Ötletpályázatot hirdetett a kormány a Gellérthegy megújítására. A 40 millió forintos tender célja „olyan alternatíva kidolgozása a Gellérthegy revitalizációjára, amely építészeti, tájépítészeti, közlekedési, képzőművészeti eszközök használatával új tartalommal tölti meg a helyszínt, az épített és természeti környezet értékeinek megőrzése, a világörökségi cím, a műemléki védelem és a szellemi, szakrális tartalom (bármit jelentsen is ez) figyelembe vétele mellett.”
Nem kevesebbet üzentek, mint, hogy Buda sem ússza meg az „elligetesedést”. Aki ilyen pályázatot kiír(at), azt jelzi, hogy ami van, az neki nem tetszik, és a maga végtelenül demokratikus módján eltakarítja onnan.
Bő két éve statáriálisan elkergették a Citadella árusait, vendéglátósait, elzárták az egész területet valami homályos, de fel azóta sem fedett szent célra hivatkozva. Akkor írtuk: nem világörökségi aggályok, üzleti viszályok vezethettek a lezáráshoz. Valószínűbb, hogy a kormány meg kívánja valósítani a 2011-ben elhunyt Makovecz Imre terveit: Magyar Panteont kellene létesíteni a város szirtfokán, a körsétányon pedig Hungarikum utcát. Makovecz 2008-ban kifejtette: nagyon örülne, ha megjönne a politikusok esze, és lecserélnék a Gellért-hegy „ocsmányságait” valami méltóbb emlékműre, amit már meg is tervezett. Makovecz a panteon terveit nem felkérésre készítette, hanem - mint fogalmazott - "a Jóisten szórakoztatására". "A panteonban emléket állítanánk az összes fontos magyar személyiségnek Árpád királyunktól napjainkig. Gondoljunk csak bele, milyen lenne: halottak napján a fél ország összegyűlne ott" - nyilatkozta akkor. Makovecz 2011-ben így írt: "fontosnak tartom egy új, egységes magyarságtudatot és hagyományt megjelenítő építmény létrehozását."
2013-ban Orbán Viktor határozatot fogadtatott el: „Makovecz Imre hagyatékának méltó gondozása érdekében (...) felhívja a Miniszterelnökséget vezető államtitkárt, a belügyminisztert és az emberi erőforrások miniszterét, hogy tekintsék át Makovecz hátrahagyott terveit és az Országos Főépítészi Iroda bevonásával vizsgálják meg, hogy melyek érdemesek megvalósításra.”
Egy civil társulat időközben meghirdette a „Koronakilátó” projektet, gyűjtik is rá az aláírásokat. Egy tízemeletes panel magasságú gigantikus Szent koronát terveztettek a hegy csúcsára. Benne vendéglővel, konferenciaközponttal, csupa Ráhel- és Mészáros Lőrinc-kompatibilis vízióval. Mindez „az idelátogató turista számára „a magyar nép győzelmét hirdetné, amely képes mindent túlélni és győzedelmeskedni! Ékes bizonyíték lenne nemcsak a turista, de minden magyar számára hogy a Szent Korona és a magyar nép itt volt, itt van és itt is marad!”
Most jött el az idő, hogy a kormány bevegyen minden budai magaslatot. Biztosak lehetünk tehát benne, hogy az ötletpályázat a legbutább és legízléstelenebb díjnyertes terveket eredményezi majd, és ha ezeket támadják, akkor meghosszabbítják Bicskéig. (Csak pár hete, hogy a Csontváry múzeum pályázatán egy Felcsútra álmodott, stadion alakú kiállítóterem ötletét vette meg a kormány félmillió forintért.)
A magyarok istene meg ne szórakozzon, hanem óvja a Gellérthegyet!
