Komlósi Ildikó: „kinyitni mind a hét ajtót”

Publikálás dátuma
2016.07.12 07:45
Komlósi Ildikó kurzust tart és fel is lép Szombathelyen FOTÓ: FILHARMÓNIA MAGYARORSZÁG
Szombathelyen egész héten zajlik a Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál hagyományos – de tartalmilag és formailag is megújított – programsorozata. Az opera és dal mesterkurzust a világszerte elismert Komlósi Ildikó tartja, aki ma este koncertet is ad a Bartók Béla Zeneiskolában, Brahms és Bizet műveiből. Az idén tavasszal Kossuth-díjjal kitüntetett mezzoszopránnal pályájáról, tanítási módszeréről, fontos és aktuális szerepeiről (Amneris, Judit) beszélgettünk.

„Mindössze nyolc növendéket vállaltam erre a mesterkurzusra, mert mindenkivel kimerítő alapossággal, személyre szabottan szeretnék foglalkozni. A legtöbbet igyekszem belőlük kihozni – még azt is, amiről maguk sem gondolják, hogy bennük rejlik és képesek rá” – mondja Komlósi Ildikó.

„A kurzus résztvevői már egyáltalán nem kezdők: öten közülük kolléganőim, hárman pedig zeneakadémisták, így nem énektechnikai problémákkal foglalkozunk – bár természetesen ha egy-egy ilyen kérdés felmerül, azt is megoldjuk. Nagyon örülök, hogy az idei szombathelyi Bartók Szeminárium és Fesztivál mottója a Nő lett – ez kiváló lehetőség, hogy érdemben foglalkozzunk az opera- és dalirodalom legkülönbözőbb nőalakjaival. A dramaturgiát szeretném középpontba állítani: azokat az eszközöket megmutatni, amitől igazán nővé válhat valaki a színpadon.”

A kékszakállú herceg vára legendás nőalakja, Judit természetesen központi helyet kap a kurzuson. „Bartók Béla nekünk ajándékozta ezt a csodálatos, bonyolult személyiséget, s én azt szeretném, ha hét nap alatt ki tudnánk nyitni mind a hét ajtót, vagyis igazán a mélyére hatolnánk ennek a szerepnek” – mondja Komlósi Ildikó.

A repertoár azonban ennél sokkal bővebb – klasszikus és romantikus operaáriák mellett a dalirodalom legjavát is felvonultatja. Komlósi Ildikó Schumann: Asszonyszerelem, asszonysors (Frauenliebe und leben) című dalcikusát emeli ki, mert ebben szinte valamennyi fontos és tipikus női élethelyzet megtalálható. Az idén március 15-én Kossuth-díjjal elismert, világutazó mezzoszoprán tanítási módszerét így összegzi: „nálam nagyon komolyan kell dolgozni; a végére mindenki (én is) holtfáradt lesz, mert egy pillanatra sem hagyok senkit lazítani, s azt sem engedem, hogy a résztvevők belefeledkezzenek a szerep és a saját előadásuk szépségébe.

Csak így tudnak néhány nap alatt is rengeteget fejlődni. Az operaénekesi hivatás kőkemény felkészülést igényel: számomra a pályán eltöltött 33 év és több mint 60 főszerep után is teljesen természetes, hogy mindmáig rendszeresen járok énekmesterhez.” A kurzus vezetése mellett Komlósi Ildikó ma este koncertet is ad a szombathelyi Bartók Béla Zeneiskolában. Az ezúttal brácsán játszó fiatal hegedűművésznő, Kokas Katalin és a nagyszerű zongorakísérő, Dallos Erika közreműködésével Brahms Brácsadalait, valamint Bizet operája, a Carmen két népszerű jelenetét (Seguidilla, Habanera) szólaltatja meg.

