Igazságot hirdet, közben bűnt sző

A Gyulai Shakespeare Fesztivál évről évre megkerülhetetlennek mutatkozik. Már most az elején mindenképp meg kell említeni a fesztivál kitalálóját, működtetőjét, vezetőjét, Gedeon Józsefet, aki bár éppen kényszerűen, reméljük csak átmenetileg, mozgásában részben korlátozottá vált, mégis nélküle egy esemény sem kezdődhetett el az idén sem, legyen az a művelődési házban, a várszínpadon, a tószínpadon, vagy bárhol a város más helyszínén.

És akkor kezdjük a művelődési házzal. Évek óta nem lehetett erre a helyszínre azt mondani, hogy a legideálisabb, hiszen nem volt légkondicionálás és a technikai feltételek sem voltak a legoptimálisabbak. Mostanra azonban felújították az épületet, megoldották a légkondicionálást, modern színházi lámpákat szereztek be, tehát sokat javítottak a körülményeken, bár az Erkel Ferenc Művelődési Ház azért még most sem tekinthető technikai értelemben profi színházi épületnek.

Noha a Varsói Drámai Színház társulata épp itt játszotta Shakespeare Szeget szeggel című darabját, és ez az előadás igencsak komoly technikai hátteret igényelt. A világhírű litván rendező, Oskaras Korsunovas három órán keresztül végig a varsói Parlament kicsinyített másában játszatja a színészeket. A jelenteket erős hang és fény effektetek választják el. Korsunovasnak korábban több előadását is láthattuk már Gyulán, emlékezetes például az általa rendezett egészen költői Rómeó és Júlia, vagy az ugyancsak egészen sajátos hangulatú Miranda című előadás, amely Shakespeare A vihar című drámája alapján készült.

A Szeget szeggel dühös politikai színház, ugyanakkor szenvedélyes és érzéki FOTÓ: KISS ZOLTÁN

A mostani Szeget szeggel alapvetően teljesen eltér ezektől, miközben persze a rendezői kéznyom letagadhatatlan. A Szeget szeggel dühös politikai színház, de ugyanakkor szenvedélyes és érzéki. Egy erős hatású néma előjátékkal kezdődik. Vincentiónak, Bécs hercegének a lázálmába csöppenünk. Ez egyszerre merészen erotikus, már csaknem perverz, de ugyanannyira feltárja a herceg szorongásait, a bűnös lelkiismeretének árnyait.

Az előjáték után elkezdődik maga a történet, a herceg átadja a hatalmat Angelónak, de ő valójában mégsem távozik, hanem álruhát ölt és barátnak öltözve megfigyeli az eseményeket. Külön érdekesség, hogy magyar feliratként Nádasdy Ádám még be nem mutatott fordítását kapjuk, amit Nádasdy maga ajánlott fel a Gyulai Várszínháznak. Ezúttal is köszönet érte, mert bár az előadás ritmusa miatt nem volt egyszerű követni a szöveget, mégis sokat hozzátett a remek, kimondottan izgalmas fordítás az élményhez.

Korsunovas leginkább a hatalom torzító hatását kutatta a darab kapcsán. Arra lehetett kíváncsi, mi történik manapság, amikor szinte mindent szabad, mennyire engedünk a kísértésnek, és ha igen akkor felmentjük-e magunkat, vagy netán vállaljuk a következményeket? Több jelenet - főként a második részben - olyan volt, mintha egy parlamenti vitát néznénk, önmaguk igazát hajtogató képviselőkkel, harcos, bátor nőkkel és sunyi, mentegetőző férfiakkal. Korsunovas pontosan érzékelteti a hatalmi téboly elszabadulását, amikor valami valakinek a mániájává válik, és azt mindenáron keresztül viszi, még akkor is, ha közben át kell gázolnia az alattvalókon. Igazságot hirdet, miközben ő maga is bűnt sző. A közeg pedig egyáltalán nem különb nála. A bűn mindent felfal és mindenkit igyekszik magáévá tenni. Aki pedig nem enged, az más úton szelíd erőszakkal válik áldozattá. A végeredmény sajnos ugyanaz. A Varsó Drámai Színház társulata nagyszerű színészi teljesítményekkel ajándékozza meg a nézőt, és együtt a csapat is nagyon erős. Ezeket a képességeiket már bizonyították akkor is, amikor a társulat egy részét láthattuk tavaly Debrecenben, a DESZKA Fesztiválon Spiró György Az imposztor című darabjában, amit ugyancsak vendégként Máté Gábor rendezett. Az erős csapatmunkából is kitűnik a herceget játszó Slawomir Grzymkowski, az Angelót alakító Przemyslaw Stipp és az Izabellát megszemélyesítő Martyna Kowalik.

Korsunovas előadásának egyáltalán nem boldog a vége, bár a herceg látszólag mindent elrendez, Isabellát is megkéri, de ez a megkérés inkább egy megerőszakolásnak felel meg, mint egy szelíd lánykérésnek. Isabella pedig belátja hiába a lázadás, a hatalom itt szelíden, vagy durván, úgy is mindent bekebelez. Nincs mit tenni.

A hatalomba érés technikája, illetve a manipuláció természetrajza izgatta leginkább ifj. Vidnyánszky Attilát, aki a III. Richárdot rendezte meg a Várszínpadon. Az előadás iránt nagy volt a várakozás, hiszen a húszas évei elején járó rendező már egy-két kifejezetten izgalmas előadással észre vétette magát. A Liliomfi című darab színpadra állítása például figyelemre méltó vallomás volt a színészlétről. Most is, mint a Liliomfi esetében a rendező saját csapatát, saját kortársai közé tartozó fiatalokat választott, megszólítva hozzájuk az inkább az édesapja korosztályához tartozókat, Eszenyi Enikőt, Szűcs Nellit, Trill Zsoltot és Hegedűs D. Gézát.

