Mit mondott Orbán Viktor 2005-ben?

Publikálás dátuma
2016.07.23. 08:22

A XX. században megjelent a modern baloldal Kelet-Európában, aminek eredményeképpen Magyarország vonatkozásában egy új magatartás is kialakult. Ez pedig az, hogy amikor a baloldal időnként erre lehetőséget kapott, akkor rárontott a saját nemzetére. Nem egyszerűen, ahogy Széchenyi fogalmazott, elfajult vagy hűtlenné vált, hanem rárontott a saját nemzetére… Így rontottak rá a sajátjaikra 1919-ben Kun Béláék, így rontottak rá a saját fajtájukra Rákosiék, ugyanezt tették az ő modernkori kiadásukban 1956-ban azok, akik rárontottak a forradalomra. És nem ilyen harcias eszközökkel, de hát december 5-e is tulajdonképpen egy kormányzati rárontás a saját nemzetükre.

(Orbán Viktor a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen 2005. 07. 23-24.)

Szerző

Szombati 7-es - A miniszter félrelép

Dolgozni kell. Ezzel indokolta a propagandaminiszter, hogy távol maradt a héten egy konferenciától, amelyre őt várták. Ám a Századvég "Merre tart Európa?'" címmel rendezett tanácskozásának résztvevői kénytelenek voltak beérni a kormányzati kommunikációért felelős államtitkárral. Ebből arra lehet következtetni, hogy a követendő utat Tuzson Bence pont annyira el tudja mondani, mint Rogán Antal. Különösen, hogy ezt az utat központilag határozzák meg, vagyis a kedves vezető egyszemélyben határozza meg, mi-mennyi-hová és egyáltalán.

Ugyanakkor a miniszteri magyarázat tartalmaz némi furcsaságokat is. Eszerint ugyanis hazaérkezett a miniszterelnök és amikor neki szüksége van a miniszterre (bármelyikre), akkor dolgozni kell. (Csak akkor?) A 444.hu-n megjelent fotón viszont az látható, hogy Orbán Viktor a kérdéses napon - kedden - este még egy repülőgép fedélzetén volt, úton Budapestre. Ha tehát nem az történt, hogy az első számú vezető aznap ide-oda repkedett (vagyis napközben egyszer már haza is érkezhetett dolgozni), akkor nem egészen érthető, mi indokolta Rogán távolmaradását. Ami annak fényében válik egészen különössé, hogy az utóbbi időben érdekes vallomások és hírek keltek szárnyra a miniszterről, aki ezek nyomán mintha kerülné a nyilvánosságot. Ha meg kérdezik róluk, akkor úgy hárít, mint egy igazán jól működő villámhárító. És az idő körülötte most igencsak viharos.

De legyünk jóhiszeműek. Fogadjuk el, hogy a magyarázatban nincs semmiféle suskus, hanem valóban dolgozni kell. Annál is inkább, mert a jelenlegi hatalom berkeiben szinte megállás nélkül tesznek azért, hogy minden úgy működjön, ahogy a legjobbnak látják. Más egyébként nem is számít nekik, csak az, hogy a kedves vezető elégedett legyen és a biztos siker reményében indulhassanak neki az egyre közeledő 2018-as választásoknak. A kampány már teljes erővel tart. Az sem zavarja őket, hogy még az októberi népszavazás kampánya is csak ötven nappal az esemény előtt indulhatott volna meg. A Brüsszelnek üzenő plakátok helyét most elfoglalták a népet eligazító hirdetmények. Ezek lényege - ha valaki nem vette volna észre -, hogy a kormánynak mindig igaza van. Jelenleg éppen a migránsok és ezzel együtt az Unió ellen indított áldozatos küzdelmében.

Ha pedig ez még nem lenne elég, dolgoznak azon is, hogy megreformálják saját eddigi működésüket is. Ezt szolgálja, hogy - immár hivatalosan is - létrejött a döntéseket előkészítő, majd meg is hozó két új kabinet. Ahogy azt már a kancelláriaminiszter korábbi elszólásaiból tudni lehetett, az egyik élén ő áll, a másikat meg a nemzetgazdasági miniszter vezeti. A sosem alvó ellenség megtévesztésére viszont mindketten tagjai is a másik által irányított testületnek, s mindkettőben helyet kapott valamennyiünk - de különösen Orbán Viktor - kedvence, Rogán Antal. Ami egyúttal azt is jelzi, hogy csapkodhatnak az ő feje körül akármilyen villámok, a bizalom töretlen benne.

