Európai városok a brüsszeli asztalon

Európa városainak környezeti, társadalmi és szociális fejlődési irányát az uniós tagállamok, egyes városok és az EU intézmények munkatársai közösen keresik mostantól – erről még május végén Amszterdamban állapodtak meg. A Paktum eddigi egyetlen magyar résztvevője Tosics Iván, akit szakértőnek kértek fel a 12 kiválasztott terület egyikének, a városi szegénység felszámolásának programjába.

Helyi önállóságot!

A szakértő szerint azt kellene célul tűzni, hogy a városok kapjanak nagyobb önállóságot a fejlesztési irányaik eldöntésében a környező településekkel együtt. Az tapasztalható azonban itthon és külföldön egyaránt – vetette fel Tosics Iván, hogy ebben a munkában szakmai segítségre szorulnak még a nagyobb városok is. Magyarországon megszűnt a korábbi mentorálási támogatás és nincs elég tudás a helyi önkormányzatoknál, hogy jó helyi stratégiákat tudjanak kidolgozni, amivel többet tudnának elérni, mint hogy a következő szegénytelepre űzik tovább a legrosszabb helyzetben lévő lakóikat.

A szétszabdalt magyar önkormányzati rendszer nem segíti az integrált programok megvalósítását. Az uniós városfejlesztési szakértő tapasztalatai szerint olyan országokban van esély a városok nagyobb önállóságának megteremtésére, ahol magyarországnyi területen csak néhány száz önkormányzat van a mi 3300 elkülönült egységünk helyett. Utalt azokra a vizsgálatokra is, amelyek szerint a közoktatás járási szintű megszervezésével lehetne megszüntetni az iskolai szegregációt. Ha minden kistelepülésen megtartjuk az iskolákat, akkor marad az elkülönítés már gyermekkorban, de szerinte az sem működőképes, hogy mindent egy országos központból irányítsanak. Ezekhez hasonló ajánlások is biztosan szerepelnek majd az Amszterdami Paktum 12 szakterületének megújítási javaslatai között, de természetesen az uniónak abba nincs beleszólása, hogy milyen önkormányzati rendszer működik egy tagállamban, vagy mekkora településmérettől számít városnak egy lakott hely.

Az viszont biztos, hogy a városok és agglomerációjuk integrált, közös fejlesztésében kell gondolkodni, még akkor is, ha a magyar gyakorlat nem ad teret ezeknek az elképzeléseknek. A szociológus azt hozta fel példaként, hogy a 2014-2020 közötti integrált fejlesztési projektek tervezésekor a megyei jogú városok ingázási adatok alapján elkezdték felmérni vonzáskörzetüket. Pár hónap elteltével azonban az önkormányzatok azt az utasítást kapták, hogy azonnal be kell adni a tervezett projektek listáját. Ekkor a városkörnyéket elfelejtették és később állami szinten is kimondták, hogy nem foglalkozunk a városkörnyékre is kiterjedő integrált területi kezdeményezésekkel, minden város tervezze önállóan, amit akar. Lengyelországban mind a 16 régiószékhelynek a városkörnyékével kellett közös tervezésbe és fejlesztésbe kezdenie, vagyis ebben is előrébb jutottak – emlékeztetett a városkutató. Egyben azt a tanulságot is megosztotta, hogy bár a város és közvetlen környezete valójában mindenhol egy gazdasági egység, ott van esélye az igazi közös fejlesztéseknek, ahol a politikai váltások nem befolyásolják a helyi vezetés elszántságát és elkötelezettségét az együttműködés mellett.

Idősek és bevándorlók

A városfejlesztést az egész kontinensen meghatározó tényező a lakosság folyamatos öregedése is, ennek a kezelésében is lenne mit tanulnunk a nyugati példákból – hangsúlyozta végül a Népszavának a szakértő. Tosics Iván Bilbao vagy Barcelona példáját idézte, ahol fedett mozgó járdákkal, liftekkel segítik az idős emberek mozgását az emelkedőkön, ügyelnek arra, hogy fiatalokkal vegyesen éljenek az egyes városrészekben, nem pedig kirekesztve. Több nyugat-európai országban komolyan készülnek arra az időre, amikor nem lesz elég munkaerő az idős lakosság eltartására.

Az európai városok egyik legnagyobb kihívása a migráció kezelése, de ebből Magyarország teljesen kimarad – emlékeztetett a szociológus egy másik munkacsoportban már megkezdett munkára. Példaként említette a 230 ezres német középvárost, Freiburgot, ahol négyezer menekült befogadását oldják meg (több bevándorlót fogadnak be, mint amennyit egész Magyarországnak kellett volna!). Később kollégiumként vagy szociális bérlakásként használható szállásokat építettek a város több pontján, így a belvárosban és a gazdag negyedekben is. A tervezést egy húsz éve a városban élő afrikai migránsra és csapatára bízták. Azonnal nyelvtanfolyamokat indítottak, a lakosság bevonásával pedig felmérik, hogy az érkezőknek milyen végzettségük van, hol lehet őket munkába állítani, hogy minél hamarabb hozzájáruljanak a fejlődéshez. Tosics szívfájdalmának nevezte, hogy a magyar emberek ebből kimaradnak, a városaink nem dönthetik el szabadon, hogy mit szeretnének, mert a kormány és médiája azt sem engedi, hogy az itt élők megismerjék mások példáit és azt, hogy a migrációnak mekkora pozitív hozadéka lehet.

Látszik tehát, hogy a városaink fejlődését, a jövő tervezését számtalan kérdésben segítené, ha bekapcsolódnánk az Amszterdami Paktum valamelyik munkacsoportjának munkájába. Információink szerint a magyar kormány még nem döntött, hogy melyiket válassza a 12 téma-terület közül.

A paktum 12 témaköre

Már elindult témakörök:

• városi szegénység

• lakhatás

• migránsok és menekültek befogadása

• levegő minősége

Hamarosan elinduló témakörök:

• helyi gazdaságok a munkahelyteremtésben és készségfejlesztésben

• földek és természetes megoldások fenntartható használata

• körkörös gazdaság

• éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás

• energiarendszerek átalakítása

• városi mobilitás

• digitális átállás

• innovatív és felelősségteljes közbeszerzések