A szakrális magaslat - Mit akar a kormány a Gellértheggyel?

A Szabadság- és a Kossuth-tér, a Budai Vár és a Városliget után újabb közteret akar megszállni a kormány, amely ötletpályázatot írt ki, hogy a „szellemi, szakrális tartalom figyelembe vétele mellett új tartalommal töltse meg” a Gellérthegyet.

Nyílt, kreatív ötletpályázatot hirdetett a Miniszterelnökség a különleges természeti adottságokkal és szellemi tartalommal rendelkező Gellérthegy rendezésére. A 40 millió forint összdíjazású titkos pályázaton életkori és végzettségbeli megkötés nélkül bárki beadhatja a terület hasznosítására és megújítására vonatkozó javaslatait október 3-ig. A tervekről a 444 szerint a bíráló bizottság maga Csepreghy Nándor, Lázár János kancelláriaminiszter helyettese lesz majd. Az ötletelésből az építészeket sem zárták ki.

A Gellérthegy a Kárpát-medence, különösen a magyarság történelmében kiemelt jelentőségű, Szent István kora óta foglalkoztatja a nemzet gondolkodóit – indokolja a kormányzati pályázati felhívást az azt közzétevő Lechner Tudásközpont. Ennek eredményeként a mai napig fogalmazódtak meg gondolatok, tervek a különleges természeti adottságokkal és szellemi tartalommal rendelkező hely rendezésére. A meghirdetett ötletpályázat kiemelt célja olyan alternatíva kidolgozása a Gellérthegy revitalizációjára, mely építészeti, tájépítészeti, közlekedési, képzőművészeti eszközök használatával új tartalommal tölti meg a helyszínt, az épített és természeti környezet értékeinek megőrzése, a világörökségi cím, a műemléki védelem és a szellemi, szakrális tartalom figyelembe vétele mellett. A széles körű alkotói szabadságot biztosító ötletpályázat további törekvése a Citadella épületére vonatkozó hasznosítási javaslat feltárása, mely rendezné az erődítmény Budapesten és Magyarországon betöltött szerepét. A pályázóktól olyan megoldásokat vár a kiíró, amely megvalósítható, fenntartható módon válaszol a Gellérthegy jelenlegi rendezetlen adottságaira, hogy az vonzó környezetalakítással, releváns területhasználattal képes legyen nemcsak a turisták, hanem a város lakóinak igényeit is kielégíteni.

A felhívás ártalmatlannak tűnő sorai mögött az olvasó felfedezheti a kormányzat nem első és alighanem nem is az utolsó próbálkozását, hogy a Szabadság tér, a Kossuth tér átalakítása, a Budai Vár és ennek következtében a Városliget megszállása után a Gellérthegy következik abban a sorban, amelyben a hatalom lépésről-lépésre jobboldali eszméket telepít a közterekre. Különösen az a szándék érdekes, amely a "szellemi, szakrális tartalom" figyelembe vétele mellett töltené meg "új tartalommal" a helyszínt. Ezt szem előtt tartva a Gellérthegy két ok miatt nem hagyja nyugodni a jobboldali lelkületet: az egyik a Citadella, a másik a - felhívásban nem szereplő - Szabadság-szobor. Mindkettő zavarja azt a „szakrális”, azaz isteni, szent, természetfeletti eredetű tartalmat.

A Gellérthegy „szimbolikus kulcsszerepe” a reformkor gondolkodásában jelent meg először, addig a kétes hírű Boszorkányhegy tetején csak egy 1813-ban épült csillagvizsgáló állt. Valamiféle kegyeleti alapon álló, identitáserősítő objektumnak az odatelepítése a XIX. század első felében merült fel. Széchenyi István 1843-ban hosszabb tanulmányban foglalkozott az Üdvleldével, amely a nemzet nagyjainak temetkezési helye lett volna. A Gellérthegy lassan a nemzet szívcsakrájává kezdett válni az erről eszmélkedők egy részének gondolkodásában – írta tavalyi történeti összefoglalásában Csordás Lajos a Népszabadságban.

A kiegyezés után először Széchenyi István fia, Ödön épített volna a Citadella helyére panteont a milleniumra. 1902-03-ban, az akkor még egyetemi hallgató Medgyasszay István tervezett emlékcsarnokot a hegyre. A terv központi eleme egy, a hegytetőn elhelyezkedő, monumentális, több csarnokból álló, kupolás épület volt, amely alakjával a Szent Koronát idézte. 1906-ban Medgyaszay visszatért nemzeti panteontervével, úgy indokolva azt, hogy „a Dunán hajózó idegenek és vidékiek és mi is a város tágasabb tereiről és utairól büszkén tekintünk fel a Szent Gellért hegyére, érezzük, hogy már helyzeténél fogva is uralják a város legszebb részei. Amit pedig az ország szíve ural, azt az egész ország urának vallja”. A „radikális hazafi”, Dajka András 1927-ben a Nemzeti Panteon és Történelmi Múzeum megvalósítását azzal szorgalmazta, hogy az abból „feltámadó új közszellem – ha már nem akadályozhatja meg Trianont – a kardnál biztosabban visszaszerzi a megszállt magyarlakta területeket és megteremti a Dániához hasonlatos Új-Magyarországot”.