A békésszentandrási születésű Komlósi Ildikó tizenhat éves volt, amikor a Szegedi Nemzeti Színházban hallotta a kor egyik vezető szopránját, Berdál Valériát, s ennek az élménynek a hatására döntötte el, hogy operaénekesnő lesz. 1984-ben diplomázott a Zeneakadémián, majd Milánóban és Londonban folytatta tanulmányait. Éppen három évtizede, 1986-ban megnyerte a nemzetközi Pavarotti-énekversenyt, s ez nemcsak Európában, hanem a tengerentúlon is elindította a karrierjét. Szinte töretlenül sikeres pályáját végigkíséri Verdi nagyoperája, az Aida női főszerepe, Amneris alakítása.

Már 1984-ben ezzel diplomázott, majd a kilencvenes évek végén a sztárkarmester Antonio Pappano irányításával énekelte újra, s ezután a világ nagy dalszínházai sorra hívták erre a szerepre. „Számomra az operairodalom legőszintébb kitárulkozásra lehetőséget adó szerepe Amnerisé, főleg a negyedik felvonásban. Ha lehetne, személyesen köszönném meg Verdinek. Minden egyes alkalommal belehalok, feltöltődöm, megküzdök a szerepért, és mégis ez a legnagyobb élvezet, amit énekesként megkaphatok” – mondta róla 2014-ben, pályafutása harmincadik évfordulóján, amikor ugyancsak magas kitüntetést, a Magyar Érdemrend középkeresztjét vehette át.

Szombathelyi mesterkurzusára is egy sikeres Amneris-széria után érkezett: június végén és július elején három alkalommal énekelte a szerepet a patinás Veronai Arénában, Gianfranco de Bosio rendezésében, Julian Kovatchev vezényletével. A Bartók-fesztivál után pedig Londonba utazik: augusztus 3-án, a Royal Albert Hallban, a híres BBC Proms sorozat keretében Juditot énekli A kékszakállú herceg vára új produkciójában, amelynek karmestere a veterán svájci dirigens, Charles Dutoit.

Tematikus Bartók-programok
Több mint négy évtizeddel alapítása után, az idei évtől megújul a szombathelyi Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál. A fókuszban továbbra is Bartók életműve, illetve a 20-21. század zenéje áll, de miután Bartók halála (1945. szeptember 26.) óta eltelt hetven év, a zeneszerzőhöz köthető szerzői jogok „felszabadultak”, ami sokkal nagyobb teret enged a kísérletezésnek, a társművészetek bevonásának.
Az idei tematika (Nő) után jövőre a Tánc, 2018-ban pedig Bartók egyetlen operája, A kékszakállú herceg vára áll majd a középpontban. A koncertekhez szervesen illeszkednek a mesterkurzusok: Komlósi Ildikó opera- és dalkurzusa mellett a hegedűsöket és a vonósnégyeseket Kelemen Barnabás, a karmestereket Hamar Zsolt, a komponistákat pedig Yinam Leef izraeli professzor, a Jeruzsálemi Tánc- és Zeneakadémia elnöke várja.

Nyíregyházára tart az „elnyomottak színháza”

Publikálás dátuma
2019.03.23 11:30
A fórumszínház a nézőket is bevonja az előadásba. Középen Adrian Jackson, a társulat vezetője
Fotó: NÉMETH DÁNIEL
A brit Cardboard Citizens társulat egy nyitottabb társadalomról és empatikusabb emberekről álmodott jövőt.
Képes a művészet hidakat építeni a társadalom különböző csoportjai között? Választ adhat a színház a mindennapok problémáira? – E kérdéseket veti fel a fórumszínház egyik úttörőjeként ismert Cardboard Citizens. Az Egyesült Királyságban 1990-ben alakult társulat a perifériára szorult emberek, közösségek történetein keresztül a színház erejével kívánja előmozdítani a társadalmi változást. Többek közt a hajléktalanokat szeretnék segíteni, hangot adva nekik, hogy elmondhassák a saját történeteiket.
 
