A múltat vagy a jövőt válasszuk?

Egy látszólag kis ügy, egy a napjainkban zajló gazdasági vita világosan mutatja, konkrétumok esetében viszont miképp lép vissza Magyarország a jövő lehetőségeit hordozó kihívásoktól. Pedig ez a fajta múltba fordulás nem politikafüggő, egy kereszténydemokrata kormányzat is lehetne modernizációpárti.

Július 13-án bejelentették, hogy az Uber nevű személyszállító szolgáltatás kivonul Magyarországról. A kormány azzal indokolta az Ubert lehetetlen helyzetbe hozó döntését, hogy „az Uber adóelkerüléssel és a magyar jogszabályok semmibevételével, engedély nélkül végzett személyszállító tevékenységet, és így tett szert versenyelőnyre … Az Uber döntése azt jelzi, hogy a cég nem vállalja a tisztességes piaci versenyt és törvényes működést."

Az Uber közleménye alapján ebből szinte semmi sem igaz. „160 ezer felhasználóval az Uber arra kényszerül, hogy felfüggessze szolgáltatását Budapesten, köszönhetően annak az újonnan életbe lépő jogszabálynak, amely ellehetetleníti, hogy magyar vállalkozó autósok - hiába van engedélyük, és fizetnek tisztességesen adót - pénzkeresésre használhassák a tulajdonukban lévő gépjárművüket. … Az autós partnereink minden hatósági engedéllyel rendelkeznek. … Már az első pillanattól kerestük a döntéshozókkal való párbeszéd lehetőségét. Nyilvánvaló volt, hogy nincs megfelelő jogszabály, amely az Uberhez hasonló innovatív szolgáltatásokat szabályozná. Ami szabályozás van, azt még arra a korszakra szabták, amikor nemhogy okostelefon, még telefon sem nagyon volt Magyarországon. Mi többször is jeleztük hajlandóságunkat arra, hogy segítsük egy modern jogszabály megalkotását. De erre nem volt igény. Végül olyan jogszabály született, amely bünteti az innovációt, hátrányos a versenyre és a fogyasztóra, és előnytelen az államnak.”

Mielőtt ezt a döntést meghozta volna a személyszállító cég, segítségért a felhasználókhoz fordult egy petícióval: „Magyarországot és a magyar kormányt sakkban tartja néhány száz taxis. … Az Uber és a hozzá hasonló applikációk képviselik a jövőt, amely változást hoz. A változástól pedig sokan félnek. … A tények azonban a következők: átláthatóságot hozunk egy készpénz alapú üzletágba, nálunk nincsen feketefuvar, nincs átvert turista, nincs megbuherált taxióra. Autós partnereinknek megvan a személyszállítási engedélye, adót fizetnek és számlát adnak minden utazást követően. És minden Uber utazás biztosítva van. … Mondjatok Ti is, és a politikusok is IGEN-t a fejlődésre és IGEN-t az Uberre.” Harmincezren írták alá a támogató petíciót. Hiába.

Az Uber ellen persze világszerte tiltakoznak a taxisok, ugyanis a cég mára világszerte elterjedtté vált, és azzal, hogy nem működtet diszpécserszolgálatot (az Ubert bíráló miniszteri beadvány éppen ezt kifogásolja leginkább), hanem egy okostelefonos applikáció segítségével közvetlenül a felekre bízza az utasszervezést, valóban sokkal olcsóbbá tudott válni, mint a hagyományos személyszállító vállalkozások. Azok a kormányok, amelyek a verseny piacélénkítő hatásában hisznek, és amelyek a fogyasztókat képviselik, ésszerű törvények meghozatala után támogatják az Ubert. Az Európai Bizottság például nemrég tette közzé az ún. közösségi szolgáltatásokra épülő vállalkozásokra vonatkozó ajánlásait. Eszerint a magánszállásokat kínáló Airbnb és a fuvarszervező Uber betiltása kizárólag a legvégső esetben helyénvaló.

Mi az oka annak, hogy a magyar kormány másképpen gondolkozik? Mi az oka annak, hogy a világszerte bevált és bizonyított gyerekközpontú, decentralizált oktatás helyett mi a tananyagközpontú, centralizált iskolarendszert erőltetjük? Mi az oka annak, hogy a világszerte bevált több biztosítós egészségügyi modell helyett mi a központosított irányítást választottuk, amelynek következtében megkezdődött az orvosok elvándorlása és a kórházi ellátás színvonalának a zuhanása? Mi az oka annak, hogy a világszerte bevált és terjedő alternatív energiaforrások felhasználását, mint amilyenek például a szélturbinák vagy a napelemek rendszere, mi egy abszurd jogi szabályozással akadályozzuk? A megújuló, környezetbarát és a nukleáris berendezésekhez képest szinte veszélytelen erőforrások rendszerének kiépítése helyett, még a szövetségesünk, az Európai Unió rosszallását is vállalva mi az Oroszországi Föderációtól vásárolunk egy atomerőművet?

Ezeknek a döntéseknek nem az a jellemzőjük, hogy egy jobboldali vagy baloldali kormány hozta meg őket, hanem a modernizációval szembeni bizalmatlanság és félelem. (Ez a jövőellenesség sajnos nemcsak a mostani kormány sajátja. Annak idején a szocialista-liberális koalíció próbálkozott ugyan a nagy társadalmi ellátórendszerek, például az oktatás vagy egészségügy modernizációjával, de nem túl nagy lelkesedéssel, sőt. Amikor a már egyébként is ezerszer átírt és legyengített egészségügyi reformjavaslatot a népszavazáson a jobboldal megbuktatta, a kormánykoalíció fellélegezve abbahagyta a reformpróbálkozásokat.)

Meglehet, hogy a kormányt az motiválja: azoknak a választópolgároknak a szavazataival, akiket a változás riaszt, stabilizálni tudja a politikai helyzetét – de az ország helyzetét viszont ingataggá és sérülékennyé teszi.