A választáson a részvételi arány 55 százalékos volt, eredetileg 80 százalék közüli részvételt jövendöltek. Ugyanakkor nagyobb arányban szavaztak a választók igennel a vártnál. Több felmérés fej-fej mellett látta az új alkotmány támogatóit és ellenfeleit.
A katonai junta vezetője, Prajut Csan-Ocsa üdvözölte az eredményt, szerinte nagy lépést tettek a demokrácia felé vezető úton. Bírálta viszont az „idegen erőket”, amelyek szerinte „rossz szándékkal” avatkoztak be az ország belügyeibe. Az Egyesült Államok, az Európai Unió, valamint az ENSZ azért bírálta a bangkoki vezetést, mert betiltották a választási kampányokat. Csan-Ocsa azzal utasította vissza a bírálatokat, „ha diktátor lennék, akkor a népszavazást sem engedélyeztem volna”. Más kérdés, hogy a kormányzat minden nyilvános vitát betiltott az alaptörvényről. A televíziókban is nagyon egyoldalúan számoltak be a referendumról.
Az új alaptörvény egy sor előjogot biztosít a katonai vezetésnek. A kormányzat nevezheti ki a szenátus mind a 250 tagját. A vezetés hozzájárulása nélkül egyetlen törvényt sem fogadhatnak el, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a katonai junta bármely kormány működését ellehetetlenítheti.
Szakértők szerint a referendum célja a nagy pártok hatalmának gyengítése.