Nyílt, kreatív ötletpályázatot hirdetett a Miniszterelnökség a különleges természeti adottságokkal és szellemi tartalommal rendelkező Gellérthegy rendezésére. A 40 millió forint összdíjazású titkos pályázaton életkori és végzettségbeli megkötés nélkül bárki beadhatja a terület hasznosítására és megújítására vonatkozó javaslatait október 3-ig. A tervekről a 444 szerint a bíráló bizottság maga Csepreghy Nándor, Lázár János kancelláriaminiszter helyettese lesz majd. Az ötletelésből az építészeket sem zárták ki.
A Gellérthegy a Kárpát-medence, különösen a magyarság történelmében kiemelt jelentőségű, Szent István kora óta foglalkoztatja a nemzet gondolkodóit – indokolja a kormányzati pályázati felhívást az azt közzétevő Lechner Tudásközpont. Ennek eredményeként a mai napig fogalmazódtak meg gondolatok, tervek a különleges természeti adottságokkal és szellemi tartalommal rendelkező hely rendezésére. A meghirdetett ötletpályázat kiemelt célja olyan alternatíva kidolgozása a Gellérthegy revitalizációjára, mely építészeti, tájépítészeti, közlekedési, képzőművészeti eszközök használatával új tartalommal tölti meg a helyszínt, az épített és természeti környezet értékeinek megőrzése, a világörökségi cím, a műemléki védelem és a szellemi, szakrális tartalom figyelembe vétele mellett. A széles körű alkotói szabadságot biztosító ötletpályázat további törekvése a Citadella épületére vonatkozó hasznosítási javaslat feltárása, mely rendezné az erődítmény Budapesten és Magyarországon betöltött szerepét. A pályázóktól olyan megoldásokat vár a kiíró, amely megvalósítható, fenntartható módon válaszol a Gellérthegy jelenlegi rendezetlen adottságaira, hogy az vonzó környezetalakítással, releváns területhasználattal képes legyen nemcsak a turisták, hanem a város lakóinak igényeit is kielégíteni.
A felhívás ártalmatlannak tűnő sorai mögött az olvasó felfedezheti a kormányzat nem első és alighanem nem is az utolsó próbálkozását, hogy a Szabadság tér, a Kossuth tér átalakítása, a Budai Vár és ennek következtében a Városliget megszállása után a Gellérthegy következik abban a sorban, amelyben a hatalom lépésről-lépésre jobboldali eszméket telepít a közterekre. Különösen az a szándék érdekes, amely a "szellemi, szakrális tartalom" figyelembe vétele mellett töltené meg "új tartalommal" a helyszínt. Ezt szem előtt tartva a Gellérthegy két ok miatt nem hagyja nyugodni a jobboldali lelkületet: az egyik a Citadella, a másik a - felhívásban nem szereplő - Szabadság-szobor. Mindkettő zavarja azt a „szakrális”, azaz isteni, szent, természetfeletti eredetű tartalmat.
A Gellérthegy „szimbolikus kulcsszerepe” a reformkor gondolkodásában jelent meg először, addig a kétes hírű Boszorkányhegy tetején csak egy 1813-ban épült csillagvizsgáló állt. Valamiféle kegyeleti alapon álló, identitáserősítő objektumnak az odatelepítése a XIX. század első felében merült fel. Széchenyi István 1843-ban hosszabb tanulmányban foglalkozott az Üdvleldével, amely a nemzet nagyjainak temetkezési helye lett volna. A Gellérthegy lassan a nemzet szívcsakrájává kezdett válni az erről eszmélkedők egy részének gondolkodásában – írta tavalyi történeti összefoglalásában Csordás Lajos a Népszabadságban.
