Vigyázat! Egy ál-Orbán jár közöttünk! Valaki a miniszterelnöknek adja ki magát, és össze-vissza ígérget mindenfelé. Csakis így lehet. Azt ugyanis nem tudom elképzelni, hogy a valódi Orbán Viktor egy éve járná az országot, és minden nagyobb városban sokmilliárdos építkezést ígérne, ipari parktól kórház- és iskolafelújításig, útépítéstől uszodáig, ami csak eszébe jut. Összesen több, mint ezer milliárdot - persze fedezet nélkül. Kizárt, hogy az igazi kormányfő ennyire blamálja magát.
Már akkor gyanút kellett volna fogni, amikor a „Modern Városok” nevű politikai turnén az ál-Orbán egyáltalán nem a miniszterelnökre jellemző elmeéllel fogalmazta meg a program célját: „A vidék fejlesztésének kulcsa…” (a hallgatóság izgatottan figyelt, hogy végre megtudhassa, mi is a probléma régen keresett megoldási kulcsa. Na mi? Nem fogják kitalálni:) a vidék fejlesztésének kulcsa „a vidéki városok fejlődése”. Meg talán még a vidéki falvaké. Hogy erre eddig nem jöttünk rá! De kár gúnyolódni, hiszen már világos, hogy csakis egy Orbán-hasonmás szélhámoskodhatott. Amint az igazi Orbán tudomást szerzett arról, hogy nevével visszaélve szédítik az ő kedves népét, azonnal visszacsináltatott mindent. Persze csak szerényen, szemérmesen, nem olyan nagy csinnadrattával, mint ahogy a bejelentések történtek, mert azoknak pompázatos rituáléja volt. Hosszú asztal a városháza dísztermében, a háttérben sok nemzetiszínű zászló,(nehogy azt hihessék a TV-nézők, hogy már megint valamelyik keleti diktátorral hercigeskedünk), jobb helyeken városcímer is. Középen egymás mellett Orbán (illetve az a csaló, aki nem átallott a szerepébe belebújni) és a polgármester. A megállapodást a csodálatos tervekről elegáns bársonymappa borítja. (A mappát azért nem kéne kidobni, az legalább ér valamit.) A két tekintélyes férfiú aláír, barátilag egymásra mosolyognak (a polgármester mosolya alázatosabb és szélesebb, a miniszterelnököt alakító valakié gondterheltebb, hiszen neki egy ország, ha nem egy egész kontinens súlya nyomja a vállát, és az órát is néznie kell, nehogy lekésse a következő városban az ígérgetést). Kezet ráznak. Hosszan, de azért nem annyira, mint a kínaiak. Taps, fanfárok, görögtűz. Illetve ezek sajnos elmaradnak, (Habony, elaludtál?!), de az összes kamera enélkül is emelkedett hangulatot mutat. Snitt. Jöhet a híradókban ellenpontként a következő hír a migránsok rémtetteiről.
Az ígéretek java részének visszavonására jóval puritánabb körülmények között került sor. Mert az igazi kormányfőnk nem szereti a felhajtást, a Várba is úgy kell majd fellökdösni. Egy forró nyári hétvégén, pénteken, amikor az egész ország kellően elpilledt, egyszer csak megszületett egy kormányhatározat, amely 126 oldalon sorolja mindazt, ami mégsem épül meg, vagy 2018 helyett majd 2022-ben. Vagy egyszer majd, ki tudja, mikor. Kamu volt, hogy kétszer 3 sávosra bővül az M1 autópálya Budapesttől Győrig és az M7 Balatonvilágosig. Nem kap összekötő utat és völgyhidat Veszprém, elkerülő körgyűrűt Szombathely, átejtették Kecskemétet és másokat is. Az ál-Orbán linkeskedett. Olyan ez, mint amikor ál-rendőr nyomul be a gyanútlan idős emberek lakásába, és rosszban sántikál. Tényleg, kellene valami azonosító szám és arcképes igazolvány a miniszterelnököknek is, ahogy a rendőröknek, enélkül bárki visszaélhet a hiszékeny emberek bizalmával.
Előfordult ez már a történelemben máskor is. Évtizedekig éltek nálunk jól, házról házra járva a tejben-vajban fürösztött ál-Petőfik. Aki látta a Borisz Godunovot, emlékezhet az ál-Dmitrijekre, akik Rettegett Iván fiának, cárevicsnek adták ki magukat. Nekik is hittek. Még jó, hogy nálunk van hepiend: Orbán, a felelős államférfi, mindent visszacsinált, amit a felelőtlen ál-Orbán ígért. Egy tollvonással visszavont, miként nagynevű elődje, II. József. Aki szintén „kalapos király” volt, teljhatalmú uralkodó, megkoronázás nélkül is.
Persze nem olyan könnyű a kamuzó ál-Orbánt megkülönböztetni a valóditól. Nem akkora kunszt az ismerős mondatokból jó kis szónoklatot rittyenteni: pár átok Brüsszelre, némi nemzeti melldöngetés, egy-két adoma. Kis gyakorlás a tükör előtt, és megy ez bárkinek.
Én is csak akkor jöttem rá, hogy a „Modern Városok”-ban valaki rútul visszaélhetett a kormányfő nevével, amikor a héten egy makulátlan fideszes képviselő bejelentette: vele is szóról szóra ez történt. Néhány pályázó úgy tudta, vele tárgyal, ő meg még nagyobb főnökökkel, és ők kérnek vissza már nem 10, 20, 50, hanem egyenesen 90 százaléknyi kenőpénzt az uniós támogatásból. De nem. Csak „visszaéltek a nevével”, ő maga mondta. Így aztán utána nem is nyomoznak, csak a vesztegetőket csukták be. Rémes, hogy terjed ez a „visszaélős” divat! Hát nem szegény Rogán becsületes nevét is szájukra vették a bűnözők?
Úristen! Szörnyű gyanúm támadt. Lehet, hogy egy egész ál-kormányunk van? Beült a valódinak a helyére, beszél össze-vissza, de egy szavát sem lehet hinni, és a miniszterek szerepét már rég szélhámosok játsszák? Lehet, hogy egy ál-kormány szórakozik ál-népszavazással, aminek csak visszaélnek a nevével? És az ország? Az ország még az igazi, vagy valaki visszaél a nevünkkel?
