Itthon és külföldön évről évre újabb és újabb fesztiválok ütik fel fejüket, népszerűségük és látogatószámuk egyre nő. (...) Évről évre több fesztivál lép a színre, és a néhány eltűnő helyét rögtön két-három másik veszi át. A piac szárnyal: az Egyesült Királyságban mindössze öt év leforgása alatt 50%-os növekedés történt, 2015-ben 3,5 millió ember vett részt zenei fesztiválokon, a bevételek pedig egyre emelkednek. Növekvő jegyárak mellett is növekszik a résztvevők száma, eközben pedig a zenei rendezvényekkel foglalkozó vállalatok bevételeinek mind nagyobb hányada származik a fesztiválokból. Az USA-beli AEG Live esetén ez korábban csupán az utolsó 10%-ot tette ki, mostanra azonban a harmadát jelenti időszaki eredményüknek. Az évtizedekkel ezelőtt még ingyenes hippi-összejöveteleket felváltó, borsos árú nyári fesztiválokat is fiatalok milliói látogatják. Egész egyszerűen mindenkinek megéri: a fesztiválozónak, a szervezőnek és az előadóknak is.(...)
Ezen túl persze közrejátszanak az Y-generáció bulizási szokásai is. Általánosítani ugyan nehéz, de mégis úgy tűnik, hogy ez a réteg sokkal inkább az együttműködés és az osztozás pártján áll, mint az egyéni birtoklásén: élvezik, ha elsőként hallgathatnak meg egy olyan zenekart, akit még senki sem ismer, így a fesztiválok többé-kevésbé „hippis” közösségi érzése tarol náluk.(...)