A csoport februárban művészeknek, szociális szakembereknek, közönségszervezőknek, helyi közösségi vezetőknek és a társadalom peremén élőkkel foglalkozó drámaoktatóknak tartott workshopot Budapesten. Az általuk alkalmazott fórumszínház módszereit továbbadó képzésen többek közt a XXI. századi Roma Nők Egyesülete is részt vett, s az ott tanultakat hasznosítva a Parforum Részvételi Kutatóműhellyel, valamint a Káva Kulturális Műhellyel közösen mutatják be legújabb darabjukat március 24-én Nyíregyházán. Az előadásban 18 és 25 év közötti amatőr színészek jelenítik meg saját tapasztalataikat a pénz, az adósság és az adósságcsapda témájában, a színházi játékot a problémák megoldására irányuló közös gondolkodássá alakítva. A fórumszínház kitágítja a hagyományos színházi kereteket, az előadók a nézőket is bevonja, megadva a lehetőséget, hogy megváltoztassák az épp színre állított történeteket – mondta el lapunknak Adrian Jackson. – Emellett a társulat a hajléktalanságot megtapasztalt emberek nézőpontját megismerve olyan információk birtokába kerül, amit később partnerszervezeteikkel és a politikai döntéshozókkal megvitathatnak. Ezzel segíthetik a valódi, rendszerszintű fejlődést – részletezte a Cardboard Citizens társalapítója, vezetője.
 
A Cardboard Citizens már több mint huszonöt országban dolgozott, ám hazánkban most jártak először. Az Artemisszió Alapítvány megkeresésére a British Council People 2 People programjának keretében tartottak többnapos workshopot. – Nagyszerű volt együtt dolgozni a helyi szervezetekkel és sokat tanultunk abból, ahogyan a művészetet a társadalom jobbá tételére használják – beszélt tapasztalatairól Adrian Jackson. – Lenyűgözött minket a résztvevők elkötelezettsége, mind a workshopon való részvételüket, mind azt a törekvésüket tekintve, hogy a színházzal változást érhessenek el Magyarországon. A romák integrálása komoly helyi kérdés, és gyönyörű volt látni, ahogy ennek a közösségnek néhány tagja is részt vett a képzésen. Az előadás során számos nagyszerű ötlet felvetődött és rendkívül hasznos párbeszéd indult el. Reméljük, lesznek további közös együttműködéseink – tette hozzá a projekt vezetője. A fórumszínház jelentőségét Adrian Jackson többek közt abban is látja, hogy az előadók kapcsolatot alakíthatnak ki a jelenlévőkkel: beavathatják történeteikbe a közönséget, valamint gyakorlatot szerezhetnek az önkifejezés terén. A nézőknek pedig jó alkalmat kínálnak arra, hogy átéljék a megjelenített élethelyzeteket, és kialakuljon bennük az empátia – hangsúlyozta.
 
– A színház, különösen az Augusto Boal által megalkotott „elnyomottak színháza” betekintést kínál mások életébe és segíthet bennünket abban, hogy kialakítsuk az álláspontunkat a nemzeti és helyi döntéshozók politikájáról, az időnk és erőforrásaink kihasználásáról, valamint azokhoz az emberekhez való közeledésünkről, akikkel nap mint nap találkozunk – hangsúlyozta Adrian Jackson. – A társadalmunk jobban működik, ha nyitottabb, empatikusabb és együttműködőbb. Mindannyiunk hasznára válik, ha meghallgatjuk a szomszédainkat, ha megértjük az életüket és a küzdelmeiket.

A fórumszínház

Augusto Boal brazil származású művész, neveléselméleti és színházelméleti szakember, színházi rendező és író volt, az „elnyomottak színháza” elméletének, esztétikai, színházi nyelvének a kidolgozója. Neve sokak számára a fórumszínházról vált ismertté, azonban ez csak egy abból a hét technikából, amit az „elnyomottak színháza” magában foglal. A fórumszínház legelterjedtebb formájában az alkotók egy adott közösség tagjaival dolgozva hoznak létre a közösség problémájára reflektáló előadást, majd azt a helyi közösség előtt egyszer mutatják be.

