Törökországban az élet már szombaton, nem egészen egy nappal a puccskísérlet után visszatért a normális kerékvágásba. Ankarában a DHA hírügynökség közlése szerint 75 ezren vonultak az utcára, hogy megünnepeljék a győzelmet a puccsisták, vagy ahogy a kormány fogalmaz, a terroristák felett. Más városokban is megünnepelték a „demokrácia diadalát”. Isztambulban is sok Erdogan-hívő ünnepelt, vallási jelszavakat skandáltak. Egyes helyeken katonákat is meglincseltek.
Több lázadó katonát meglincselt az államfő által az utcára hívott tömeg a puccskísérlet után FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES6 GOKHAN TAN
Az ünnep a következő napokban folytatódik.
A török kormány külföldi erőket sejt a puccskísérlet mögött, Süleyman Solu munkaügyi miniszter egyenesen az Egyesült Államokat okolta. Ez a feltételezés megdöbbentette Washingtont, John Kerry amerikai külügyminiszter szombaton többször is telefonon beszélt török kollégájával, Mevlüt Cavusogluval. Világossá tette: teljesen hamisak azok az állítások, amelyek szerint hazájának bármi köze lenne a pénteki történésekhez. Elítélte a puccskísérletet Barack Obama elnök is, s támogatásáról biztosította a demokratikusan megválasztott vezetést.
Az Egyesült Államok felelősségét azért vetették fel, mert Pennsylvaniában él Erdogan régi ellensége, Fethullah Gülen hitszónok, akit az elnök nyíltan a zendülés felbujtójának nevezett. Erdogan szombaton Gülen kiadatását követelte az Egyesült Államoktól, Kerry erre azt közölte, megvizsgálják a kérést, ha hiteles bizonyítékokkal támasztják alá Gülen felelősségét. Az amerikai-török viszony ugyanakkor kiéleződhet azt követően, hogy lezárták az incirliki légibázist, ahonnan a szíriai légicsapásokat indítják az amerikaiak, a bázis török parancsnoka is az őrizetbe vett tisztek között van.
A puccskísérlet számos kérdést vet fel. Sokan már a kezdet kezdetén furcsállták, hogy miközben a hadsereg olyan kommünikét adott ki, az egész ország felett átvette az irányítást, valójában a kormányzat egyetlen tagját sem tartóztatták le, Erdogan hollétéről is mindenféle értesülés látott napvilágot. Annyi bizonyos, hogy politikai szempontból az elnök számára ez óriási lehetőség arra, hogy mindenfajta ellenállás nélkül leszámoljon még megmaradt politikai ellenfelével is. Erre ő is utalt egy szombat hajnali beszédében, amelyben „Isten ajándékának” nevezte a puccsot, mondván: végre le lehet számolni a hadseregben a „demokrácia ellenségeivel”. Az első lépéseket már szombaton megtette több ezer katona, köztük tisztek letartóztatásával. Emellett majdnem háromezer bírát váltott le. A Gülen mozgalomnak sok híve volt az igazságszolgáltatásban.
Olyan vélemények is megjelentek a közösségi oldalakon, amelyek szerint a puccskísérlet valójában megrendezett volt, hiszen gyanús az, milyen gyorsan leverték, és mennyire dilettáns módon szervezték meg. A török hadsereget azért nem ez a fejetlenség jellemzi. Erdogan azt közölte, bombázták azt az Égei-tengeri szállodát, ahol a puccs kitörésekor tartózkodott. Csakhogy a bombázás akkor történt, amikor már két órája elhagyta a szállodát. Fethullah Gülen szerint csak színjáték zajlott. Cengiz Günaí ismert török politológus sem tartotta ezt kizártnak. Mint az osztrák televízióban elmondta, Erdogan még jobban kiépíti hatalmi bázisait, s újabb nagy lépést tesz az elnöki rendszer bevezetése felé. Miután sok ezren vonultak az utcára pénteki felhívásakor, amikor az NTV török televízióban Skype-on jelentkezett be, s kért mindenkit arra, „akadályozza meg a puccsot”, nos, mindezek után azt mondogathatja: a nép mögötte áll, így azt csinálhat, amit akar.
Különösen érdekesnek nevezte a török politológus azt, hogy az embereket a mecsetekből is mobilizálták, és a muzulmán papok szintén tüntetésekre hívták fel őket. Mindez arra utal, hogy újabb szöget ütnek be a szekuláris állam koporsójába, s még jobban összefonódik az állam a vallással, Erdogan tehát teljesen szakít Mustafa Kemal Atatürk államalapító elveivel. Az is érdekes, hogy még a puccs napján függesztettek fel bírákat.
Sokan tüntettek Erdoganért, akkor azonban a demokráciának ezek a védelmezői nem tüntettek, amikor Erdogan lábbal tiporta az emberi jogokat, újságírókat tartóztatott le koholt vádak alapján, újságokat záratott be, brutálisan verte le a tüntetéseket, és még hosszasan folytathatnánk a sort. Mindez azért is szomorú, mert a pénteki események gyászos következménye 265 halálos áldozat és 1500 sérült. Talán sosem fogjuk megtudni, hogy miért kellett meghalniuk ezeknek az embereknek.
