Habony Árpád;kvótanépszavazás;

Macskajáték, plakáttal

Álmomban két macska voltam, és játszottam egymással.

Jó, tudom, ez Karinthy. De ő sehol sem volt az én két macskámhoz képest. Mert nálam az egyik macska Habony volt, a másik a Főnök. Persze valószínű, hogy nem az a bizonyos Habony, csak egy beosztott propagandista, és nem maga a Nagyfőnök, csak egy alfőnöke. Hiszen az igazi Főnök már többször tagadta meg az igazi Habonyt, mint Péter a kakasszó előtt Jézust. A kormány nem áll viszonyban „ilyen nevűvel”, ne is álmodjak ilyesmiről. Ha valaki keresi, kérdezősködjön a lakcímnyilvántartóban. Vagy Ibizán.

Mindegy, merjünk nagyot álmodni, nevezzük azért őket Habonycicának és Főnökcicának. Álmomban Habonycica és Főnökcica egymás vállát veregették, és elégedetten nyalogatták bajszukról a tejfölt.

- Ezt a népszavazást remekül kitaláltuk! - dorombolt Főnökcica. - Mekkora ötlet volt két nappal azután, hogy a kopasz kandúrok kicsit bevadultak a Választási Irodánál, bejelenteni, hogy ha annyira népszavazást akarnak, hát csinálunk mi! Mindjárt alábbhagyott a nyávogás a demokráciáról meg a vasárnapi boltzárról (azt sajnos el kellett engednünk, de hát nem lehet minden egeret megfogni), és megint arról beszélt mindenki, amiről mi akartuk.

- Emlékeztetnélek tisztelettel, Főnök, hogy az én ötletem volt! A legjobbkor, mert épp a pedagógusok és az egészségügyiek is kezdtek mocorogni. Meg is engedted, hogy jutalmul jól belenyúljak a vajasbödönbe - így Habonycica.

- A Honvédő Háború mindig bejön. A macska-egér harcban vagyunk a legjobbak. Emlékszel még a rezsiháborúra? Még rezsibiztost is küldtünk a tűzvonalba!

- Igen, Főnökcica, bevetettük őt akkor is, amikor a nemzetünkre támadó puklik megostromolták a Kliket. Bár a kockás gatyát előkapni talán túlzás volt…Érzékenyebb honleányaink beleborzongtak.

- Ugyan, Habonycica, ne kényeskedj! Nem vagyunk mi holmi szobacicusok. Küldtünk már hadüzenetet az IMF-nek, a bankoknak, a multiknak, Sorosnak. Most Brüsszelnek fogunk.

- És legyőztük őket?

- Hülye vagy, Habonycica? Nem győzelmet akarunk, hanem kizárólagos figyelmet. Hogy csak erről legyen szó. Ha háború van, ki mer panaszkodni a hátország bajaira, iskolára, kórházra, korrupcióra? Aki megteszi, áruló. Kollaboráns. Figyeld meg, épp hogy elkezdtük a népszavazási kampányt, máris emelkedtünk pár százalékkal. Kiénekeltük a Jobbik szájából a sajtot, nem maradt saját nyávognivalója, hozzánk képest gyenge kezdő a Brüsszelezésben. És a hadiszállítóink sem keresnek rosszul.

- Apropó, kampány, Főnökcica! A törvény szerint 50 nappal a szavazás előtt szabad elkezdeni, mi meg már mikor kiraktuk az első plakátokat: Üzenjük Brüsszelnek, hogy ő is megértse…

- Jó vicc, jelentsenek fel miatta! Hát miért van Patyicica a Választási Bizottság élén, Poltcica meg a főügyészi székben? Hogy egeret fogdossanak?! Majd ők elboronálják, oszt jónapot, sok tejecskével. Csak sajnos a szép plakátjainkra már ráfirkálták: ’Üzenjünk Brüsszelnek, hogy küldjenek még pénzt, mert kurva drága a plakátkampány!’ Hát milyen ország ez, ahol egyesek ilyen ronda macskolódásra vetemednek?!”

- Na de Főnökcica,tényleg sokba kerül! Nem lehetne megpályázni valami jó kis uniós támogatást?

- Hm. Mondasz valamit, Habonycica. Hiába, üzletben mindig jó voltál. Jó helyre megy az a pár százmillió, a Tóni barátja intézi a plakátügyet, Cselényi a Pasa Parkból.

- A Tónié? Nem lesz ebből baj? Tónit nem lehet kiállítani a nyilvánosság elé, a gonosz sajtómacskák mindjárt Portikról faggatják.

- Ugyan, macskabaj-macskajaj, hamar elmúlik. Sajtóharapást szőrivel, majd mondunk valami még vadabbat. Most megyek a visegrádi négyekhez, esetleg egy újabb hadüzenet a migránssimogató Brüsszelnek, ők a hibásak a Brexitben. Ha nem működik, legfeljebb Tónit felírjuk a veszteséglistára, hősi halottnak.

- Főnökcica, a Brexitet azért nem kellene feszegetned. Ott a magyarok a bevándorlók.

- Komolyan mondom, Habonycica, néha úgy viselkedsz, mint egy vak macskakölyök. Azt, hogy ki a migráns, én mondom meg. A migráns, az terrorista, és meggyalázza az asszonyainkat. Ezeket írasd a plakátokra is.

- Az asszonyainkat? A vak komondor után pont velük kell érvelnünk?

- Hát persze, éppen azért. Vissza kell szereznünk a női választókat. Különben is, az magyar kutya volt, egy muszlim komondoron átesni, az már fajgyalázás. Vagy olyan törvényünk még nincs?

- Nincs, Főnökcica, de ha akarod, két nap alatt átmegy a parlamenten. Olyan törvényt viszont hozattál, hogy több, mint négymillió résztvevő kell az érvényes népszavazáshoz. A baloldal meg bojkottál.

- Na de én az ellenzék népszavazásaira gondoltam! Az a gonosz Simicskamacska vihetett jégre. Csináld az újabb plakátokat olyan tenyérbe mászóvá, hogy felhergelje az ellenzékieket, és mérgükben mégis rohanjanak szavazni, ellenem! Akkor „jobbfelől is nekem fütyül, balfelől is nekem fütyül”. És jöjjenek újra a meccseken meg az olimpián a köztévé cukkoló egypercesei. Papp Dani elintézi, nem? Talán egy-két migránsbűnöző itthonra is kéne. Esetleg egy kis puccsocska? Ez az Erdogan nem egy hülyegyerek. De ha megint úgy elszúrjátok, mint Körmenden, ahol csak az ablak tört be, nincs több ingyen Whiskas! Miau.