Keveslik az ajánlatot

Publikálás dátuma
2016.08.01. 07:53
FOTÓ: Epsilon/Getty Images
Dzsudzsák Balázs sorsa továbbra is bizonytalan. Noha a Bursaspor vezetői túl szeretnének adni a magyar labdarúgón, ám elégedetlenek az eddigi ajánlatokkal. A török klub elnöke, Ali Ay a görög SDNA érdeklődésére megerősítette, hogy az Olympiakos által kínált összeg nem volt megfelelő, azonban elképzelhetőnek tartja a megegyezést.

„Dzsudzsák Balázs ügyében tárgyalásban állunk az Olympiakosszal és a játékos menedzserével. Az első ajánlat nem volt elég meggyőző számunkra, de folytatjuk az egyeztetéseket. Ennél többet jelenleg nem árulhatok el” – mondta Ali Ay.

Egyelőre az arab al-Wahda FC adta a legmagasabb ajánlatot, mely 3,1 millióról szólt. Ezzel a lehetőséggel Dzsudzsák nem kívánt élni, mert Európában szeretné folytatni pályafutását, így megakadtak a tárgyalások. A 43-szoros görög bajnok Olympiakos egy évre, kölcsönbe vinné a magyar játékost, ám a Bursaspor végleg szeretne megválni a magyar válogatott csapatkapitányától.

Korábban arról lehetett olvasni, hogy öt-hétmillió euróért adnák el a 29 esztendős játékost, ám most már 3,5 millióval is beérnék. A török csapat súlyos anyagi problémákkal küzd, ezért is sürgető számára, hogy túladjon azokon a játékoson, akikkel nem számol a jövőben.

Az Olympiakos az előző idényben óriási fölénnyel, 17 ponttal nyerte meg a görög bajnokságot, a Bajnokok Ligája-selejtező harmadik körének első mérkőzésén gól nélküli döntetlent játszott hazai környezetben az izraeli Hapoel Beer Sheva együttesével.

Szerző

Kapcsolódó

Mi lesz Dzsudzsákkal?

Jól követte az inflációt a forint

Publikálás dátuma
2016.08.01. 07:22
Hét évtizede fizethetünk forinttal FOTÓ: NÉPSZAVA
Ma 70 éves a forint. Egyre kevesebben vannak olyanok, akiknek személyes emlékei vannak a hiperinflációról, amelyről annak idején azt mondták: világcsúcsot döntött.

A forint 1946. augusztus elsején történő bevezetésekor indokolt volt, hogy az árdrágítás elkerülése végett rögzítették az árak legtöbbjét. Mivel még nem volt tapasztalat a forint váltópénze, a fillér értékét illetően, ezért a rendeletben megállapított árak között olyanokat találhattunk, mint hogy egy kiló kenyér 0,96 forintba kerül. (A páros számra végződő fillér nem volt irrealitás, ugyanis létezett a lyukas két filléres, és például a villamoson a gyerekjegy 34 fillérbe került.) Most egy kilogramm kenyérért mintegy 260 forintot kell fizetni, vagyis az árnövekedés mértéke hozzávetőleg 270-szeres. Mivel az átlagos elinflálódás az elmúlt hét évtized alatt 130-szoros volt (az elmúlt két és fél évben lényegében az infláció befagyott), így megállapítható, hogy a kenyér árnövekedése mintegy kétszerese volt az átlagosnak. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy a 96 filléres kenyér minősége jóval gyengébb volt a 2016-osnak. A dohányosok még rosszabbul jártak, ugyanis átlagosan 464-szeresét fizetik ki az egykori cigaretta árának. Itt a minőségi ugrás feltehetően még a kenyérét is meghaladta. Viszont a napjainkban drágának tartott cukor ára nem érte el még az átlagosat sem.

