A jelenlegi magyar protekcionista, nemzetközi tőke ellenes gazdasági kurzus, a magas korrupciós rátával, a kiszámíthatatlan politikai, jogi, gazdasági környezettel, már a viszonylag olcsó munkaerővel, és a kedvező társasági adózással sem képes kellő mennyiségű működő tőkét becsalogatni az országba. Ennek éppen az ellenkezője tapasztalható, a magyar vállalkozók is igyekeznek elsősorban a pénzügyeiket, de egyre inkább a termelő kapacitásaikat is a határon túlra "exportálni".
Évtizedekig bizonyos előnyt jelentett a viszonylag olcsó munkaerő, de mára elérkezett Magyarország ahhoz a törésponthoz, ahol ez már a gazdaság, a fejlődés számára inkább hátrányt jelent - nyilatkozta a Népszavának Dávid Ferenc. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének főtitkára ehhez hozzátette: bármily száraz megállapításnak tűnik is, de a munkaerő áru, és ha ezt az "árut" Nyugat-Európában jobban megfizetik, akkor bizony teljesen természetes a munkaerő elvándorlása. A hazai gazdaság számára rossz hír, hogy az a szakmunkás-, illetve értelmiségi réteg, amely úgy érezte, hogy többet ér a tudása, a teljesítménye, mint amennyit ezért itthon kap, jelentős részben már el is hagyta a szülőföldjét.
Önként emelik a béreket
A vállalkozások, akár termelőüzemről, szállodáról, szolgáltatócégről is legyen szó, valamint a gépi berendezések, épületek egy közös vagyontömeget alkotnak. Mára viszont már eljutott a magyar gazdaság oda, hogy ezt a vagyontömeget egyre nehezebben, vagy egyáltalán nem képesek működtetni a tulajdonosok. Hiába van például egy áruház liftekkel, gondolákkal, raktárakkal, árukkal tömve, ha nincs aki a rendszert mozgassa.
A munkaerőhiány kikényszerítette, azt amit a szakszervezetek nem tudtak kivívni: egyre több ágazatban a munkáltatók "önként" emelték fel a béreket. A kereskedelemben az elmúlt évtizedekben sem igen találni arra példát, hogy szinte egyik napról a másikra két számjegyű béremelést hajtsanak végre. Ez elsősorban az áruházláncokra volt jellemző, ugyanis az üzletekből olyan jelentős mértékű volt az elvándorlás, ami már a működést veszélyeztette, ami pedig versenyhátránnyal jár.
A vállalkozások már a közepesen képzett munkaerőt is igyekeznek megfizetni, sőt, egyre másra érkeznek hírek arról, hogy az alaposan megfogyatkozott hazai foglalkoztatotti lehetőségek miatt egymástól igyekeznek elcsábítani a cégek a legjobb munkaerőket. Igaz, az emelkedő munkabérek rontják a magyar gazdaság versenyképességét, bár ez csak egy tényező a sok közül, akkor, ha egy beruházó új befektetési célpontot keres.
A magyar átlagbérek még így is elmaradnak a legtöbb uniós országétól. Ám nemcsak a termelékenység viszonylag alacsony szintje, de az élőmunkára nehezedő, az Európában kimagaslónak számító adó- és járulékterhek is rontják a versenyképességet - jegyezte meg Dávid Ferenc. A jövő évi költségvetést már elfogadta az Országgyűlés, így 2017-ben még biztosan nem enyhülnek a munkáltatók terhei, és persze a munkavállalóké sem. Így, tehát legkorábban 2018-ban lesz esély arra, hogy a magyar gazdaság versenyképességét nagymértékben javító könnyítésekről döntsön a parlament. Ezeken a terheken pedig változtatni kell, mert a korlátozott béremelési lehetőségek miatt szinte "kiürül" az ország.
Kevés a versenyképes cég
A magyar gazdaság versenyképességét árnyalja, hogy egy szűk csoport a nemzetközi terepen is helyt áll, de úgy, hogy termelésének és ezzel együtt a foglalkoztatásnak és a profitnak a nagy részét már külföldön realizálja - jegyezte meg a Népszavának Inotai András közgazdász. Ezek a vállalkozások azonban nincsenek, és nem is akarnak szem előtt lenni. Van közöttük gyógyszergyár éppen úgy, mint informatikai cég. Mellettük versenyképesnek bizonyulnak a nagy multik magyarországi gyáraiba bedolgozó vállalkozások. E kettőnél jóval szélesebb azoknak a hazai vállalkozásoknak a köre, amelyek képtelenek kitörni a magyar piacról, mert a termékeik, szolgáltatásaik minősége, mennyisége nem megfelelő. Ezeknek a cégeknek jelentős része az állami szubvenciótól várja a megélhetéséhez szükséges forrásokat. Sokan közülük az adóelkerüléssel, a kiskapuk keresésével próbálnak a felszínen maradni.
Van még egy szintén szűk és versenyképtelen réteg: a kormányközeli, magyar és uniós forrásokból mesterségesen felpumpált vállalkozók csoportja - tette hozzá Inotai András. A Orbán Viktor miniszterelnök nem is tagadja, hogy belőlük akarja kialakítani a nemzeti burzsoáziát. Csakhogy egy nem egészen 10 milliós országban a XXI. században ez reménytelen vállalkozás, mert ez a csapat soha nem lesz versenyképes. Inkább a nemzetközi piacon is sikeres cégeket kellene támogatni a közgazdász szerint. Erre egyelőre nincs sok esély, hiszen a hatalomnak nem célja, hogy valódi versenyt és versenytársakat "szabadítson" rá Mészáros Lőrincre, Tiborcz Istvánra, Garancsi Istvánra és a többiekre.
