Azzal, hogy keddi döntésében az Alkotmánybíróság a parlament kezébe tette le, teremtsen harmóniát a gyülekezési szabadság és más alapjogok között, gyakorlatilag szélesre tárta az ajtót a rendőrállam előtt. Mielőtt megrémülnénk a szótól, rögzítsük: a rendőrállamot nem feltétlenül gumibotos, könnygázos, vízágyús, egyenruhás rohamnak kell látnunk, hanem íróasztal mögött ülő, nyájas, de határozott hivatalnoknak, aki jogszerűen előre megmondja: sértjük-e (majd) bárkinek a magánéleti jogait, ha éppen valamely köztéren lengetnénk transzparenseinket.
Még ki sem hirdették a verdiktet, a hatalom máris nekiállt az új gyülekezési törvény kidolgozásának, hogy legott pótolja a mulasztásos alkotmánysértést. Az az Alkotmánybíróság bízta rá a jogrendszer fontossági sorrendjének felállítását a szűkkeblű végrehajtó hatalomra, amelynek egyetlen kötelessége volna, hogy ne sorrendben, hanem rendszeregyensúlyban gondolkodjon. Mert egyéni és közösségi jogok között természetesen csak politikai érdekek, mérlegelés szerint lehet értéksorrendet felállítani. Trócsányi László igazságügyi miniszter már ki is mondta, a gyülekezés szabadsága nem sértheti az emberi méltósághoz, az egyén szabadságához, magánéletéhez fűződő jogokat, amelyeket a kormány rendkívül fontosnak tart. Ha ezeket előre feltételezhetően sérthetni fogja a gyülekezési jog, akkor nem kap engedélyt senki a köztéri tiltakozásra. Amilyen a kezdő vehemencia, olyan lesz a végrehajtás is, eltüntetik a rendszerváltás előtti, de arra tudatosan készülő parlament utolsó olyan jogszabályát, a szabad gyülekezéshez való jogot, amely akkor nem egyszerű "demokráciakérdés" (Trócsányi) volt, hanem maga a demokrácia lényege.
Az Alkotmánybíróságon úrrá lett a politikai lojalitás. A Kúria mostantól zavartalanul törvénykezhet, a kormányfő békésen álmodhat a Cinege utcában. Látszik, közelednek a választások, kezdjük elhinni, Orbán Viktor minden oldalról bebiztosítja a hatalmát. Miután a társadalmi érdekegyeztetést felszámolta, e fórumokról óhatatlanul az utcára terelte a tiltakozókat. Most meg onnan is kitakarítja őket. Eljöhet persze még olyan pillanat, hogy a kutyát sem fogja érdekelni az ő törvénye és a kiváltságosok magánéleti joga.
