A nagy-britanniai népszavazással kapcsolatban egyre többször hallani, hogy az ottani választópolgárok sok esetben azt sem tudták, miről szól a népszavazás, vagyis halvány gőzük sem volt arról, voltaképpen mire is adják le a szavazatukat. Hallatlan felelőtlenség! Ennyire nem lehetnek közömbösek az emberek a politika iránt, különösen akkor nem, amikor az életükről, a családjuk és saját maguk jövőjéről döntenek. És érthetetlen is egyúttal, hiszen hónapokon keresztül másról sem beszéltek, írtak az Egyesült Királyságban, minthogy a lakosság döntse majd el, távozzanak az EU-ból, vagy maradjanak inkább. Valamennyi országos parlamenti párt kifejtette ezzel kapcsolatos véleményét pro és kontra. Kissé zavarosan ugyan, de mégis elmagyarázták, mi lehet a következménye az állampolgárok válaszainak. És most itt áll a brit választók egy része és a legszívesebben újraszámoltatná a leadott voksokat. Késő bánat! Ha egyszer szavaztál, nem változtathatod meg a véleményedet. Ez súlyos jogbizonytalanságot okozna. Legfeljebb a legközelebbi szavazáson kétszer is meggondolod, mielőtt döntenél. Egy anekdotára emlékeztet a kialakult helyzet: a bíróság előtt áll a vádlott és a legnagyobb lelki nyugalommal hallgatja, amint a bíró adócsalásért 20 év börtönre ítéli. A verdiktet tudomásul veszi, így az jogerőssé válik. Amikor rabszíjra fűzve kivezetik a tárgyalóteremből, az ügyvédjétől azért megkérdezi: Mondja, ügyvéd úr, mit jelent ez az egész? Tényleg húsz év börtön vár rám?
