatás elé állíthatja.
