Unokám jövője

Képtelen vagyok megszokni, hogy felnőttek. Még mindig a kis unokáim, akiket figyeltem, könyveket írtam róluk, de kinőtték a mondataimat, kijárták a gimnáziumot, egyetemisták. Abban reménykedtem, követik a családi hagyományt, irodalmárok és tanárok lesznek, ahogy ükszüleiktől lefelé mindenki. A szerencse mintha a kezemre játszott volna: Andrist kivéve kitűnőek voltak irodalomból és nyelvtanból. Ő elbitangolt a nyájtól, döbbenettel vettem tudomásul, hogy a matematika felé fordult.

Amikor megkérdeztem, mi a céljuk, csak Kata mutatott hajlandóságot, hogy bölcsész legyen. Reménységemet, Zsuzsit is elcsábította a matematika. Nem a jobb kereset reményében, inkább a közhangulat nyomása miatt. Mit ér manapság egy magyartanár? Mi az irodalom és nyelvtan szerepe életünkben? Mit kezdjünk a magyar nyelvvel, amely őseink számára szentség volt, védelmezni, gyarapítani, szépíteni illett? Ez a szemlélet már nem él. Kiölték, hiába küzdenek érte a kiváló magyartanárok, akiket barakkba kényszerítenek, és bamba feladatokkal bombáznak. Ezt látja feladatának a felsőbbség, amely a nemzeti érzést is kikezdi. Nem Pázmány Péterre, vagy a nagy írókra figyelnek, hanem a sztyeppék zavaros nyelvhasználatára figyelnek, hovatovább a hétköznapi beszédben is egy huj-hujt képesek kinyögni a fiatalok. Ha minden a tervek szerint alakul, hamarosan lebutított ország leszünk, inas-ország leszünk (a szakképzettek elszivárognak nyugatra), miközben az oktatásügy rombolói gőgösen és bölcsességük magaslatán ismétlik Weöres Sándor szavait: „Karesz hüje, Gyöngyi hüje, csak én vagyok okos énnekem a segembe is felyem van.”

Egy jó matematikusra a világon mindenütt szükség van. Nem merem leírni, hogy a kinti és az itthoni fizetésük között mekkora a különbség (igaz más szakmákban is). Andris például nem akar külföldre menni, elbűvölte Lovász László, és a többi előadó is, szereti a családját, otthonos az életben. De meddig? Mi történik vele az egyetem elvégzése után? Biztos, hogy akkor is hetenként láthatom? Nem merek jósolni, aggódom.

És itt van Kata a két nyelvszakjával. Most éppen ösztöndíjjal az egyik európai fővárosba megy. Nézem derűs ábrázatát, szeretnék belelátni a gondolataiba: vajon mit tervez? Marad? Megy? Itt lesz az esküvője, vagy amott, amelyre én már nem juthatok el?

És a hallgatag, okos Zsuzsi. Mit forgat a fejében? Néha-néha leülünk a Nagymamával, hogy megosszuk egymással tudatlanságunkat, aggodalmainkat. Választ azonban nem lelünk. Nézzük a híradót, olvassuk a cikkeket, hallgatjuk a magyarság sorsát állítólag szívükön viselők nyilatkozatait. Csupa bizonytalanság: folyamatos semmit mondás. „Megvitatjuk… Szívünkön viseljük… Felelősségünk teljes tudatában…” Ezt már ismerjük, akár magnetofonról is le lehetne játszani. Fityiszt a pedagógusoknak! Szeretnének valamit tenni a gyermekekért? Arra vágynak, hogy átlátható legyen az oktatás? Hogy megbecsüljék őket, mint Riedl Frigyes korában? Annál inkább fityisz! Pofa be, mi tudjuk, mi a jó. Forrnak az indulatok? Na és! Rájuk eresztünk néhány szolgalelket, máris befolyásoljuk a közvéleményt. Hazudik az újságíró? Kitüntetjük, hadd lássák, hogy a hatalmasokkal nem lehet kukoricázni. Úgy történik minden, ahogy a hatalom akarja. Ez a párbeszéd lényege.

Vajon itt maradnak unokáim? Mi lesz, ha beleszagolnak abba a másik világba, amelyet nem győzünk szidalmazni? Előfordulhat, hogy elegük lesz a fecsegésből, és vándorbottal kezükben elindulnak szerencsét próbálni? És mire országunk vezetői hazatérnek valamelyik sportversenyről, különleges ételekkel csalogató szállodákból – mert a sztyeppén rágós a hús – félig üres országot találnak, csak híveik állnak sorfalat?

