Kreativitás mint életstílus

Publikálás dátuma
2016.07.29. 07:46
A Crescendo Nyári Akadémia egyik fő alapértéke a zenélés közös öröme FORRÁS: CRESCENDO NYÁRI AKADÉMIA
Zene és társművészetek, koncertek és mesterkurzusok, keresztény és humanista értékek egyedi ötvözete a Crescendo Nyári Akadémia, amit július utolsó és augusztus első hetében rendeznek Tokajban. A tizenkét éve alapított, ma már nemzetközi rangú programsorozat koncepciójáról, részleteiről a két művészeti vezetőt, Timothy Bentch amerikai operaénekest és Füzesséryné Dudás Eszter brácsaművészt kérdeztük.

A Crescendo Nyári Akadémia létrehozásában kulcsszerepet játszott a Magyarországon is jól ismert amerikai tenor, Timothy Bentch. A patinás philadelphiai Curtis Institute of Musicon diplomázott operaénekes 1994-ben, egy amerikai keresztény misszió képviseletében érkezett Budapestre. Tizenkét évig élt itt, azóta is rendszeresen visszajár, s megbecsült, állandó szereplője lett az európai opera- és koncertéletnek.

Az elmúlt bő két évtizedben negyven különböző főszerepet alakított, a Magyar Állami Operaháznak gyakori vendégművésze, a Szegedi Nemzeti Színháznak három évig társulati tagja is volt. 2005-ben, a Müpa Fesztivál Színházának nyitóelőadásán Monteverdi operája, az Orfeo címszerepét énekelte. A barokk, klasszikus és romantikus repertoár mellett 20. századi operákban – így Britten és Stravinsky műveiben – is gyakran lép színpadra.

„2003 májusában Dudás Eszterrel utaztam vonaton Vácról, ahol közös koncertet adtunk a zeneművészeti szakközépiskolában” – idézi fel a Nyári Akadémia előzményeit Timothy Bentch. „Arról beszélgettünk, hogyan tudnánk segíteni a diákjainknak – nemcsak zeneileg, hanem mélyebb, emberi szinten is. Abban, hogy jó döntéseket hozzanak, hogy elkerüljék az alkohol- és drogfogyasztással járó rossz, önpusztító életstílust. Mit tehetünk azért, hogy egészséges önbecsülésük, teljességérzetük legyen?

Eszter azt válaszolta, hogy egy nyári táborra van szükségünk, ahol sok időt tölthetünk a diákjainkkal, és az élet nagy kérdéseiről ugyanúgy beszélhetünk, mint a zenéről. Abban a pillanatban megvilágosodtam: lelki szemeim előtt megjelent a Crescendo Nyári Akadémia képe, ahová fiatal diákok érkeznek szerte a világból, hogy intenzíven tanuljanak, de azért is, hogy sokkal több mindent megtapasztaljanak.

Elkezdtem dolgozni egy stratégiai terven, s megkerestük a Crescendo International vezetőségét a svájci Baselben. Engedélyt kértünk, hogy akadémiánkat Crescendo Nyári Akadémiának hívhassuk, és együttműködésre hívtuk őket. Így lett a mi programunk – amit az első tíz évben Sárospatakon, azóta Tokajban rendezünk meg – része egy negyven országot magában foglaló hálózatnak.”

A Crescendo International vezetője, Beat Rink svájci református lelkipásztor, író egyúttal a magyarországi akadémiának is igazgatója; a szervezést az Ének a Nemzetekért Kulturális Alapítvány keretei között végzik.

„Shakespeare halálának 400. évfordulója alkalmából az ő drámáihoz kapcsolódó zeneműveket, köztük számos operajelenetet is előadunk. Hangszeres szólistáink a spanyol késő romantikus zeneszerző, Enrique Granados halálának századik évfordulójára emlékeznek – különleges, ritkán hallható darabjaival. Több interaktív programunk a Visegrádi Négyek kulturális együttműködését segíti. Fiatal, tavalyi versenygyőztes résztvevőink hangversenyei hidat képeznek a nyári akadémiák folyamatában. A Crescendo művésztanárainak koncertje augusztus 1-én, hétfőn este lesz a tokaji zsinagógában” – sorolja az idei akadémia néhány kiemelt eseményét Füzesséryné Dudás Eszter brácsaművész, a Crescendo másik művészeti vezetője. 