A darabot Vecsei Miklós - aki játszik is az előadásban - újrafordította, a szöveg tényleg mai, nyelvileg bravúros és szellemes, bár néhol már kissé megerőszakoltnak tűnik. Ebben az előadásban is van egy előjáték, fiatal férfiak félmeztelenül parádéznak, köztük a címszerepet adó Trill Zsolt, aki korban is kilóg közülük és magasságban is, jóval alacsonyabb a többségüknél. Aztán magára marad, és bevallja, mit szeretne: „Gonosz leszek, ki gyűlöli korának céltalanságát.” Tehát itt nem gazember lesz, hanem gonosz, nem tudom igazán, hogy mi a különbség, az indoklás viszont különböző, hiszen itt mintha unalomból kezdené el játszani a gonoszt. Az elején csupán játéknak indul, aztán egyre komolyabbá válik a dolog, míg végül mindenkit legyilkol vagy legyilkoltat maga körül és magára marad.

Nagyon izgalmas viszont maga az út, ahogy eljutunk a végéig. Trill Zsolt nagyon sokrétűen mutatja meg a zsarnokká váló Richárd legbelső rétegeit. Úgy, hogy végig nem tudjuk melyik az igazi énje valójában. Játszik csupán, vagy aljas gonosz, sajnáljuk vagy utáljuk, ezt egyszer meg is kérdezik a nézőktől és megoszlik a vélemény. Az előadásban rengeteg ötlet van, csak többször nincs következetesen átgondolva, mire is fut ki igazán egy-egy bravúros elképzelés, így eléggé egyenetlenné válik a produkció. Van, amikor felizzik, majd átvált káoszba, aztán újra felerősödik. Talán az egyik legfontosabb jelenet, amikor Edward békíteni akarja a családot. Már úgy látszik, hogy sikerül neki, de végül egyszerre újra összeomlik minden. Kiderül, hiába a békevágy, ezt a háborúskodást már soha sem lehet abbahagyni.

Mintha a fiatalok is erre a következtetésre jutnának, hiába a vágy a békére, ez már nem nagyon fog menni. A fiatalok leginkább energikusságban jeleskednek, bejátsszák a Várat, másznak, ugrálnak, ereszkednek, mindent megtesznek, amit kell és ebben Trill Zsolt sem marad le, sőt. Legalább tizenöt percen át egy nagyon magas oszlop tetejéről kell, hogy elmondja a monológját és hibátlanul meg is oldja.

Amikor viszont Eszenyi Enikő Erzsébetként megérkezik egy-egy jelenetbe, szinte megáll a levegő. Nem lehet máshová figyelni, csak rá. A feleség, az anya kiszolgáltatottságát mutatja meg, egészen a mélyrétegekig hatolva. Miközben megmutatja azt is, hogy semmilyen eszköztől nem riad vissza azért, hogy a családot egyben tartsa, vagy hogy a túlélésüket biztosítsa. Trill Zsolttal való szenvedélyes jelenetében a csábítás és a megengedés olyan elegyét láthatjuk, ami egy nő legbelsőbb titkai felé vezet. Annát Trokán Nóra adja, aki szintén sok titkot rejt. Áldozattá válik, de a tartása megmarad. Rálát a saját helyzetére és onnan szemlélődik, mintha kívül lenne ezen a hatalmi hajcihőn. A belső tisztasága, bármi történik vele, nem vehető el. Hegedűs D. Géza három szerepet is megformál. György, Edward és a bérgyilkos Tyrell. És mindhárom szerepben sikerül a karaktert eltalálnia, talán ő érti legjobban a fiatalok nyelvét, nemhiába, hiszen többségüket tanította az egyetemen.

Nem kiforrott előadás, inkább egy tanulmányként fogható fel a III. Richárdról. Tanulmánynak viszont több, mint biztató. A hírek szerint ősszel talán Budapesten is látható lesz majd az előadás.

Shakespeare Fesztivál nem lehet meg ínyencségek nélkül, ebbe a kategóriába tartozik egy másik bevallottan tanulmány, egy olasz formáció, a Piccola Compagnia della Magnolias HAMM-LET (Tanulmány a falánkágról) című három szereplős előadása. A produkció Hamlet és Gertrud, valamint Ophelia viszonyát próbálja egyfajta metszetként megmutatni. Valamennyire Shakespeare-ből indul ki, bár önállósul a sztori. Nem annyira a falánkság van a középpontban inkább a viszonyok sérülékenysége. Az előadást a Gertrudot játszó Giorgia Cerruti rendezte. Hetven perc mindössze és főként az utolsó tíz perc felkavaró, ez a tíz perc már túl is mutat a színfolt kategórián.

És végül még egy ínyencség, méghozzá nem is akármilyen. A teljes út címmel az idei Shakespeare évfordulóra a Globe Színház 37 Shakespeare színdarabból készített tíz perces filmeket, melyeket eredeti helyszíneken forgattak le világhírű színészekkel. Épp a Rómában forgatott Coriulánust néztem a Vár közelében felállított egyik sátor előtti kivetítőn Dominic Westtel a címszerepben, amikor elért Esterházy Péter halálhíre. Shakespeare után egy újabb halhatatlan.