Ez azért is nagy baj, mert Magyarország nem készült fel a 2020. utáni időkre, amikor jóval kevesebb uniós pénzre számíthatunk és annak nagy része is visszatérítendő forrás lesz. Akkor lenne igazán szükség a versenyképes magyar gazdaságra.
Az ország versenyképességét nem javítja az sem, hogy a közfoglalkoztatottak jövedelme és a minimálbér közötti különbség nem ösztönzi az érintetteket arra, hogy minél előbb és minél elszántabban keressék az utat a piaci szféra munkaerőpiacára - vélte Dávid Ferenc. Bár mindkét összeg gyalázatosan alacsony, de a kettő közötti különbség is kicsi. Ráadásul a közmunka ideje is beleszámít a szolgálati évekbe és nyugdíjjogosultsággal is jár.
Meg kell szüntetni Magyarországon a képzés nélküli közmunkát, mert anélkül a közmunkás képtelen lesz az elsődleges munkaerő piacon elhelyezkedni. Márpedig a közfoglalkoztatottak 40 százalékának csak 8 általános iskolai végzettsége van - tette hozzá Dávid.
Már régen nem adók és járulékok versenyeznek a beruházásokért, hanem a képzett munkaerő versenye tapasztalható egyes az országok között - figyelmeztetett a VOSZ főtitkára. Ami működő tőke még egyáltalán jön Magyarországra, az bérrabszolgákat keres és afféle összeszerelő országnak tekinti hazánkat. A Magyarországra települt két nagy német autógyár, a győri Audi, de főleg a kecskeméti Mercedes üzemek maguk képzik a számukra szükséges versenyképes munkaerőt. Ezzel csak az a gond, hogy ezek a németül, gyakran angolul is jól beszélő szakemberek a legritkább esetben mennek a hazai kis- és középvállalkozásokhoz dolgozni, és már az is eredmény, ha legalább az országban maradnak és nem távoznak a gyárak anyaországába magasabb bérért.
Rosszat sejtet a korfa
A versenyképesség roppant fontos tényezője a demográfiai korfa alakulása is. A múlt század 1950-es éveiben még évente 220-240 ezer gyermek született, napjainkban a születések száma már a 90 ezret sem éri el. Súlyosbítja a helyzetet, hogy egyre több azoknak a gyermekeknek a száma, akik külföldön születnek, mert szüleik huzamosabb ideig ott dolgoznak. Emellett viharos gyorsasággal öregszik a társadalom, ami szintén rontja a versenyképességet. Furcsa hallani a kormányzat elutasító álláspontját a külföldi munkaerő behozatalával kapcsolatban - vetette fel Inotai András. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter ugyan egy nyilatkozatában támogatta ezt a megoldást, de hamarosan igazodott a központi direktívához, és visszavonult. A kérdés azonban inkább az, kit nem akarnak itt látni a hatalmi tényezők. Mert Nyugat-Európából nem özönlenek a munkavállalók Magyarországra, a menekültek, bevándorlók ellen a kormány uszító ellenkampányt folytat, ők nem kellenek, a romániai magyarok már csak átutazóban állnak meg itt. A kárpátaljai, vajdasági magyarok pedig ha jönnének, akkor ott fogyna el a magyarság, de semmi nem garantálja, hogy hamarosan ők is nem mennek tovább a Lajtán túl.
Hiába tagadja bárki, Magyarország ma már megfelelően képzett külföldi munkaerőre szorul, mert éppen a megfelelően képzett hazai munkaerőből van hiány és nincs utánpótlás - állította Inotai András. Ha a gyűlölet kampányok helyett átgondolt bevándorlási politikája lett volna a kormánynak, a menekültek és a bevándorlók közül sok jól képzett embert itt lehetett volna tartani. Mérsékelni lehetett volna az egészségügyben, az iparban, a szociális ellátásban és a szolgáltatásokban az egyre égetőbb munkaerő hiányt.
Költséges az állami bürokrácia
Magyarországon nagyjából 2 forintba kerül összesen a munkaadónak, hogy a munkavállaló 1 forintot kézhez kapjon. Ez a kelet-európai országokban reálisan 1,70 forint, itthon 1,50 forint volna a reális - vélekedett Zsiday Viktor a Klubrádióban.
Magyarországon az a baj, hogy az állam rengeteget költ a saját működésére a bürokráciásra, az állami vállalatok működésére. Ezt csak úgy tudja finanszírozni, ha megterheli a munka költségét - teszi hozzá. Zsiday Viktor azt mondja, személyi jövedelem adóból és járulékokból 4000 milliárd forint jön be, tehát ha 1,50 lenne az arány, akkor 2000 milliárd forint esne ki elvileg. Ám ha az állam kisebbre húzná magát és azzal számolunk, hogy a terhek csökkentése nyomán fehérítő hatás indulna be, vagyis kevesebb adócsaló lenne, akkor nem tűnne el 2000 milliárd. Egy nagy fehérítő hatáshoz az kell, hogy egy nagyot kell lépni és nem csökkenne annyira az állami bevétel.
A befektetési szakember azt is hangoztatta, hogy az szja csökkentés önmagában nem elég, mert ilyet már csinált ez a kormány és láttuk, hogy ennek leginkább csak a jómódúak örülhettek, akik ezzel párhuzamosan alacsonyabb kamat-, osztalék- és árfolyamnyereségadót kellett, hogy fizessenek.
Zsiday Viktor ezen kívül az üzleti infrastruktúra fejlesztését és a szerződések betartását tartja fontosnak. Mert – mint mondta - a magyarországi üzleti élet egy óriási akadálya, hogy ha például nem teljesül egy szerződés, akkor a bíróság nagyon lassan dolgozik és a végrehajtásnál sok a mutyizás.