A csaknem hetvenfős tanári gárdához idén csatlakozott Kalló Zsolt és Ning Kam (hegedű), Jean-Jacques Goumaz (oboa), Dinu Serfezi (brácsa), Jozef Luptak és Kállay Ágnes (cselló). A korábbi kurzusvezetők közül ismét ott lesz Tokajban többek között Meláth Andrea, Bretz Gábor és Szabóki Tünde. Az alapítás óta tagja a tanári karnak három művészházaspár: Dallos Erika és Kaposi Gergely, Dominkó Sallai Csilla és Dominkó István, valamint Dudás Eszter és Füzesséry Attila.

„Diákjaink a világ számos pontjáról érkeznek. Köztük olyan nagyhírű intézmények hallgatói, mint például a Royal Academy of Music (London), a Bard College (New York), a nürnbergi és hamburgi Hochschule für Musik, a Juilliard School (New York), valamint a hazai felső- és középfokú oktatási intézmények. Ebben az évben a kreativitás témáját helyezzük a középpontba; néhány előadásunk címe: Kreativitás mint életstílus, A kreativitás eredete, A kreativitás megtartása a nehéz munka közepette, illetve A kreativitás megőrzése előadó-művészetünkben” – folytatja az áttekintést Füzesséryné Dudás Eszter.

A Crescendo mára nemzetközileg is jelentős rendezvénysorozattá nőtte ki magát. Ezt bizonyítja, hogy az eltelt időben csaknem az összes hangfaj és hangszercsoport (vonós, fafúvós, rézfúvós, billentyűs) számára rendeztek kurzusokat, a klasszikus zene mellett érintették a jazz műfaját is, sok zeneszerzőt köszönthettek körükben, s ez ősbemutatókat is hozott magával. „Az opera-előadások, koncertek, zenetörténeti előadások, zenés istentiszteletek mellett mindig az volt a legizgalmasabb, ahogy a két hét során egyetlen közösséggé érett össze a többszáz fős társaság.

Az elmúlt 12 év során 62 nemzet képviseltette magát öt kontinensről, s mintegy 1500 diák számára rendeztünk mesterkurzusokat. Tapasztalataink szerint példaértékű az új nemzedék nyitottsága egymás felé. Ennek meghatározó vivőereje a közös zenélés: a kamaracsoportok, zenekar, kórus, operajelenetek alkotói munkája az elfogadást, egymás tehetségének fejlesztését hivatott segíteni” – vallja Füzesséryné Dudás Eszter.

Aki mindig hiányzik

Publikálás dátuma
2016.07.29. 07:45

Andrassew Iván ma lenne 64 éves, ha tavaly januárban, ahogy a rákot a sajtóban nevezni illik "hosszan tartó, súlyos betegség után" nem hagyott volna itt minket. A Népszava publicisztikai rovatának örökös vezetője "lelépett", maga után nemcsak fájó ürességet, egy széteső közösséget, a népes Andrassew famíliában keletkező pótolhatatlan űrt, gyermekeket, unokákat, de üres újság- és könyvoldalakat is hagyott. Ez egészen biztos. Mert Ivánnak lett volna - mint ahogy volt is - még mondanivalója.

Ő az, akit nem kell, de érdemes bemutatni. Andrassew Iván ugyanis volt hentes, méhész, tudományos segédmunkatárs, hírlapkézbesítő, mozgóárus, könyvtári segédmunkás, de az "álantik" bútorgyártástól kezdve, a gombászáson és gyógynövénytermesztésen át, egészen a minőségellenőrzésig mindenbe beletanult az írás mellett és helyett. Békére és kényelemre egyikben sem talált, hosszútávon legalábbis. Így maradt neki, jobb híján az újság- és könyvcsinálás, amiben persze minden ismeretét jól kamatoztathatta.

