"Nyolc és fél percig én voltam az olimpiai bajnok..." – nyilatkozta csalódottan a távirati irodának Imre, aki az 1996-os olimpián újoncként szerzett bronzérme után 20 évvel később másodikként zárt az egyéni versenyben.
A magyar vívó a legjobb 32 között kezdte meg szereplését, ahol látszólag különösebb megerőltetés nélkül győzte le kolumbiai riválisát. A nyolcaddöntőben hasonló arányban (15-8) győzedelmeskedett honfitársa ellen: a sorsolás szeszélye Boczkó Gáborral vetette össze őt. „Nem is tudom, hogy lelkileg, taktikailag vagy fizikailag volt-e nehezebb. Borzasztóan kellett koncentrálnom, mert minden egyes gondolatát ismerjük a másiknak, együtt vívunk, együtt edzünk, együtt lakunk edzőtáborokban, versenyeken."
A folytatásban az észt Novosjolov és a francia Grumier következett. Az ihletett formában vívó Imre mindkét akadályt sikerrel vette, így biztossá téve hazánk küldöttségének negyedik riói érmét, nem mellesleg maga részéről pályafutása harmadik medálját. Egy ország hitte és várta, hogy az atlantai egyéni bronz, majd az Athénban, csapatban elért ezüst után a legfényesebb érem következik, magyarok milliói várták lélegzetvisszafojtva, mire megy a sok nagy csatát megélt sportoló a döntőben a húszéves ázsiai ellenféllel szemben. Mindenki, kivéve Imre felesége, a volt válogatott kézilabdázó Kökény Beatrix. "Nekem ez már sok lenne, nem bírnám a feszültséget. Nem néztem Géza asszóit, de tudom, hogy ezüstérmes lett. Majd szerdán napközben megnézem, miként vívott" – hivatkozott pszichés okokra az MTI-nek adott nyilatkozatában Kökény.
Merthogy a végső asszóban jött a dráma. Az első fordulópont 9-9-nél még minden magyar örömére szolgált, hiszen a 15 találatig tartó párharcban előbb 13-9-re, majd 14-10-re elhúzott a magyar versenyző. Innen már nem lehet elbukni – pedzegette a köztévé szakkommentátora, ami azonban eztán következett, az már sporttörténelem. Park Szang Joung egyre közelebb és közelebb került Imréhez, 14-14-nél pedig megadta a kegyelemdöfést. Véget ért a döntő, s vele talán egy álom is. „El kell telnie még egy pár évnek, hogy tényleg értékelni tudjam, egy harminc-negyvennek, ötvennek... – Az ezüstérmes az első vesztes. Nem azt mondom, hogy nem vagyok büszke rá, mert ha valaki másfél éve ezt mondja, nem hittem volna el neki, hogy világbajnokságon arany-, olimpián pedig ezüstérmes leszek egyéniben – szólt az első, érthetően csalódott értékelés.
Az egész versenynapon kiváló teljesítményt nyújtó Imre a nagy lehetőség kapujában bukott el, kérdés, fel lehet-e innen állni. "Egy sportoló esetében azon is múlhat a kudarc mielőbbi feldolgozása, hogy éri-e megfelelő korrekciós élmény, ennek hatására ugyanis semlegesítődhet a korábbi kudarcélmény. Ha ez a módszer sikerre vezet, a versenyzőt egy következő, hasonló szituációban várhatóan nem a negatív hullámok öntik el – felelte Kiss-Nemes Veronika pszichológus, sportpszichológus lapunk azon kérdésére, vajon maradandó „törést” okozhat-e egy sportoló esetében az, amikor nyert helyzetből veszít. A szakember szerint ilyen helyzetben nem minden sportoló szorul feltétlenül segítségre. – Gyorsíthatja a felépülést a szakértő segítség, de természetesen magától is átlendülhet a sportember az őt ért kudarcon."
Imre Géza legközelebb vasárnap lép pástra Rióban, akkor a magyar férfi párbajtőrcsapat kezdi meg szereplését.