Mai szemmel nézve a teljes mértékben elinflálódott pengőt felváltó forint "megalkotása" és beárazása sikeres volt, bár - minden bizonnyal az 1940-es évek második és az 1950-es évek első felét jellemző súlyos élelmiszer-, és tartós fogyasztási cikkhiánynak (a jegyrendszernek és a feketepiacnak) - most a gyenge minőségről nem beszélünk - az új pénz bevezetése nem sem volt képes megállítani az inflációt, bár ennek mértéke csak a töredéke volt a pengő utolsó időszakának. Ha az árstatisztikákat nézzük, akkor szembeötlő, hogy 1952-ig 162 százalékos volt az átlagos infláció mértéke. Akkor azonban - köszönhetően azoknak a kiváló közgazdászoknak, akiknek érveit a korabeli párt- és állami vezetés el is fogadta - sikerült megállítani az áremelkedést, olyannyira a nagy mértékben megváltozó piaci körülmények ellenére egészen 1970-ig az árstabilitás volt a jellemző Magyarországra, "köszönhetően" a mindent átható hatósági árrendszernek, az állami tulajdon teljes körű dominanciájának. Egyébként az 1950-es évek későbbi szakaszától az 1960-as évek végéig, az árszabályozás olyan volt, hogy évente 3-5 százalékkal emelkedtek az árak. Ezt oly módon tudták elérni, hogy az importárak begyűrűző hatását lefékezték. A belső árak így mintegy "szigetüzemként" alakultak ki. Érdekes módon az új gazdaságirányítási rendszer bevezetését követően, 1969-ben, az újkori gazdaságtörténetben egyedülálló módon negatív volt az infláció, ami napjainkban is egy-egy hónapban visszaköszön.

Az 1980-as évekbe úgy léptünk át, hogy évente 10 százalékos volt a pénzromlás üteme, aminek elsősorban az volt az oka, hogy a magyar gazdaság egyre nyitottabbá vált, és a külpiaci árak félen tartása már csak szűk korlátok között teljesült. Közvetlenül a rendszerváltás előtt már meg kellett barátkozni azzal, hogy a pénzromlás üteme elérte a 15 százalékot. Ezt követően évente átlagosan 20 százalékkal kúsztak felfelé az árak, a csúcs 35 százalék volt. Végeredményben így fizettünk meg a piacgazdaságra történő áttérésért. A helyzet azóta "normalizálódott", 3 százalékos inflációs cél azonban pillanatnyilag messze van, most 0 százalék körül járunk. A rezsicsökkentés hatása minimális volt, mert a világpiaci árak amúgy is mérséklődtek.

Mindezeket a folyamatokat a forintnak követnie kellett, és az elmúlt hét évtizedet végeredményben úgy vészeltük át, hogy a megfelelő mennyiségű váltópénz mindig rendelkezésre állt. A 20 ezer forintosnál magasabb címletre éppúgy nincs szükség, mint az ötforintosnál kisebb éremre sem.

A forint bevezetésének 70. évfordulójáról a Magyar Nemzeti Bank időszaki kiállítással, 10 000 forint névértékű ezüst és 2000 forint névértékű színesfém emlékérme, valamint az 50 forintos forgalmi érme emlékváltozatának kibocsátásával emlékezik meg.

Szerző
Témák
forint infláció

Az átverés programja volt

Publikálás dátuma
2016.07.31. 20:38
Az M1-es és az M7-es autópálya kiszélesítése is áldozatul esett a kormányhatározatnak FOTÓ: NÉPSZAVA
Becsapta az Orbán-kormány néhány megyei jogú város polgárait, a Mercedes-Benz autógyár dolgozóit és szállítóit, milliónyi autóst, és az sem kizárt, hogy azokat is, akik tényleg elhitték, hogy Magyarország megpályázza a 2024-es nyári olimpiai játékokat. A Portfolió vette észre, hogy kihasználva a kánikulát, a hétvégét, a kabinet vissza vonta egy sor ígéretét.

Mindössze kilenc napot élt az a kormányhatározat, amely arról szólt, hogy 2-szer 3 sávosra bővítitk az M1-es autópálya Budapest és Győr, illetve az M7-esnek a főváros és Balatonvilágos közötti szakaszát, pontosabban lemondanak az engedélyezési tervek elkészítéséről, ami gyakorlatilag a projekt ejtését jelenti.