Azt írta, ami megtörtént vele. Alapítója volt az egyik első magyar bulvárlapnak, a Mai Napnak, később a Népszabadság munkatársa lett, de már akkor igyekezett megtanulni és terjeszteni - egyetemen is tanította - az internetes újságírást, amikor arra itthon még senki sem figyelt. Tudósította a Romániai Magyar Szót, műsort szerkesztett a Klubrádióban, állandó szerzője volt a Hócipőnek, írt novellákat, portré könyvet, írásai antológiákban szerepeltek, de önállóan is megjelentek - saját gondozásban.

Rendkívül sokoldalú és termékeny volt, amit a szakma is elismert. Megannyi rangos kitüntetéssel jutalmazták: megkapta a Táncsics Mihály-díjat, neki ítélték először a Fejtő Ferenc-díjat, volt Füst Milán-díja, Radnóti Miklós antirasszista díja, a Polgárjogi-díja, hogy a munkáját elismerő nívó-díjakról ne is beszéljünk.

Nem mintha Ivánt mindezek olyan nagyon érdekelték volna. Ő csak szeretett írni, mesélni, kiadni magából a fölháborodását, amit a nap minden órájában érezni volt képes társadalmi és/vagy emberi igazságtalanságok miatt. És józan realitással, tűpontos meglátásokkal, könyörtelen humorral, utánozhatatlan stílusban formált nyelvezettel adta elő ezeket.

Tette 2013 nyarától haláláig is, hiszen abban az évben a születésnapja már a kórházban érte: agy-, tüdő- és vesetumort állapítottak meg nála. De ő még írt másfél évet, tudósította a betegséget. Írt, s ezzel abba a kényelmes illúzióba ringatott minket, hogy noha fizikailag talán nincs benn az általa sokszor összefogott, megmentett szerkesztőségben, de majd visszatér, visszajön közénk.

Nem így lett. És ha minden szórakozottságát, mozgalmár-mániáját, ösztönös írásra noszogatását (persze a saját rovatába kívánta azokat az írásokat tőlünk) meg is bocsátom Andrassew Ivánnak, azt sokkal nehezebben tudnám, hogy magunkra hagyott bennünket. A Népszava szerkesztősége soha nem lehet ugyanaz nélküle.

Papad
A Népszava 2016. augusztus 31-én (szerdán), 18 órakor a Szent István parkban, a Fejtő-szobornál 107. születésnapja alkalmából immár hagyományosan megkoszorúzza tiszteletbeli főszerkesztője, Fejtő Ferenc szobrát, és átadja a "Papad"-ot is.
A padot Andrassew Ivánról, a Népszava publicisztikai rovatának örökös vezetőjéről, az első Fejtő-díjas íróról, újságíróról nevezik el. Iván ezen a padon üldögélt, amikor már betegen eljött, hogy ott lehessen ő is a koszorúzáson.

Szerző

Rétvári: A vasárnapi boltzár nem reális

A KDNP továbbra is fontos társadalmi célnak tartja a szabad vasárnapot, de a boltzár visszaállításának most nincs politikai realitása - mondta Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára az InfoRádióban. 

Hozzátette: a kereszténydemokraták egyeztetni fognak a témáról a szakszervezetekkel. A kereskedelmi dolgozók szabad vasárnaphoz fűződő igényét és jogát a multinacionális cégek egyre élesebb versenye teperte le - fogalmazott a KDNP alelnöke. Rétvári Bence hangsúlyozta, hogy pártja továbbra is fontos társadalmi célnak tartja a vasárnapi pihenőnapot. „Ez egy munkavállalóbarát javaslat és intézkedés volt. Nagyon élénk társadalmi vitát váltott ki. A visszavonás után mintha meg is nőttek volna a szabad vasárnap támogatói. Egy év alatt mindenki megszokta, a visszaállás sokakban azt hozta, hogy tényleg ott dolgoznak azok az emberek, nekik nem lesz vasárnapjuk. Százezres nagyságrendről beszélünk.”