A Magyar Közlönyben hosszasan ismertetett átalakítás lényege, hogy sikerült egészen kaotikussá - vagy legalábbis egyszerű halandók számára kiismerhetetlenné - tenni az egész kormányzati rendszert. Meglehet, ez is volt a cél. Ha növeljük a vízfejeket, fontosabbnak látszunk és ugyanakkor nem engedünk betekintést a működésbe. A kívülállók és szemlélők csak annyit tehetnek, hogy bíznak abban, az egészben van rendszer (és nem is őrült), hatására pedig mindenkinek, egész dolgozó népünknek jobb lesz.

Kétségeink persze vannak. Ez a hatalom az utóbbi több mint hat évben nem úgy épült fel, hogy ez utóbbi kívánalomnak megfeleljen. Inkább olyképpen lehetne jellemezni, mint amely a kedves vezető, valamint körülötte helyet foglaló kiszolgálói és hívei érdekeit képviseli. Azt viszont tűzön-vízen át. Ennek már áldozatul esett a külpolitika, az oktatás, az egészségügy, a teljes intézményrendszer, a gazdaság egy része, de természetesen maradt még tennivaló a következő időszakra is.

Az egyik legfontosabb például, hogy a jelentős mértékben a hatalom kénye-kedvére működő Alkotmánybíróság megállapítása nyomán szűkítsék a gyülekezési jogot. Az igazságügyi miniszter - aki ugyancsak tagja mindkét, már említett kabinetnek - munkához is látott. Konkrétum ugyan kevés látszik belőle, de erről írott cikkében nagyra értékelte, hogy a mulasztásos alkotmánysértés megállapításával a talárosok utat nyitottak egy korszerű törvénynek. Hogy ez a kormánynak - ha annyira egyetért vele - miért nem jutott eddig eszébe, arra Trócsányi László nem tért ki. Azt viszont nem mulasztotta el megemlíteni, hogy a gyülekezésről szóló korábbi jogszabályt "még a régi pártállami parlament fogadta el 1989-ben". Ez önmagában is megérdemel egy pfujt. Aztán viszont emlékeztetett rá, hogy tíz éve a békés gyülekezés összekeveredett az állandósult közterület-foglalásokkal, sátortáborok jöttek létre. Azt azonban valahogy elfelejtette felidézni, hogy mindez a Fidesz aktív támogatásával és közreműködésével történt. De persze szelektív az emlékezet, különösen, ha annyit kell dolgozni, mint a jelenlegi minisztereknek.

Munka közben ezt-azt elfejtenek. Elmenni egy eseményre, pontosan emlékezni, jól hazudni, ilyesmiket. Mindez persze értünk - Magyarországért - történik. És nem ellenünk. Tudta?

Szombati 7-es - A miniszter félrelép

Dolgozni kell. Ezzel indokolta a propagandaminiszter, hogy távol maradt a héten egy konferenciától, amelyre őt várták. Ám a Századvég "Merre tart Európa?'" címmel rendezett tanácskozásának résztvevői kénytelenek voltak beérni a kormányzati kommunikációért felelős államtitkárral. Ebből arra lehet következtetni, hogy a követendő utat Tuzson Bence pont annyira el tudja mondani, mint Rogán Antal. Különösen, hogy ezt az utat központilag határozzák meg, vagyis a kedves vezető egyszemélyben határozza meg, mi-mennyi-hová és egyáltalán.

Ugyanakkor a miniszteri magyarázat tartalmaz némi furcsaságokat is. Eszerint ugyanis hazaérkezett a miniszterelnök és amikor neki szüksége van a miniszterre (bármelyikre), akkor dolgozni kell. (Csak akkor?) A 444.hu-n megjelent fotón viszont az látható, hogy Orbán Viktor a kérdéses napon - kedden - este még egy repülőgép fedélzetén volt, úton Budapestre. Ha tehát nem az történt, hogy az első számú vezető aznap ide-oda repkedett (vagyis napközben egyszer már haza is érkezhetett dolgozni), akkor nem egészen érthető, mi indokolta Rogán távolmaradását. Ami annak fényében válik egészen különössé, hogy az utóbbi időben érdekes vallomások és hírek keltek szárnyra a miniszterről, aki ezek nyomán mintha kerülné a nyilvánosságot. Ha meg kérdezik róluk, akkor úgy hárít, mint egy igazán jól működő villámhárító. És az idő körülötte most igencsak viharos.

