Lengyel József 1896. augusztus 4.én született Marcaliban. Budapesten és Pozsonyban járt egyetemre, első versei Kassák Lajos lapjaiban jelentek meg. 1918-ban a KMP tagja lett, a Magyarországi Tanácsköztársaság bukását követően Ausztriába menekült, ahol megjelent első önálló könyve, és belépett Ausztria Kommunista Pártjába, amelynek 1921-ig volt tagja.
1927-ben Németországba költözött, itt mint újságíró működött, fordításokat készített baloldali lapoknak, és tagja lett Németország Kommunista Pártjának is. 1930-ban Moszkva következett, ahol dramaturgként, illetve lapszerkesztőként dolgozott, ott adták ki Visegrádi utca című művét, amelyben 1918–19-es személyes élményeit írta le.
1938-ban letartóztatták, elítélték, nyolc évig különböző Gulag munkatáborokban raboskodott. 1946-ban kiszabadult, de újra letartóztatták és Szibériába száműzték. 1955-ben tért vissza Magyarországra.1956 augusztusában megjelent korábbi novelláit tartalmazó első magyarországi kötete, a Kulcs, 1957-ben a Visegrádi utca első hazai kiadása, 1958-ban befejezte és kiadta a Prenn Ferenc hányatott élete című regényét. Élete vége felé belső emigrációban élt, 1975-ben hunyt el. Halála után mint egykori hithű kommunistát tartották számon, hagyatékát elzárták, műveit pedig hosszú ideig nem adták ki. (forrás: Wikipédia)
Az Igéző 1961-ben jelent meg. A figyelem azonban csak az Elejétől végig megjelenése után (Új Írás, 1963. január) irányult igazán Lengyel József felé. Sorra jelentek meg róla méltatások, tanulmányok, s ezek az Igézőt rendszerint remekműnek minősítik. Az ítélet nem túlzó. 1945 utáni irodalmunk kevés epikai művéről lehet hasonló biztonsággal elmondani ezt. Az eltelt évek sem fakították meg a mű értékeit, sőt mind többet mutattak meg belőlük - írta Vasy Géza a „Hol zsarnokság van" c. cikkében 1977-ben.
Lengyel József élete végén egy Simon Istvánnak adott interjúban így idézi föl a ciklus keletkezési körülményeit:
(...) ezeket a novellákat, amelyeket most már Igéző cím alatt sokan olvastak, sőt részben a Diákkönyvtárban is megjelentek, nagyrészt még Szibériában írtam. Voltak pillanatok, amikor betettem őket egy tejesköcsögbe, és levittem a pincébe, az aludttej mellé. Ez nagyon jó módszer, véleményem szerint. Hát most ezek után, ha azt mondom, hittem, az se igaz, ha azt mondom, nem hittem, az se igaz. De tény az, hogy megírtam őket. Ezt bebizonyíthatom, mert olyan papírra és olyan tintával vannak írva, amilyen papír és tinta itt nem létezik. És hittem egy orosz közmondásban, amely így szól rögtönzött fordításban: Amit a toll megírt, fejsze ki nem irt.
Az Igézőből Szinetár Miklós rendezésében 1970-ben játékfilm is készült, Avar Istvánnal a főszerepben.
