A zsidó kispolgári családban született – identitását az idő múlásával mind nyíltabban, büszkébben vállaló – Somló Tamás tinédzserként Beatles- és Rolling Stones-számokat játszott az Atlas együttesben. Alig tizenhat évesen, 1964-ben bukkant fel az akkor még amatőr Omega tagjai között. A zenélés mellett sikeres artista volt: zsonglőrként és zenebohócként, a Luxor társulat tagjaként bejárta egész Európát.
1969-től a hivatalos kádári kultúrpolitika által nem támogatott Kex zenekarba került, majd a Non Stop frontembere lett. Innen szerződtette 1973-ben – Frenreisz Károly helyére – a Locomotiv GT, amelynek ettől kezdve basszusgitárosa, szaxofonosa és egyik zeneszerzője volt, egészen a zenekar 1987-es feloszlásáig. Nemcsak legenda, hanem igaz történet, hogy az LGT kedvéért néhány hét alatt tanult meg professzionális szinten basszusgitározni.
A nyolcvanas évek közepétől nehezebb korszak következett, s ez nemcsak Somló, hanem az egész beat-nemzedék tragédiája. „Valahogy megy ki a divatból a zene, valami más jön be, amit az LGT nem tud” – fogalmazta meg már a nyolcvanas években Presser Gábor, hogy miért kellett idejekorán feloszlatni minden idők talán legfontosabb magyar rockzenekarát.
Amikor életútinterjút készítettem vele, Somló így emlékezett vissza erre a periódusra: „Valahogy leállt a mozdony. Sokat vitatkoztunk, és úgy gondoltam, jót tesz majd, ha kicsit elmegyek, és külföldön megoldom az anyagi problémáimat is. Két évre terveztem a kinti munkát, de végül hat év lett belőle, így az egész rendszerváltásból kimaradtam. Egy olasz, dán, norvég, angol, amerikai muzsikusokból álló tánczenekarral Skandináviában – többnyire hajón – dolgoztam, nyaranta pedig két hónapot Mallorcán zenéltünk. Fuvoláztam, klarinétoztam, szaxofonoztam, énekeltem, közben havonta több alkalommal kocsival hazajöttem, hogy lássam a családomat. Kemény időszak volt.” Különböző kapcsolataiból négy gyermeke (Dávid, Dániel, Pál, Lili) született, akikre nagyon büszke volt, s nevelésükről – mint a különböző bulvár-híradásokban olykor megjelent – erőn felül gondoskodott.
Somló pályafutásának harmadik, s egyben utolsó – nem kevésbé küzdelmes – korszaka 1992-ben kezdődött. Régi muzsikustársa, Demjén Rózsi hívására hazatért, hogy készített egy szólólemezt (Som-ló), ami azonban a kiadón belüli nézeteltérések miatt szinte visszhangtalan maradt. Ennél szerencsésebb volt 1997-es szólóalbuma, a Semmi cirqsz, aminek azonban nem lett igazi folytatása. Vitathatatlan tehetségét mindenki elismerte, s mégsem kapta meg azt a menedzsment-támogatást, ami az ő nemzedékéből Demjént, Cserháti Zsuzsát, Horváth Charlie-t és másokat újra sikeressé tett.
Somló a kilencvenes években együtt dolgozott Geszti Péterrel és a Rapülőkkel, Bródy Jánossal, Zalatnay Saroltával, Koltai Róberttel, Dés Lászlóval, s közben mindig ott volt az egy-egy koncertre összeálló LGT emlékezetes fellépésein. Filmzenéket, betétdalokat írt, sőt zenebohóc-karakterét kiaknázva kisebb szerepekben is feltűnt. „Szívesen vendégeskedem, és valójában a szólólemezeimen is csak vendég vagyok. Jól érzem magam ebben a szerepben, mert mindig zenekari tag voltam, a passzolgatós zenélést szeretem, és nem vagyok olyan erős egyéniség, mint Rózsi vagy Charlie, aki egyedül is elvisz egy koncertet” – ismerte el az említett életútinterjúban.
A könnyed, lezser és vicces embernek ismert Somló – sokak meglepetésére – 57 évesen jogi diplomát szerzett, amit azonban a civil életben nem tudott kamatoztatni. Maradtak a nosztalgia-koncertek, megsokasodtak a jótékonysági felkérések – ezeknek mindig örömmel és első szóra eleget tett. Élete utolsó évtizedében mind gyakrabban tűnt fel zsidó kulturális fesztiválokon, illetve baloldali-antifasiszta rendezvényeken. Egzisztenciális kényszerűség vitte a kereskedelmi tévék világába: 2006-ban a Szombat esti láz című műsorban táncolt az RTL Klubon, majd 2012-ben a TV2 The Voice című tehetségkutatójának lett az egyik mentora.
Évek óta küzdött a súlyos betegséggel. A sikeres és humoros zenész álarca mögül előbújt az esendő, halandó ember. Igaza van Pressernek: „Éjjel elment Somló Tamás – vacakabb lett a világ.”