Szorongok, ahogy szüleim szorongtak 1956-ban. Azt kérdezték akkor: vajon viszontlátnak-e? Forradalom volt, orosz tankok tiporták le a fiatalokat, akik a végsőkig harcoltak a szabadságért. Ma nincs háború, nincs forradalom, de akkor miért lőnek az unokáinkra? Miért kényszerítik őket, hogy új hazát keressenek maguknak?

Szerző

Érvényes lehet a kamunépszavazás?

Bár néhány hete a közvélemény-kutatók többsége még szkeptikus volt abban, hogy meglehet-e az érvényességi küszöb a kvótanépszavazáson, most úgy néz ki, a kormánynak reális esélye van arra, hogy elég embert mozgósítson október 2-ára.

Az Index megrendelésére a Závecz Research végzett telefonos közvélemény-kutatást a kérdésről, a válaszok pedig azt valószínűsítik, hogy akár érvényes is lehet a szavazás - ehhez a választásra jogosultak legalább felének kellene elmennie. A július utolsó hetében végzett kutatás adatai szerint 54 százalék részt akar venni a népszavazáson. További 23 százalék azt mondja, még nem döntötte el, hogy részt vesz-e, míg 19 százalék nem akar elmenni. Azok között, akik elmennének, döntő fölényük van a nemmel szavazóknak: a felmérés eredményei szerint ők tízszer annyian vannak, mint akik igennel szavaznának az "Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?" kérdésre.

A Fidesz és a Jobbik választói messze a legeltökéltebbek, és a két jobboldali párt tábora a népszavazási kérdést illetően szinte ugyanúgy viselkedik. Azoknak, akik egy most vasárnapi parlamenti választáson a Fideszre szavaznának, 63 százaléka a kvótanépszavazáson is a párt elképzelései szerint járna el: elmenne, és a nemet ikszelné be. A jobbikosoknál 62 százalék tenne ugyanígy, és a passzívok aránya is ebben a két táborban a legkisebb. A többi ellenzéki párt tábora nagyon megosztott; ez alól csak a DK kivétel, az ő szavazóik követik Gyurcsány Ferenc volt kormányfő bojkottfelhívását, és 69-81 százalékban (attól függően, hogy azokat, akik még nem döntötték el, hogy elmenjenek-e, hova számoljuk) elutasítják a népszavazáson való részvételt. Az MSZP szavazóközönsége ezzel szemben teljesen megosztott. Bár az ő pártjuk is a távolmaradás mellett van, a választóikra ez a felhívás csak mérsékelten hat. A közvélemény-kutatás szerint a szocialista szimpatizánsok 29 százaléka gondolja most úgy, hogy nem megy el a népszavazásra, 37 százalék pedig még nem tudja, hogy elmenjen-e. A bizonytalanságot jelzi, hogy azoknak az MSZP-seknek, akik részt vennének a voksoláson, a többsége még nem tudja, hogyan szavazzon. A nempárti szocialisták azonban egyelőre több mint kétszer annyian vannak, mint az igenesek.

Mindezzel szemben arra a kérdésre, hogy "Ha most vasárnap Magyarországon népszavazást tartanának arról, hogy Magyarország az Európai Unió tagja maradjon-e, akkor hogyan szavazna?", elég egyértelmű EU-párti többség formálódott. Csak 17 százalék szeretne kilépni, míg a válaszolók 68 százaléka az EU-s tagságot támogatná. A maradék azt mondja, nem menne el egy EU-s tagságról való népszavazásra, vagy nincs válasza a kérdésre. Az október 2-re kiírt népszavazási kérdés "kötelező betelepítés" fordulata az EU-s kvótákra vonatkozik. A referendumnak elvileg nincs hatása arra, hogy érvényesítik-e a tavaly szeptemberben elfogadott, de több tagállam, köztük Magyarország által is ellenzett, kétséges jövőjű egyszeri menekültelosztási kvótákat, melyek alapján 1294 ember jutna Magyarországra. Orbán Viktor és kormánya szerint azonban az általuk favorizált népszavazási eredmény felülírhatná az esetleges jövőbeni újabb kvótákat is. Bár vitatott, hogy egy tagállamnak van-e erre egyáltalán elvi lehetősége, a népszavazásnak amúgy sem annyira jogi relevanciája van: inkább szimbolikus ügy és nyomásgyakorlási eszköz, amivel a kormány azt szeretné jelezni, hogy maga mögött tudja a magyar társadalom támogatását.