Ezzel persze még nincs vége a teljesen váratlanul a kormányra tört takarékossági láznak. Az autópálya program lefújásával több százezer autós, kamionos csalódhat, de ebből az érzésből kijuthat némely megyei jogú város polgárainak is.

Abban a pénteki kormányhatározatban, amely arról szól hogy "a kormány visszavonja az egyes kulcsfontosságú budapesti közlekedési beruházások előkészítésének forrásigényéről szóló" korábbi döntését, ugyanis nem csak az autópályáról esik szó, de arról is, hogy a tavalyi Orbán Viktor kormányfő által lebonyolított országjáró road show ígéretei közül is több köddé válhat. Egyebek mellett Veszprémnek ígért egy olyan összeköttetést - a 8-as számú főút és a 82-es számú között -, amely a helyi sportlétesítmények megközelítését szolgálta volna. Egy tollvonással kihúzták az itteni Aranyosvölgy felett tervezett új völgyhíd, és az ehhez kapcsolódó, a város belső elérhetőségét javító közútfejlesztést is. Ha valaki emögött olyan sanda politikai szándékot sejtene, amiért a királynék városa nem kért a fideszes országgyűlési képviselő jelöltből, és helyette az időközi választáson egy független indulót választott, az valószínűleg nem tévedne nagyot.

De! Nem járt sokkal jobban a kormánypárti polgármester irányította Kecskemét sem, ahol nem volt időközi képviselő választás. A kormány ugyanis visszavonja az 52. számú főút M5 autópálya és Bács-Kiskun megye székhelye - Nagykörút közötti szakasz négysávossá történő bővítésére tett korábbi határozatát is. (Erről nyilván már jóval előbb megszületett a döntés.) A tervezet lenullázását mégis aznapra időzítették, amikor a külgazdasági és külügyminiszter és a Mercedes-Benz egyik vezetője együtt jelentették be, hogy a világcég 1 milliárd euró értékben épít új gyárat Kecskeméten. A kormány 12,9 milliárd forintot ígért a 2 500 új munkahely kialakításáért cserébe, majd aznap hivatalosan is visszavonta a jobb közúti összeköttetésre tett felajánlását.

A Modern Városok Programban beígért Szombathelyt elkerülő körgyűrűnek is korán örültek a helyiek. Egyelőre kihúzta a kormány a listáról.

A sor azonban még ezzel sem zárult le. Sokan ellenzik, sokan támogatják a 2024-es nyári olimpia budapesti megrendezését. A kormányzat már százmilliókat költött az adófizetők pénzéből egy ezer oldalas tanulmányra, az előkészítő munkákra, de nem kizárt, hogy mint annyiszor, csak „elégették” az adóforintokat. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a kormány már nem számol a XXXIII. olimpia, valamint paralimpia Budapesten történő megrendezésével, legalábbis ezt sejteti az ezt szolgáló rásegítő utak törlése a kormányhatározatból.

Kétségtelen, a miniszterelnöki ezermilliárdos ígérethalmaz nem minden eleméről mondott le a kormány, de azért elrejtett a sorok között egy újabb meglepetést is. Míg az eredeti kormányhatározatokban a Modern Városok Program és más fontos beruházás kezdő időpontja még 2017 volt, és a határidő többnyire az országgyűlési választások éve vagyis 2018, illetve a helyhatósági választásoké 2019 volt, most a ki nem töröltek megvalósítási határideje is eltolódott 2022-re, amikor az Európai Unió egy új gazdasági ciklust ír, így időben meg kell pályázni a támogatást, ha valóban közlekedés-fejlesztésre szánja rá magát a kormány.

A szinte titokban módosított, milliárdokat ide-oda tologató kormányhatározat hátteréről egyelőre nem sokat lehet tudni. Nem zárható ki, hogy a sikerpropaganda ellenére a forráshiány, az uniós pénzek csökkenése, a GDP növekedés ütemének mérséklődése a valódi ok.

Szerző