De legyünk jóhiszeműek. Fogadjuk el, hogy a magyarázatban nincs semmiféle suskus, hanem valóban dolgozni kell. Annál is inkább, mert a jelenlegi hatalom berkeiben szinte megállás nélkül tesznek azért, hogy minden úgy működjön, ahogy a legjobbnak látják. Más egyébként nem is számít nekik, csak az, hogy a kedves vezető elégedett legyen és a biztos siker reményében indulhassanak neki az egyre közeledő 2018-as választásoknak. A kampány már teljes erővel tart. Az sem zavarja őket, hogy még az októberi népszavazás kampánya is csak ötven nappal az esemény előtt indulhatott volna meg. A Brüsszelnek üzenő plakátok helyét most elfoglalták a népet eligazító hirdetmények. Ezek lényege - ha valaki nem vette volna észre -, hogy a kormánynak mindig igaza van. Jelenleg éppen a migránsok és ezzel együtt az Unió ellen indított áldozatos küzdelmében.

Ha pedig ez még nem lenne elég, dolgoznak azon is, hogy megreformálják saját eddigi működésüket is. Ezt szolgálja, hogy - immár hivatalosan is - létrejött a döntéseket előkészítő, majd meg is hozó két új kabinet. Ahogy azt már a kancelláriaminiszter korábbi elszólásaiból tudni lehetett, az egyik élén ő áll, a másikat meg a nemzetgazdasági miniszter vezeti. A sosem alvó ellenség megtévesztésére viszont mindketten tagjai is a másik által irányított testületnek, s mindkettőben helyet kapott valamennyiünk - de különösen Orbán Viktor - kedvence, Rogán Antal. Ami egyúttal azt is jelzi, hogy csapkodhatnak az ő feje körül akármilyen villámok, a bizalom töretlen benne.

A Magyar Közlönyben hosszasan ismertetett átalakítás lényege, hogy sikerült egészen kaotikussá - vagy legalábbis egyszerű halandók számára kiismerhetetlenné - tenni az egész kormányzati rendszert. Meglehet, ez is volt a cél. Ha növeljük a vízfejeket, fontosabbnak látszunk és ugyanakkor nem engedünk betekintést a működésbe. A kívülállók és szemlélők csak annyit tehetnek, hogy bíznak abban, az egészben van rendszer (és nem is őrült), hatására pedig mindenkinek, egész dolgozó népünknek jobb lesz.

Kétségeink persze vannak. Ez a hatalom az utóbbi több mint hat évben nem úgy épült fel, hogy ez utóbbi kívánalomnak megfeleljen. Inkább olyképpen lehetne jellemezni, mint amely a kedves vezető, valamint körülötte helyet foglaló kiszolgálói és hívei érdekeit képviseli. Azt viszont tűzön-vízen át. Ennek már áldozatul esett a külpolitika, az oktatás, az egészségügy, a teljes intézményrendszer, a gazdaság egy része, de természetesen maradt még tennivaló a következő időszakra is.

Az egyik legfontosabb például, hogy a jelentős mértékben a hatalom kénye-kedvére működő Alkotmánybíróság megállapítása nyomán szűkítsék a gyülekezési jogot. Az igazságügyi miniszter - aki ugyancsak tagja mindkét, már említett kabinetnek - munkához is látott. Konkrétum ugyan kevés látszik belőle, de erről írott cikkében nagyra értékelte, hogy a mulasztásos alkotmánysértés megállapításával a talárosok utat nyitottak egy korszerű törvénynek. Hogy ez a kormánynak - ha annyira egyetért vele - miért nem jutott eddig eszébe, arra Trócsányi László nem tért ki. Azt viszont nem mulasztotta el megemlíteni, hogy a gyülekezésről szóló korábbi jogszabályt "még a régi pártállami parlament fogadta el 1989-ben". Ez önmagában is megérdemel egy pfujt. Aztán viszont emlékeztetett rá, hogy tíz éve a békés gyülekezés összekeveredett az állandósult közterület-foglalásokkal, sátortáborok jöttek létre. Azt azonban valahogy elfelejtette felidézni, hogy mindez a Fidesz aktív támogatásával és közreműködésével történt. De persze szelektív az emlékezet, különösen, ha annyit kell dolgozni, mint a jelenlegi minisztereknek.

Munka közben ezt-azt elfejtenek. Elmenni egy eseményre, pontosan emlékezni, jól hazudni, ilyesmiket. Mindez persze értünk - Magyarországért - történik. És nem ellenünk. Tudta?