A Raoul Wallenberg Egyesület által szervezett eseményen Colleen Bell hangsúlyozta: amikor valaki áldozattá válik, legyen akár migráns, roma, zsidó vagy bárki más, mindenkinek kötelessége kiállni érte. Sohasem könnyű feladat - tette hozzá -, de éppen ez Raoul Wallenberg különleges hagyatéka, mert ő meghozta a végső áldozatot, amikor a jót cselekedte.
MTI Fotó: Máthé Zoltán
Colleen Bell elmondta, hogy szeretné körbejárni, mit tanít a svéd embermentő öröksége arról, hogyan lehet szembenézni a Magyarországot és a világot érő kihívásokkal, amelyekből nincs hiány. A nagykövet elsőként említette, hogy a szerb határon láthatta az egyre súlyosbodó humanitárius válságot, azt, hogy menekültek százai élnek sátortáborokban egészségtelen körülmények között. Egyszerű emberek elkeseredését látta, akik csak veszélyektől mentes, biztonságos életre vágynak. A migrációs válság politikai oldala és okai összetettek, a humanitárius válság azonban egyértelműbb: enyhíteni kell az emberek szenvedését és Raoul Wallenberg szellemében kell dolgozni ennek megoldásán - hangsúlyozta a nagykövet.
Beszélt arról is, hogy a roma népesség integrációja is a komoly kihívások közé tartozik, amelyekkel itt és Európa más részein is szembe kell nézni. A romákkal szembeni előítéletek áthatják a társadalmat; a diszkriminatív lakhatási politikák roma családok kilakoltatásához vezetnek, az iskolai szegregáció pedig megtagadja a roma gyermekektől a jobb jövő lehetőségét - sorolta a problémákat Colleen Bell. Elmondása szerint tapasztalta azt is, hogy ezek az összetett társadalmi problémák hősies embereket, szervezeteket arra sarkallnak, hogy harcoljanak jogaikért, jövőjükért, és merész kezdeményezésekkel álljanak elő, ahogy azt Raoul Wallenberg is tette.
A nagykövet szavai szerint a világ egy része még mindig küzd az antiszemitizmus történetével és a holokauszt feldolgozásával. Azt mondta: még mindig tapasztalható, hogy egyesek megpróbálják újraírni a holokauszt történetét, hogy másra hárítsák a felelősséget több mint ötszázezer magyar zsidó ember meggyilkolásáért. Hozzátette ugyanakkor: lát fejlődést e tekintetben, a többi között akkor, ha elutazik Kisvárdára, vagy Mádra, ahol újjáéled a háború alatt megsemmisített zsidó kultúra, vagy akkor, amikor zsidó szervezetek vezetőivel beszél arról, milyen gyümölcsöző az együttműködés a kormánnyal a régi zsidó temetők felújításának ügyében, vagy a tankönyvek kiigazítását illetően, hogy pontosabban mutassák be a magyarországi zsidóság történetét.
A megemlékezés végén többen virágokat, mécseseket helyeztek el Raoul Wallenberg szobránál.
Az 1912. augusztus 4-én született Raoul Wallenberg 1944-ben a budapesti Svéd Nagykövetség titkáraként több ezer, egyes források szerint húszezer magyar zsidó életét mentette meg azzal, hogy svéd úti okmányokkal látta el vagy védett házakba menekítette őket. A Vörös Hadsereg 1945 januárjában letartóztatta, a szovjet hatóságok állítása szerint 1947-ben börtönben halt meg, de egyes források tudni vélik, hogy még évekkel később is fogolyként élt. Utoljára 1945. január 17-én látták élve Budapesten.