Ez az egész ország teli van titkokkal. Az Orbán-kormányzat egyik ideológusa merte azt nyilatkozni nem is olyan régen, hogy az a korrupció, amit mi annak mondunk, az nem is korrupció, hanem a rendszer "lényege". Ebben biztosan igaza van, hiszen a hatalom belső köreinek a közpénzekkel történő gazdálkodása már jó ideje a titkok kategóriájába tartozna, ha néhány elszánt újságíró, politikus nem indítana peres eljárást az adatok bevallásáért. Sziszifuszi harc, hiszen mire az egyik adathalmazt kiperelik, már szaladhatnak is a bíróságra a következő beadvánnyal. Most egy újabb kísérletről olvastam: a vágyott, bár korántsem lefutott olimpiai rendezés költségvetését szeretnék "eldugni" előlünk. Amit valahol meg is lehet érteni, hiszen még egy olyan "másodosztályú" sportesemény, mint az úszó VB is háromszor annyiba kerül, mire megérkeznek a versenyzők, mint amennyit előzetesen kiszámoltak. Ha ez igaz, akkor az olimpia kiadásai egyenesen bedönthetik gazdaságilag az országot. De hol van az még? Egyelőre csak a pályázatok milliárdjaiból lehet egy kis "suskát" lenyúlni. A kicsit is meg kell becsülni!
Nem lesz nagy jövője
A napokban hivatalosan is lezárták a körmendi ügyet. Egyértelműen kiderült, hogy a helyi kézilabdás-lányokat nem zaklatták a kisvárosban létesített menekülttábor lakói és az iskola tornatermének ablakait sem ők törték be, vagyis a rendőrség megszüntette velük szemben az eljárást. Azt persze még ezután kell kideríteni, hogy végül is kik voltak az igazi tettesek, de ez a menekültek szempontjából már mellékes körülmény. A menekültek elleni eljárás megszüntetését maga a Vas megyei rendőrkapitány, dr. Tiborcz János személyesen jelentette be a sajtó képviselőinek. Őszintén szólva, a rendőrkapitány részéről ez nagy bátorság volt ilyen nyíltan szembemenni a kormány migránsellenes politikájával. Nem lennék túlságosan meglepve, ha kiderülne róla, hogy III/III-s ügynök, moszkvai kém volt, és jelenleg Soros György ügynöke. Teljesen érdektelen, hogy a hír igaz-e vagy sem, a lényeg, hogy a légből kapott rágalmak alapján meneszthessék pozíciójából, oszt' jó napot. Szóval, nem jósolok nagy jövőt a nagyszerű rendőrnek, hiába hívják Tiborcznak.
Szász Tibor
Újabb csata a Városligetben
A minap a tévéből tudtam meg, hogy az Orbán-rezsim ismét összecsapott a városligeti csatatéren a népével. Miközben a ligeti százéves fákat ki akarják vágni, a VII. kerület önkormányzata aznap reggel vagy harminc oszlopon hat-hat virágcserepet helyezett ki az utcánkba, nyilván ezekkel szándékozva pótolni amazok oxigéntermelését. Akkor értem a Palme-sétányhoz, amikor egy hatalmas teherautó egy még nagyobb behemót gépet akart az egykori vásárváros területére bevinni. Ezt a ligetvédők akadályozták, a területről minimum 300 rendőr próbálta a talán harmadannyi tüntetőt kiszorítani. Ebéd után visszatértem, a tréler azóta vagy tíz métert haladt előre, a rendőrsorfal még sűrűbb lett, s időnként nagy sikítozás, kiabálás közepette ki-kikaptak egy embert az utat elállók közül. A túlerő persze győzött, aligha nevezhető sikernek, ha egy négy éve reklámozott projekt előnyeiről még mindig erőszakkal kell „meggyőzni” a lakosságot, ha a túlnyomó többség fölöslegesnek, ostobának és kártékonynak tartja azt. Azok a győztesek, akik ki mertek állni a rendőrök túlerejével szemben, a vesztes pedig a kormány, amely ország-világ előtt bizonyítja, hogy mit sem törődik a "zemberek" véleményével.
Fábri Ferenc
Demonstratív elutasítás
Orbán Viktornak megint sikerült csapdába csalnia az ellenzéket. Az októberi népszavazásra olyan kérdést vetetett fel, amelynél sem az igen, sem a nem szavazatnak nincs értelme. ("Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?") Mivel az Unió jelen pillanatban nem betelepítést kér, hanem a más országokba kerülő menekültek ellátásához való hozzájárulást, okafogyott a kérdés. És mennyivel másképp hangzana úgy, hogy "a fideszes többségű országgyűlés hozzájárulása nélkül". És mi lett volna, ha ugyanilyen kérdéseket tettek volna fel az alkotmánymódosítással, az internetadóval, a trafiktörvénnyel, a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatban? ("Akarja-e, hogy a kormány az Ön hozzájárulása nélkül..."?) Az ellenzék demokratikus részének véleménye megoszlik. Vannak, akik azt javasolják, hogy "értelmezzük át" az igent, ruházzuk fel az Unió melletti kiállás értelmével, mások pedig inkább távol maradnának. Az első változat hátránya, hogy a feltehetően kevés számú igen legitimálja magát a kérdést, a második változat eredményét pedig hivatkozási alapként használhatná a kormányzat, ugyanúgy, mint a "nemzeti konzultációk" esetében. (Akkor a 8 millió kérdőívből csupán 1 milliót küldtek vissza, mégis ezt vették az egész népesség valós véleményének.) Én is azzal a módszerrel értenék egyet, amely a népszavazást úgy utasítaná el, hogy közben eleget tennénk állampolgári kötelességünknek is. Menjünk el szavazni, de húzzuk át magát a kérdést! Ha a leadott, de érvénytelen szavazatok száma elég jelentős lenne (30-40 % felett), az erőteljesen demonstrálná: nem értünk egyet a manipulációval. Vegyünk részt, de mondjunk nemet magára a kérdésre! Sem 1, sem 2, hanem X. Ezt a meccset újra kell játszani!
Mándy Gábor
Kormányzás
Lázártól megtudtuk, a kormány munkáját a jövőben két kabinet - a stratégiai és a gazdasági kabinet - veszi át. A mosolyából ítélve az előbbinek ő lesz a vezetője, a másiké Varga Mihály. Én nem hiszek alapvető irányítási változásokban, mert a diktatórikus vezető mindent a markában tart. Egy mezőgazdasági Kft. termelési igazgatója voltam, és amikor első számú vezető lettem, én sem engedtem át a szakmai irányítást, nem is neveztem ki helyettem termelési igazgatót. Ez három évig tartott, mire beláttam, fizikai képtelenség a termelést és a Kft.-t egyszerre vezetni. Fiatal szakembereket vettem fel, és rájuk bíztam a szakirányítást. Nem vált be, mert a rendszer az én "diktatórikus"vezetésemre épült fel, nem mertek beosztottjaim önálló döntéseket hozni. Orbán sem fogja átadni a döntési pozíciót, ahogy én sem tettem. Én csak egy Kft-t irányítottam, Orbán egy országot vezet. Apró különbség.
Dr. Molnár István