Frissítve: 2019.03.23 11:30

Mikor szembejön velünk a legnagyobb ellenségünk - Jordan Peele újradefiniálta a horror műfaját

Publikálás dátuma
2019.03.23 10:30
Lupita Nyong’o játssza a foszerepet. A fi lmet a UIP-Duna Film forgalmazza
A magyar mozikban a Mi: a Tűnj el! rendezője, Jordan Peele előállt egy tökéletesre csiszolt, művészi horrorfilmmel.
Jordan Peele. Ezt a nevet már a 2017-es Tűnj el! című filmjénél érdemes volt megjegyezni, mert ez sokoldalú író-rendező kvázi laza könnyedséggel újradefiniálta a horror műfaját. Pedig nem csinált többet annál, hogy írt egy zseniális hátteret a karakterek mögé, méghozzá úgy, hogy belekódolta a rasszizmus kérdését is a cselekménybe. A műfajjal járó kliséket pedig így bőven elég volt a végkifejletben alkalmazni. Egyszóval, Peele már akkor tudta, mi a horror valódi lényege: nem a hang és vizuális effektekkel való sokkolás, hanem egy olyan élethelyzet megmutatás, mely a legbelső félelmeinket hívja elő.

A Mi ennek a koncepciónak a folytatása, mondhatni tökéletesre csiszolt alkotása. A nagybetűs művészhorror. Sajnos nem nekem jutott az eszembe a hasonlat, de alkalmazom: a Mi után egyértelmű, hogy Peele az amerikai Jean-Luc Godard, mert ugyanazzal szemiotikai módszerrel építi be a popkulturális utalásokat és referenciákat a filmbe, mint a svájci nagymester. Hogy csak egy példát mondjak: a műben szereplő nyulak által fémjelszett szimbolikát vagy Jeremiás könyve egyik fejezetének repetitív megidézését.

De hogyan is mesél rólunk a Mi? A történet középpontjában Adelaide Wilson (Lupita Nyong'o remek a szerepben) áll, a kétgyermekes családanya, aki nagyon nincs attól feldobva, hogy a családjával Santa Cruzba mennek nyaralni, mert ott történt valami vele gyerekkorában. A nyugtalansága rettegésbe megy át, amikor az este a nyaralójuk előtt megjelenik egy négytagú család. Akik pontosan úgy néznek ki, mint ők, csak éppenséggel piros egyenruha van rajtuk, jobb kezükön kesztyű, melyben gigantikus olló ékeskedik fenyegetően. Visszatérve a korábban említett popkulturális utalásokra, külön okfejtés érdemelne a Michael Jackson Thriller című, John Landis rendezte videóklipje, mely önmagában is a Peele által feszegetett kettősségre utal (hősszerelmesből farkasember lesz a klipben), de a nemrég megjelent Neverland elhagyása című dokumentumfilm is bizonyította, Jackson civilként is kettős életet élt.

Na, ezzel, aztán totális hatást ért el Peele a mozivásznon. A kettősség nem csak ebben mutatkozik be a filmben, hanem szimbólumként végigvonul a művön, a modern Amerika betűszavaként. (A film eredeti címe: US. ) Például, amikor megismerjük Adelaide családjának barátait, egy jómódú fehér famíliát – a rendező ezzel is a társadalmi egyenlőtlenségre akarta felhívni a figyelmet. A cselekményről többet nem árulok el, mert azzal súlyosan károsítanám a potenciális moziélményt, csupán talán annyit, hogy a hasonmások megjelenés a legalapvetőbb félelemeinkre hat: mi van akkor, ha a legnagyobb ellenségünk mi magunk vagyunk? Miközben, ahogy telnek a percek az egyszerű home invasion moziból, szilárd lépésekkel vezet minket Peele az apokaliptikus hangvétel és mondanivaló felé. A Mi nagyon okos film.

Infó:
Mi
Rendezte Jordan Peele
Forgalmazza a UIP-Duna Film
Frissítve: 2019.03.23 10:30