Úgy látom, a Gellérthegy szakrális hellyé történő átalakítása több olvasótársamat is felháborította - joggal. Néhányan már ki is fejtették nem éppen a kormányt dicsérő véleményüket. Egyetértek velük. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a kormány múltba való révedése feléleszti poraiból a már régen elfeledni vélt, és a maga korában is túlhaladott gőgös, magyar nacionalizmust, amelynek végeredménye két vesztes háború volt. Orbánék Makovecz Imre évekkel korábban elkészült vázlatai alapján vélik elérni céljukat.
A Népszava hasábjain bemutatott látványtervek, és a hozzáfűzött megjegyzések olvastán azt kell mondanom: a kabinet kezdi elveszteni a józan ítélőképességét és egyúttal az ízlését. A leírás szerint a Makovecz-féle építmény egy tízemeletes panelházzal vetekedne. Hogy lehet egy ilyen monstrumot - az általa kifejezni óhajtott nagy magyar gondolattól teljesen függetlenül - egy hegy - illetve inkább domb - oldalába tervezni? Hiszen az épület agyonnyomná a szerencsétlen hegyet, arról már nem is beszélve, hogy ezzel egy időben két "ocsmányságot" (Kövér László szerint) tarolnának le a szent hegy ormáról: a Citadellát, illetve a Szabadság-szobrot. Kövér úr szerint mindkét "ocsmányság" a magyar népet sújtó 19-20. századi önkényuralmakra emlékeztet, és semmi közük nincs a mai "szabad, demokratikus" rendünkhöz.
Szép gondolat, de a házelnök elfeledkezik arról az "apróságról", hogy az elmúlt több mint száz év alatt a két objektum Budapest jelképévé vált, eltüntetni tehát egyik napról a másikra nem lehet őket. Ha Orbán mégis makacsul ragaszkodik a Makovecz-féle emlékműhöz, akkor legalább máshol állíttassa fel, és más tartalommal. Legyen például a megbékélés, és ne az esztelen sovinizmus szimbóluma. Nem tenne jót a nemzetközi és a szomszéd országokkal ápolt kapcsolatainknak egy soviniszta, másokat lenéző szobor felállítása a főváros egyetlen pontján sem, különösen egy turisztikailag egyébként is frekventált, sok külföldi által meglátogatott helyén, mint amilyen a Gellérthegy.