Olaszország;Brexit;Italexit;Renxit;

2016-07-13 07:32:00

Olasz dilemma: Italexit vagy Renxit?

Egyre több jelentés lát napvilágot arról, amely szerint a Brexitet Italexit követheti, mert az olaszok roppant elégedetlenek az uniós tagsággal. A felmérések azonban nem támasztják alá az olaszok távozási hajlandóságát, bár az tény, hogy igen sokan csalódtak az EU-ban. Ugyanakkor az Italexit helyett nagyobb az esély a Renxitre, arra, hogy ősszel távozásra késztetik Matteo Renzi miniszterelnököt.

Az mindenesetre tény, hogy az az optimizmus, ami az olaszokat 2001-ben, az euró bevezetésekor jellemezte, tovatűnt. Sokan ugyanis úgy érzik, éppen hogy rosszabbodott helyzetük a közös európai valuta nyomán. Ez a pesszimizmus csak nőtt a Brexittel kapcsolatos népszavazás után. A Corriere della Sera által közölt felmérés szerint a megkérdezettek 45 százaléka úgy látja, hogy az EU nagy veszélyben van, s csak 40 százalék fejezte ki meggyőződését, hogy Európa le tudja győzni a nehézségeket.

A Brexit gazdasági szempontból is kifejezetten aggasztja az olaszokat. A megkérdezettek 9 százaléka egészen drámai, 41 százaléka pedig inkább negatív következményektől tart. 39 százalék ezzel szemben nem számít fordulatra, sőt hat százalék még a gazdasági helyzet javulását is reméli. A borúlátás különösen az idősebbeket, a munkanélkülieket jellemzi.

Mennyire támogatják az olaszok a népszavazást az Unióból való kilépésről? A többség, 51 százalék ellenzi a referendumot, 42 százalék viszont támogatná annak kiírását. A leginkább a bevándorlásellenes, jobboldali radikális Északi Liga hívei körében népszerű a referendum gondolata: 79 százalék támogatna egy az Italexitről szóló népszavazást. A legjobban viszont a kormányzó Demokrata Párt (PD) hívei ellenzik, majdnem ugyanilyen arányban: 78 százalékuk hallani sem akar népszavazásról.

Milyen eredménye lenne egy ilyen referendumnak? Nyilván a mostani közvéleménykutatások azért nem mérvadóak, mert amíg nem írnak ki egy ilyen referendumot, addig igen magas a bizonytalanok aránya. Így van ez most is, igaz, jelenleg úgy tűnik, hogy az olaszok többsége az EU-ban maradna, mivel 46 százalékuk nyilatkozott így, s csak 28 százalék fogalmazott meg ezzel ellentétes véleményt. Ám valóban igen magas a kiforrott véleménnyel nem rendelkezők aránya: ez az arány eléri a 26 százalékot.

Nem meglepő módon az Északi Liga hívei körében a legmagasabb a kilépést pártolók aránya: 47 százalék távozna az EU-ból, 20 százalék ellenében. Szintén többségben vannak a távozást sürgetők a jelenleg a közvéleménykutatásokat vezető Öt Csillag Mozgalom (M5S) hívei körében, igaz, ez esetben jóval kiegyensúlyozottabbak az adatok: 41 százalék menne és 37 százalék maradna. A Silvio Berlisconi által fémjelzett Forza Italia támogatói körében szintén a távozást sürgetők vannak többségben, de itt csak két százalékkal (40-38 ellenében). A PD támogatóinál viszont 80 százalék maradna és mindössze 13 százalék menne. A munkanélküliek esetében az átlagosnál jóval magasabb a távozást sürgetők aránya.

Jelenleg Olaszország számára a bankrendszer instabilitása jelenti a legnagyobb gondot. A banki részvényektől folyamatosan próbálnak megszabadulni a befektetők. Zuhantak minden pénzintézet, legfőképpen a világ legrégebbi bankja, a Monte dei Paschi di Siena részvényei. Hogy mennyire nagy a baj, mi sem bizonyítja jobban: ezen pénzintézet részvényeinek árfolyama csak az idei évben 73 százalékkal esett vissza. Hétfőn és kedden pedig a csökkenés húsz százalékos volt, ezért az olasz kormány újfajta mentőcsomagot dolgozhat ki.

Nem büszkélkedhet sokkal jobb eredménnyel az Unicredit sem, amelynél a visszaesés 65 százalék volt. A legjobban még az Intesa Sanpaolo vészelte át a válságot, a csökkenés azonban itt is 47 százalékos volt.