Nyolc katona Görögországba repült egy helikopter fedélzetén. A Black Hawk típusú gépet Athén visszaszolgáltatta Ankarának, a puccsistákat tegnap bíróság elé állították Görögországban. Törökország kiadatásukat követeli. A puccsnak, ha lehet azt mondani, egy pozitív következménye volt. Első ízben fordult elő, hogy az ellenzéki pártok közös politikai nyilatkozatot fogadnak el, amelyben elítélik a katonai puccskísérletet. A törvényhozás szombati rendkívüli ülésén még a két nagy ellenfél, az AKP kormánypárt és a kurdbarát HDP között is némi közeledés volt tapasztalható, Erdogan pártja köszönetet mondott a HDP-nek a puccskísérlet elítéléséért. Baráti volt a hangnem az AKP és az eseményeket szintén elítélő ellenzéki szociáldemokrata CHP között.
Mehmet Müezzinoglu török kormányfőhelyettes azt közölte, visszaállíthatják a halálbüntetést, hogy a legsúlyosabb büntetést róják ki a puccsistákra. Lehet, hogy egy ilyen lépés népszerű lenne az AKP elvakult hívei körében, de egy sor kérdést vet fel. Eleve alkotmánymódosításra lenne szükség. Másrészt Ankarát azonnal kizárnák az Európa Tanácsból. Harmadrészt Törökország már nem lenne aláírója az Európai Emberi Jogi Konvenciónak, így egy platformra kerülne Fehéroroszországgal.
A kormányzat illetékesei rendre azt közölték, demokratikusan megválasztott kormányt akart megdönteni a hadsereg. De mennyire nevezhető demokratikusnak egy olyan kabinet, mint a mostani? Erdogan ugyanis amennyire csak lehetett, elhallgattatta az ellenzéki médiát, egy sor, a kormány politikájával korábban kritikus hangvételt megütő médiával szemben lépett fel. A rendőrség televíziókat foglalt el.
Erdogan úgynevezett demokráciafelfogását mutatja az is, hogy miután elvesztette az abszolút többséget a tavaly júniusi parlamenti választáson, ellenségnek kiáltotta ki a kurdokat, felmondta a tűzszünetet a Kurd Munkáspárttal (PKK), amelynek iraki állásait is bombázni kezdte. Az elnök összemosta a PKK-t a parlament kurdbarát tömörülésével, a HDP-vel, a pártot ellenségnek kiáltotta ki. Miután az AKP nem volt hajlandó koalíciós kormányt alakítani, novemberben új választást rendezett a félelem légkörében, az egyre sűrűsödő merényletek árnyékában. Ezen a voksoláson az emberek már inkább félelemből szavaztak, s az AKP visszaszerezte a parlamenti többséget. Bejött Erdogan ördögi terve. Az is az elnök megbocsáthatatlan bűne volt, hogy keresztülvitte a mentelmi törvényt, amely kizárólag hatalmi céljait szolgálta. A jogszabály kimondta, hogy elveszik a mandátumot azoktól a képviselőktől, akiket jogerősen, börtönbüntetésre ítélnek el. Ezzel egyértelműen a kurd pártot, a HDP-t vette célba, amelynek fel akarta számolni parlamenti képviseletét. A kurd frakció felszámolásával kétharmados többségre tehetett volna szert a törvényhozásban, amely már elegendő lett volna az alkotmány módosításához.
Erdogan kilátásba helyezte a Kurd Munkáspárt (PKK) támogatói török állampolgárságának visszavonását is. Ám, hogy ki számít a hatalom számára PKK-támogatónak, az nagyon relatív, a kurdbarát parlamenti formációt, a Népi Demokratikus Párt (HDP) képviselőit és szavazóit is már többször ezzel a váddal illették.
Az iszlamisták által elkövetett sorozatos merényletek miatt egyre kaotikusabbá vált a biztonsági helyzet Törökországban, sokan úgy érezték, a kormányzat nem ura a helyzetnek. Ennek elmérgesedésében Erdoganékat is felelősség terheli. Kormánya ugyanis sokáig menedéket adott az Iszlám Állam szélsőségeseinek, s csak tavaly júliustól volt hajlandó fellépni az IS-szel szemben.
A török kormány külpolitikája is katasztrofális. Szíriával kapcsolatban meghirdette a nyitott határok politikáját, de a 2,8 millió menekült megfelelő integrációjáról már nem gondoskodott. A hadsereg számára az lehetett az utolsó csepp a pohárban, hogy Erdogan tömegesen akart török állampolgárságot adni a szíriai menekülteknek, hogy az AKP így szerezzen újabb több százezernyi biztos szavazót. Erdogan Szíria-politikája teljesen hatástalan maradt, Bassár el-Aszad elnök visszaléptetését nem tudta elérni, közben azonban összerúgta a port Oroszországgal, e viszony csak az utóbbi hetekben kezdett rendeződni. Szintén harciassá vált a török-izraeli kapcsolat is, e tekintetben is csak az utóbbi időben történt kedvező változás.