A kiegyezés után először Széchenyi István fia, Ödön épített volna a Citadella helyére panteont a milleniumra. 1902-03-ban, az akkor még egyetemi hallgató Medgyasszay István tervezett emlékcsarnokot a hegyre. A terv központi eleme egy, a hegytetőn elhelyezkedő, monumentális, több csarnokból álló, kupolás épület volt, amely alakjával a Szent Koronát idézte. 1906-ban Medgyaszay visszatért nemzeti panteontervével, úgy indokolva azt, hogy „a Dunán hajózó idegenek és vidékiek és mi is a város tágasabb tereiről és utairól büszkén tekintünk fel a Szent Gellért hegyére, érezzük, hogy már helyzeténél fogva is uralják a város legszebb részei. Amit pedig az ország szíve ural, azt az egész ország urának vallja”. A „radikális hazafi”, Dajka András 1927-ben a Nemzeti Panteon és Történelmi Múzeum megvalósítását azzal szorgalmazta, hogy az abból „feltámadó új közszellem – ha már nem akadályozhatja meg Trianont – a kardnál biztosabban visszaszerzi a megszállt magyarlakta területeket és megteremti a Dániához hasonlatos Új-Magyarországot”.
A panteongondolat Makovecz Imréig nem kerül újra elő. Addig nem merül fel komolyan sem a Citadella, sem pedig Kisfaludi Strobl Zsigmond Budapest fölé magasodó szobrának a lebontása.
Makovecz 2007-ben nyúlt vissza Medgyasszay elképzeléséhez, hogy mint az Indexnek 2008 áprilisában adott emlékezetes interjújában elmondta nem rendelésre, hanem „a Jóisten szórakoztatására” tervezzen új Gellérthegyet. A Kossuth-díjas építész akkor kifejtette: nagyon örülne, ha lecserélnék a Gellérthegy "ocsmányságait" valami méltóbb emlékműre, amit már meg is tervezett. Makovecz akkor nem várta el, hogy az ő terveit valaki is megvalósítsa, mert szerinte a realitás az Úristentől jön, nem pedig a politikusoktól. Éppen ezért azzal sem foglalkozott még, hogy terveinek megvalósítása mennyibe kerülne, viszont így indokolta a Gellérthegy átalakítását: „A Medgyasszay-féle panteonterv az egész hegy világát megváltoztatta volna, csak aztán az első és a második világháború elsöpörte a terveket”.
Fel kell újítani a Gellérthegyi panteon terveit, mert ami most a hegy tetején van, az ocsmány. Nem is csak a kinézetüket tekintve, de történelmi jelentőségüket nézve. Makovecz számára elfogadhatatlan volt a Citadella és a Szabadság-szobor is. „A Citadella valójában egy szégyen, még az osztrákok építették, hogy a magyarokat fegyverrel tudják fenntartani. A szovjeteket dicsőítő Szabadság-szobor pedig eredetileg Horthy-emlékmű lett volna, Strobl gépfegyvert rakott a szobor kezébe, és csak később cserélték le a fegyvert pálmafalevélre” – magyarázta. - „A panteonban emléket állítanánk az összes fontos magyar személyiségnek Árpád királyunktól napjainkig. Gondoljon csak bele, milyen lenne: halottak napján a fél ország összegyűlne ott” – mondta. Az építész, – aki 2011-ben hunyt el, s akinek hagyatékát a mai kormány kitüntetetten ápolja – abban bízott, hogy egyszer majd megjön a politikusok esze, leesik nekik, hogy mit kéne tenniük, és akkor tervei akár meg is valósulhatnak. Számára csak az lenne a fontos, hogy ne a jelenlegi két ocsmányság - amiben „a magyarság szégyene és megszégyenítése testesül meg a Citadellával és a »szabadság«-szoborral - maradjon a Gellérthegyen.
Makovecz Imre látványterve - Kezdettől azt az egy épületet szerettem volna megépíteni, amely az emberiség kezdete előtt már állt (Makovecz Imre,2002)
A Népszava - a Citadella-körüli botrányok kapcsán - többször írt a kormány vélhető gellérthegyi álmairól. Esős, viharos, ámde nyári hétvége lévén, most az építészszakma elérhetetlen volt. Ami bennünket illet: a kormány jobboldali szellemi holdudvarának eddigi vehemenciáját látva, nincs kétségünk, hogy meg fogja teremteni a Gellérthegy szakrális tartalmát. Hogy a kormány iszonyú költségekkel látnivalóvá teszi azt az isteni, nemzetegyesítő isteni tartalmat, amit bele akar látni egy egyszerű hegybe.