Kevéssé azonban az olasz bankok tömeges csődje, ennek elkerüléséért az Európai Unió is mindent megtenne, de a veszély nem múlt el. Az EU elfogadott egy tervet az év elején az olasz bankok rekonstrukciójára, ez azonban 360 milliárd eurós hiánynak csak egy csekély részét fedezi. Félő, hogy az olasz befektetők elvesztik a bizalmukat bankjaikban, s egy esetleges káosz a pénzügyi rendszer összeomlását idézheti elő.

Az Európai Bizottság múlt héten hagyta jóvá az olasz állami banksegély tervét. A tervezet - amelynek összege eléri a 150 milliárd eurót - a 2011-eshez hasonló pénzügyi válság során nyújtana állami garanciát a bankok likviditásának fenntartására. A terv szerint a bankok állami garanciát kérhetnek a kötvénykibocsátásaikra, így nyugtalan, kiszámíthatatlan piaci környezetben is forráshoz tudnak jutni. A garanciát a terv szerint csak a fizetőképes bankok igényelhetik az év végéig.

Ezek a folyamatos nehézségek a kormányzó Demokrata Párt népszerűségének folyamatos esését idézik elő. Már csak 30 százalék voksolna a pártra, amely egyetlen év alatt majdnem tíz százalékos csökkenés. Matteo Renzi 2014 februárjában került hatalomra. Reformok sorát ígérte, ezekből azonban nem sok valósult meg. A brit Spectator hasonlata szerint olyan, mint egy latin szerető, aki szépet-jókat ígér, gyönyörű mondatokat fogalmaz meg, de aztán vajmi kevés valósul meg mindezekből.

Renzi októberre népszavazást írt ki az alkotmányos változásokról. Ez elsősorban a választási rendszer átalakítását érinti, lényegében azt jelenti, hogy megvonnak minden jogkört a szenátustól. Bár minden olasz abban érdekelt, hogy stabilabbá váljon a belpolitika, ezúttal alighanem sokan egyfajta bizalmi szavazásnak tekintik, s csak azért is a kormány tervei ellen voksolnak. Amennyiben sikertelen lesz a népszavazás, vagy az olaszok elutasítják azt, Matteo Renzi ígéretet tett arra: lemond. Ugyanakkor az országnak most a legkevésbé sem lenne szüksége belpolitikai bizonytalanságra.

A Citi elemzése szerint a népszavazás újabb komoly fenyegetést jelent Európa számára, hiszen eldőlhet Matteo Renzi sorsa. Amennyiben megszavazzák a reformokat, úgy a miniszterelnök némi időt kap a fellélegzésre. Ha viszont elutasítják azt, akkor Itália ismét politikai anarchiába süllyed, kormányozhatatlanná válik. Amint egy olasz lap megjegyezte: Itália a „Renxitet” kockáztatja.

Több elemző úgy látja, hogy erre minden esély meg is van. Az euroszkeptikusok ugyanis úgy értékelhetik: eljött az ő idejük. A helyzet drámai. A legutóbbi részleges önkormányzati választáson az Öt Csillag Mozgalom a húszból 19 várost hódított el, köztük Virginia Raggi új polgármester személyében Rómát is.

Sokkoló helyzet
Egyre drámaibb Olaszország gazdasági helyzete. 2007 óta az abszolút szegénységben élők aránya megkétszereződött, jelenleg a teljes lakossághoz viszonyítva hét százalékos. Az eurózóna harmadik legnagyobb gazdasága 2008 óta folyamatos recesszióban van. Bár a kormányzat nagy sikerként könyvelte el a tavalyi gazdasági növekedést, valójában 2015-ban mindössze 0,7 százalékkal emelkedett a GDP, s ez az idei évben sem lesz sokkal jobb. A külső adósság GDP-hez viszonyított mértéke 132 százalék, ami a negyedik legmagasabb a világon. 2007-ben ez még „csak” 107 százalék volt. 2015-ben 0,1 százalékos inflációt mértek, amely idén várhatóan 0,3 százalék lesz.
A rossz hitelállomány mértéke meghaladja a 350 milliárd eurót, ami a GDP 17 százaléka.
A hivatalos adatok szerint a munkanélküliség 12 százalékos, valójában azonban elérheti a 15 százalékot. Sokan ugyanis a „Cassa Integrazione” révén kapnak pénzt. Ezt a bérkiegészítést az állam finanszírozza akkor, ha egy munkáltató gazdasági nehézségekkel küzd. Ilyenkor az állam ideiglenesen vállalja a munkavállaló bére 80 százalékának folyósítását.
Bár a 15-24 évesek között a munkanélküliség tavaly 44-ről 40 százalékra csökkent, még ez is igen magas. Németországban például ez csak hét százalék. Dél-Olaszországban egészen drámai a helyzet. a 15-65 év közöttieknek mindössze alig több mint a fele „aktív gazdaságilag”. Ez a legalacsonyabb érték az EU-ban.

