Szúnyog-rezsicsökkentés

Óránként 50 szúnyogcsípést el kell tűrniük a vízparti nyaralóknak, mert a szaporulatnak kedvezett az idei trópusi-monszunos nyár. Egyre több idegesítő hangú vérszívó garázdálkodik a vizek közelében. A pihenni szándékozók, főként a külföldi turisták mind frusztráltabbak amiatt, hogy elégtelen az irtás. Két éve az állam vette át a „gyérítési” feladatokat, és azóta ez úgy is működik, mint a rezsicsökkentés – átveréssel.

A szúnyoginvázió tönkreteheti egy vízparti település nyári szezonját, ezért a Belügyminisztérium vis maior alapjához kívánt fordulni egy kistelepülés polgármestere. Azzal kellett szembesülnie azonban – mondta lapunknak a retorzióktól való aggodalma okán neve elhallgatását kérő faluvezető –, hogy nem igaz a korábbi bejelentés, mely szerint állami – katasztrófavédelmi - feladat lett a szúnyogirtás.

Az erre az évre vonatkozó BM tájékoztatás szerint ugyanis a „szúnyoggyérítés” vis maior költségeinek már csupán egy részét fizeti az állam, de azt is csak igen szigorú feltételek között, pályázat útján kérhetik. A többit a falunak kell állnia.

A bikkfanyelvű kormányzati dokumentum szerint „a vis maior támogatás egyik célja (…) a katasztrófavédelmi szúnyoggyérítéssel összefüggő kiadások részbeni támogatása". A nem egyszerűen beadható falusi támogatási pályázatról a BM sok szakvélemény tanulmányozása után akár hét napon belül is dönthet, de általában nem szokott. Addig a település vagy képes megelőlegezni az irtás költségét vagy nem, és akkor vége a nyári szezonnak. Viszont állami támogatást csak akkor kérhetnek – és nem biztos, hogy kapnak, hanem csak kaphatnak(!) a költségek mindössze 70 százalékára –, ha a szúnyogok által okozott ártalom mértéke a kormányhivatal szerint is „csípésszámban kifejezve személyenként és óránként meghaladja az 50 csípést”.

A lapunknak nyilatkozó polgármester egy korábbi tájékoztatást idéz, mely szerint a csípésszámlálásra több módszer is van. Az egyiknél szárazjeget tesznek egy felül nyitott dobozba, ami odacsalja a szúnyogokat, amiket majd megszámolnak. A gyakoribb, hogy önkéntesek állnak a szúnyogjárta területen, és megszámlálják a 10 percen belül kapott csípéseket. A régebbi standard szerint már óránkénti 30 csípés esetén is automatikusan el kellett rendelni az irtást, ma már csak 50-en felül.

Csakhogy – figyelmeztet a kiskapura a faluvezető – az sem mindegy, hogy ki, mely napszakban, és a település mely területén számolja a szúnyogot. A vízparti nádasba bújva az óránkénti 50 könnyen összejöhet, de egy belterületi sörözőben, ahol működik elektromos rovarcsapda - sohasem. Az pedig nem kérdés, hogy a fizetni nem nagyon szándékozó állam melyik településen hol mit mér majd – véli. Hogyan, ha a csókosoknak fontos az irtás, és hogyan, ha „kiiktatásra” szánt faluról van szó.

Bakondi a szúnyogmutyiban is?

2014-ben a Magyar Narancs írta meg, hogy a szúnyogirtás katasztrófavédelmi tenderén a 1,5 milliárdos pályázat győztese egy olyan cég lett, melynek korábban Bakondi György – az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) akkori vezetője – volt az ügyvédje.(Ő ma a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója.)

A lap megkérdezte a katasztrófavédelmet, nem tartják-e aggályosnak, hogy a másfél milliárdos tendert olyan cég nyeri, amelyet Bakondi 2005 és 2007 között többször képviselt. Az OKF szerint az „ajánlatok elbírálására a jogszabályokban meghatározottaknak és a belső eljárásrendnek megfelelően háromtagú, pénzügyi, közbeszerzési és jogi szakemberekből álló bírálóbizottságot jelöltek ki”.

A lap megjegyezte, hogy a győztes konzorcium két tagja (a Corax-Bioner, és SzempAir) érintett volt a Gazdasági Versenyhivatal 2012 februárja óta tartó vizsgálatában, amelyet kartellgyanúval indított a hivatal.