Szerző

Érvényes lehet a kamunépszavazás?

Bár néhány hete a közvélemény-kutatók többsége még szkeptikus volt abban, hogy meglehet-e az érvényességi küszöb a kvótanépszavazáson, most úgy néz ki, a kormánynak reális esélye van arra, hogy elég embert mozgósítson október 2-ára.

Az Index megrendelésére a Závecz Research végzett telefonos közvélemény-kutatást a kérdésről, a válaszok pedig azt valószínűsítik, hogy akár érvényes is lehet a szavazás - ehhez a választásra jogosultak legalább felének kellene elmennie. A július utolsó hetében végzett kutatás adatai szerint 54 százalék részt akar venni a népszavazáson. További 23 százalék azt mondja, még nem döntötte el, hogy részt vesz-e, míg 19 százalék nem akar elmenni. Azok között, akik elmennének, döntő fölényük van a nemmel szavazóknak: a felmérés eredményei szerint ők tízszer annyian vannak, mint akik igennel szavaznának az "Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?" kérdésre.

A Fidesz és a Jobbik választói messze a legeltökéltebbek, és a két jobboldali párt tábora a népszavazási kérdést illetően szinte ugyanúgy viselkedik. Azoknak, akik egy most vasárnapi parlamenti választáson a Fideszre szavaznának, 63 százaléka a kvótanépszavazáson is a párt elképzelései szerint járna el: elmenne, és a nemet ikszelné be. A jobbikosoknál 62 százalék tenne ugyanígy, és a passzívok aránya is ebben a két táborban a legkisebb. A többi ellenzéki párt tábora nagyon megosztott; ez alól csak a DK kivétel, az ő szavazóik követik Gyurcsány Ferenc volt kormányfő bojkottfelhívását, és 69-81 százalékban (attól függően, hogy azokat, akik még nem döntötték el, hogy elmenjenek-e, hova számoljuk) elutasítják a népszavazáson való részvételt. Az MSZP szavazóközönsége ezzel szemben teljesen megosztott. Bár az ő pártjuk is a távolmaradás mellett van, a választóikra ez a felhívás csak mérsékelten hat. A közvélemény-kutatás szerint a szocialista szimpatizánsok 29 százaléka gondolja most úgy, hogy nem megy el a népszavazásra, 37 százalék pedig még nem tudja, hogy elmenjen-e. A bizonytalanságot jelzi, hogy azoknak az MSZP-seknek, akik részt vennének a voksoláson, a többsége még nem tudja, hogyan szavazzon. A nempárti szocialisták azonban egyelőre több mint kétszer annyian vannak, mint az igenesek.

Mindezzel szemben arra a kérdésre, hogy "Ha most vasárnap Magyarországon népszavazást tartanának arról, hogy Magyarország az Európai Unió tagja maradjon-e, akkor hogyan szavazna?", elég egyértelmű EU-párti többség formálódott. Csak 17 százalék szeretne kilépni, míg a válaszolók 68 százaléka az EU-s tagságot támogatná. A maradék azt mondja, nem menne el egy EU-s tagságról való népszavazásra, vagy nincs válasza a kérdésre. Az október 2-re kiírt népszavazási kérdés "kötelező betelepítés" fordulata az EU-s kvótákra vonatkozik. A referendumnak elvileg nincs hatása arra, hogy érvényesítik-e a tavaly szeptemberben elfogadott, de több tagállam, köztük Magyarország által is ellenzett, kétséges jövőjű egyszeri menekültelosztási kvótákat, melyek alapján 1294 ember jutna Magyarországra. Orbán Viktor és kormánya szerint azonban az általuk favorizált népszavazási eredmény felülírhatná az esetleges jövőbeni újabb kvótákat is. Bár vitatott, hogy egy tagállamnak van-e erre egyáltalán elvi lehetősége, a népszavazásnak amúgy sem annyira jogi relevanciája van: inkább szimbolikus ügy és nyomásgyakorlási eszköz, amivel a kormány azt szeretné jelezni, hogy maga mögött tudja a magyar társadalom támogatását.

Szerző