Felrobbanthatják a bankok Európát

Az olasz kormányzat mentőalapot hoz létre a bankok stabilizációja céljából. A mentőalap a La Repubblica értesülései szerint öt- hatmilliárd eurós lenne. A Giasone nevű alapot a Cassa Depositi nevű állami bank pénzéből – másszóval az adóösszegekből – illetve a bankszféra által fenntartott Atlante nevű alapból állna össze. (2016 áprilisában a Banca Intesa Sanpaolo bejelentette, hogy 800 és 1 milliárd euróval támogatja az alapot. Később más pénzintézetek is csatlakoztak hozzá, 20-100 millió euró közötti összegeket ajánlottak fel.) Az Il Sole 24 Ore gazdasági lap úgy tudja, hogy az Atlante nevű alapból 1,7 milliárd euró folyna erre a célra. Eredetileg összességében 4,25 milliárd euró gyűlt össze ebben az alapban, ám a pénz felére zsugorodott, miután a kormány megmentett két regionális pénzintézetet.

A mentőcsomag célja a Monte dei Paschi Siena nagybank, az ország harmadik legjelentősebb pénzintézetének megmentése. A kormányzat tőkeemelést is tervez. A kormány gyorsan végre akarja hajtani a terveit, mivel el akarja kerülni, hogy a tőzsdén spekulánsok játékszerévé váljanak a banki részvények.

A pénzügyi befektetők szintén szélsebes döntéseket várnának el az illetékesektől. A világ legnagyobb vagyonkezelője, a Blackrock alelnöke, Philipp Hildebrand a Financial Times-ban megjelent írásában „bátor döntéseket” követelt.

A bankok vesztesége 360 milliárd, amely négyszerese a 2008-as értéknek. Szakértők szerint a mostani helyzetért súlyos felelősség terheli a politikusokat és a bankvezetőket, mert nem készítették fel a válságra a bankokat. „Ahelyett, hogy növelték volna saját tőkéjüket, osztalékot fizettek a részvényeseknek” – mondta el Hans-Peter Burghof, a Hohenheimi Egyetem professzora a Spiegel internetes kiadásának. Mint mondta, bár a kormány április közepén magánfinanszírozású mentőalapot hozott létre a bankok stabilizálása céljából, ez a pénz messze nem elég ahhoz, hogy fedezzék a hiányt. Renzi ezért a költségvetésből akarja fedezni a hiány egy részét, ez azonban nem engedélyezett az EU-ban. „Olaszország bankjai óriási problémát jelentenek. Akár fel is robbanthatják az Európai Uniót” – jelentette ki Burghof professzor az interjúban.

Spanyolország balesetet emleget
Súlyos balesethez hasonlította az Egyesült Királyság unióból való távozásáról szóló döntést Luis María Linde, a spanyol jegybank elnöke szerdán Santanderben, a Menéndez Pelayo nemzetközi egyetem nyári kurzusán tartott előadásában. "Fenntartható fejlődést, a munkaerőpiac fellendülését szeretnénk elérni, és a jóléti állam alapvető feltételeinek megtartását, ami nyilvánvalóan egyik pillére az európai építménynek" - fogalmazott. Úgy vélte, ezen az úton a Brexit egy "súlyos balesetnek" számít. Véleménye szerint a váratlan esemény nagyon intenzív hatásokat váltott ki a pénzügyi piacokon, egyelőre azonban nehéz megbecsülni a referendum következményeit közép vagy hosszú távon, a stabilitásra vagy az euróövezet fellendülésére nézve.
A döntés valamennyi gazdasági szereplőt, kormányt és az állampolgárokat is reflexióra kötelezi az unió jövőjével kapcsolatban - jegyezte meg, egyúttal figyelmeztetve a koordinálatlan válaszlépések kockázataira. Luis María Linde hangsúlyozta: a kihívásokkal szemben a legfontosabb lenne elérni egy megfelelő és fenntartható gazdasági növekedést, hogy javuljon a jövedelmi és foglalkoztatási szint.
Szót emelt a reformok végrehajtása és elmélyítése mellett az egységes piacon, amelyek - mint mondta - kulcsai a szükséges strukturális konvergencia elérésének, az euróövezet jobb működése és a szilárdabb monetáris unió érdekében.