Kiberterror - A müncheni merénylet tanulságai

Újabb brutális merénylet rázta meg a világot. A müncheni támadásnak egy 15 éves magyar áldozata is volt. Bár tragédiák bárhol, bármikor történhetnek, azonban érdemes végiggondolni, hogy miben lehetünk mégis óvatosabbak, hogyan védhetjük meg magunkat és szeretteinket. Az egészséges gyanakvásnak, óvatosságnak a digitális térben is helye kell, hogy legyen.

Egy 18 éves német-iráni kettős állampolgár előbb kilenc emberrel végzett lőfegyverével, majd öngyilkos lett egy müncheni bevásárlóközpontban. Mint utóbb kiderült, az ámokfutó Ali David Sonboly egy lány feltört Facebook-profilja mögé bújva igyekezett az interneten "megismert" fiatalokat a közeli McDonald’s éttermébe csalni, ahol lövöldözni kezdett. A vizsgálat szerint tettére már hónapok óta készült, és ehhez egy fiatalkorú segítőre is talált egy 16 éves afgán állampolgárságú barátja személyében, akit azóta már letartóztatott a német rendőrség. Korábban mindkét fiatal pszichiátriai kezelés alatt állt. Ali David Sonboly pedig valószínűleg tudatosan időzítette július 22-ére az akcióját, vélhetően a szélsőjobboldali norvég Anders Behring Breivik 2011-es, 77 halálos áldozatot követelő ifjúsági táborban elkövetett mészárlását akarta valamilyen formában lemásolni.

Az eset kapcsán egyik legfontosabb annak tudatosítása, hogy a biztonságtudatosság nem állapot, hanem egy folyamat, amely rendszeres tájékoztatást és oktatást igényel, hiszen az incidensek száma és fajtái folyamatosan bővülnek, egyre újabb módszerek jelennek meg a bűnözők palettáján. A szakemberek tapasztalata szerint általában sokkal többet feltételezünk saját biztonságtudatosságunkról, mint amilyen erős az a valóságban. Egy 2013-as, a North Carolina State University által végzett vizsgálat során a megkérdezettek 89 százaléka a teszt előtt biztosan állította, hogy őt egyáltalán nem lehet becsapni adathalász e-mail üzenettel, ám a próba során azok aránya, akik képesek voltak megkülönböztetni a legális leveleket az adathalász üzenetektől, már mindössze 7,5 százalék volt.

A vonzó (akár hamis) fotót tartalmazó profilokra a statisztika szerint sokkal többen kattintanak. Már egy 2008-as kísérletnél bebizonyosodott, hogy egy hamis adatlap, valamilyen szimpatikus kísérőszöveg és impozáns fotó segítségével pár nap alatt száz fölötti "barátot", "ismerőst" produkált. Valójában azonban sosem tudhatjuk, a magát bemutató személy valóban valós-e, illetve az, akinek mi gondoljuk. Nagyon sok a kíváncsi, hiszékeny felhasználó, aki szinte mindenre kattint, mint ahogy láthattuk ezt korábban a jól ismert "Mi az indián neved?" témájú Facebookos átverés esetében.

A szülők felelőssége rendkívül nagy, így folyamatosan tanulniuk kell, hogy megértsék az online világ újdonságait, illetve azt, hogy mit csinálnak gyermekeik nap mint nap a számítógép előtt, vagy okostelefon használata közben.

Az online biztonságban is sokat számít, hogy mit veszünk észre, és mit hiszünk el. A hoaxok, spamek, social engineering trükkök sajnos már mindennaposnak számítanak, ezért az óvatosság, az úgynevezett forrás kritika, illetve a józan gondolkodás elengedhetetlen ahhoz, hogy a csalásokat, átveréseket - például Bill Gates elosztogatja a vagyonát - megkülönböztessük a hiteles hírektől, üzenetektől. Legyünk gyanakvók, óvatosak, különösen gyermekeink esetében.

A közösségi oldalakon lehetőleg ne jelöljünk vissza ismeretleneket, és soha ne beszélgessünk idegenekkel, és kérjük meg gyermekeinket, hogy ők se tegyék! Hasznos lehet, ha gyermekeink előzetesen megbeszélik velünk az új ismerős felvételét és saját fotóinak megosztását a közösségi oldalakon.

Ismeretlenekkel való esetleges személyes találkozás előtt hasznos, ha minél több platformon felvesszük vele a kapcsolatot, ezért kérjünk privát e-mailcímet, konkrét közösségi oldali linket, és telefonszámot. A valódi személyeknek általában mindig van pár Facebook-ismerőse, LinkedIn partnere, vagy Twitter követője, így ezek segítségével a hamis profilok könnyebben kiszűrhetők. Ha valaki vonakodik az alternatív csatornákon történő kapcsolatfelvételre, például mereven elzárkózik a telefonos kapcsolattartástól, az mindenképpen gyanús jel lehet. A személyes találkozásnál mindig tudjon róla valamelyik családtagunk, barátunk, hogy pontosan hova, és kivel mentünk.

Mindenkinek meg kell értenie, hogy az online felületeken elsősorban a jelszavaink védik magánéletünket. A kellően erős, rendszeresen változtatott és minden helyszínen egyedi jelszóra, a lehetőség szerint mindenhol alkalmazott kétfaktoros hitelesítésre úgy kell tekintenünk, hogy az nem csak a mi adataink védelmét szolgálja, hanem családtagjainkét, barátainkét is. A statisztikák rendre azt mutatják, hogy az ismerősök nevében érkező levelekre, üzenetekre, linkekre sokkal könnyebben rákattintunk, így saját óvatlanságunkkal könnyen veszélybe sodorhatunk másokat is.