A panteongondolat Makovecz Imréig nem kerül újra elő. Addig nem merül fel komolyan sem a Citadella, sem pedig Kisfaludi Strobl Zsigmond Budapest fölé magasodó szobrának a lebontása.

Makovecz 2007-ben nyúlt vissza Medgyasszay elképzeléséhez, hogy mint az Indexnek 2008 áprilisában adott emlékezetes interjújában elmondta nem rendelésre, hanem „a Jóisten szórakoztatására” tervezzen új Gellérthegyet. A Kossuth-díjas építész akkor kifejtette: nagyon örülne, ha lecserélnék a Gellérthegy "ocsmányságait" valami méltóbb emlékműre, amit már meg is tervezett. Makovecz akkor nem várta el, hogy az ő terveit valaki is megvalósítsa, mert szerinte a realitás az Úristentől jön, nem pedig a politikusoktól. Éppen ezért azzal sem foglalkozott még, hogy terveinek megvalósítása mennyibe kerülne, viszont így indokolta a Gellérthegy átalakítását: „A Medgyasszay-féle panteonterv az egész hegy világát megváltoztatta volna, csak aztán az első és a második világháború elsöpörte a terveket”.

Fel kell újítani a Gellérthegyi panteon terveit, mert ami most a hegy tetején van, az ocsmány. Nem is csak a kinézetüket tekintve, de történelmi jelentőségüket nézve. Makovecz számára elfogadhatatlan volt a Citadella és a Szabadság-szobor is. „A Citadella valójában egy szégyen, még az osztrákok építették, hogy a magyarokat fegyverrel tudják fenntartani. A szovjeteket dicsőítő Szabadság-szobor pedig eredetileg Horthy-emlékmű lett volna, Strobl gépfegyvert rakott a szobor kezébe, és csak később cserélték le a fegyvert pálmafalevélre” – magyarázta. - „A panteonban emléket állítanánk az összes fontos magyar személyiségnek Árpád királyunktól napjainkig. Gondoljon csak bele, milyen lenne: halottak napján a fél ország összegyűlne ott” – mondta. Az építész, – aki 2011-ben hunyt el, s akinek hagyatékát a mai kormány kitüntetetten ápolja – abban bízott, hogy egyszer majd megjön a politikusok esze, leesik nekik, hogy mit kéne tenniük, és akkor tervei akár meg is valósulhatnak. Számára csak az lenne a fontos, hogy ne a jelenlegi két ocsmányság - amiben „a magyarság szégyene és megszégyenítése testesül meg a Citadellával és a »szabadság«-szoborral - maradjon a Gellérthegyen.

Makovecz Imre látványterve - Kezdettől azt az egy épületet szerettem volna megépíteni, amely az emberiség kezdete előtt már állt (Makovecz Imre,2002)

A Népszava - a Citadella-körüli botrányok kapcsán - többször írt a kormány vélhető gellérthegyi álmairól. Esős, viharos, ámde nyári hétvége lévén, most az építészszakma elérhetetlen volt. Ami bennünket illet: a kormány jobboldali szellemi holdudvarának eddigi vehemenciáját látva, nincs kétségünk, hogy meg fogja teremteni a Gellérthegy szakrális tartalmát. Hogy a kormány iszonyú költségekkel látnivalóvá teszi azt az isteni, nemzetegyesítő isteni tartalmat, amit bele akar látni egy egyszerű hegybe.

Ki kicsoda

Makovecz Imre (1935–2011) Kossuth-díjas magyar építész, a magyar organikus építészet egyik képviselője. A Magyar Művészeti Akadémia alapítója, örökös tiszteletbeli elnöke. „A magyar szerves építészet feladata, hogy szolgálja az Európai Közép ezoterikus létét.” (1985), „Kezdettől azt az egy épületet szerettem volna megépíteni, amely az emberiség kezdete előtt már állt.” (2002)

Medgyaszay (szül. Benkó) István (1877–1959): építész, szakíró. Műveiben a népi, elsősorban az erdélyi építészet elemeit használta fel, de hatott rá a Távol-Kelet építészete, előfutára volt az organikus építészetnek is. (Wikipedia)

A Lechner Tudásközpont a Miniszterelnökség építészet- és építésügyi politikáját támogató, valamint szakinformatikai feladatokat ellátó szakmai szervezet. Elsődleges küldetése az Építészeti és Építésügyi Helyettes Államtitkárság háttérintézeti és szakinformatikai feladatainak ellátása, amely mellett hangsúlyt kapnak az építészeti és a mérnöki feladatok, a vizuális kultúra terjesztése, a tudásmegosztás is. Számos feladata jogszabályban meghatározott és az illetékes minisztériumi szakterület szakmai feladataihoz kapcsolódik - írja a központ honlapja.