A legális szer nem kevésbé veszélyes

A Balaton Sound egyik fellépője, a kanadai DVBBS duó öltözőjében a koncertjük után eszméletlen lányokat találtak. Sajtóhírek szerint ismeretlen eredetű italt fogyasztottak, később egyikük szervezetében kábítószert mutatott ki a gyorsteszt. Zacher Gábor toxikológus, a Honvédkórház osztályvezetője az eset kapcsán azt nyilatkozta, hogy „a leggyakrabban használt úgynevezett „randierőszakdrog” még mindig az alkohol, a legnagyobb veszély pedig a naivitás”. Valóban így van, vagy inkább arról van szó, hogy az ital elfogadottabb, mint a kábítószer? Egyáltalán van bármi értelme az összehasonlítgatásnak? Békési Tímea, addiktológiai- és családkonzultánst, gyászcsoport vezetőt, a Kék Pont koordinátorát kérdeztük.

- A közvélekedés szerint a partidrogok jóval veszélyesebbek, mint az alkohol, amelyeket a védtelen, mit sem sejtő tinédzserek italába csempésznek.

- Valóban nem érdemes arra a témára túl sok időt fordítani, hogy melyik szer veszélyesebb, károsabb, hiszen egy dologban biztosan azonosak: maguktól nem jutnak a szervezetbe, és annak is oka van, hogy valaki szükségét érzi a használatuknak. Ez nem kielégítő válasz azokban az esetekben, ha valaki akaratán kívül fogyaszt káros szereket. Nagyon jól emlékszem saját tinédzserkoromból arra az alkalomra, amikor egy ismert sztárzenekar koncertje után az öltözőjükbe keveredtem barátnőimmel. Pillanatok alatt érzékeltük, hogy itt többet szeretnének tőlünk, mint egy kis beszélgetést, ezért nagyon gyorsan leléptünk.

Valós információk és kellő rálátás hiányában a közvélekedés arra helyezi a hangsúlyt, amerre a média viszi. De mintha a társadalom döntő többsége is szívesen becsukná a szemét, pedig a mai magyar valóság azt mutatja, hogy a függőségek, a problémás szerhasználat terén leginkább a nikotintól és az alkoholtól, gyógyszerektől, a legális és elfogadott drogoktól kellene tartani, hisz az általuk okozott ártalmak a vezető halálokok között vannak, és használatuk jóval kiterjedtebb.

Az országnak a mai napig nincs alkoholstratégiája (de pálinka tanács és hungarikum, adókedvezmény van); az orvos és segítőszakemberek képzése e téren sem megfelelő; s ami még nagyon sok kárt okoz, hogy a problémát tabuként kezelik, és ez az esetek többségében akadályozza a segítségadást- és kérést is. Persze politikai és gazdasági okokból ezekről nehéz beszélni, ezt nem lehet kritizálni, tiltani, inkább megy a hisztériakeltés az illegális drogokkal kapcsolatban. Olyannyira sikeres egyelőre ez a fókuszáthelyezés, hogy számtalan drogozó gyerekéért aggódó szülővel találkozom, akik halálra válva jön hozzánk segítséget kérni, ha a gyerek füvezik, de azt nem látják ilyen problémának, hogy ha ők minden este alkohollal, gyógyszerrel lazulnak el.

- A kaliforniai Ignite együttes magyar származású frontembere Téglás Zoltán a HVG-nek adott interjúban az amerikai drogfogyasztásról úgy vélekedett, hogy „a kábítószerek úgy betelepedtek ide, mint valamiféle kullancs. Rengetegen használják, legtöbbször a fiatalkorban kialakuló gyógyszerfüggőséggel kezdődik az egész, a Magyarországon még egyelőre nem forgalmazott, rendkívül erős fájdalomcsillapítók, és antidepresszánsok használata miatt.” Ön szerint Magyarországon is hasonló tendencia figyelhető meg?

- Orvos által felírt, tehát legális gyógyszereket is lehet visszaélésszerűen használni, ami azt jelenti, hogy nem a felírt mértékben. Aztán a feketepiacon szinte bármilyen gyógyszer beszerezhető, valamint az is baj, hogy ha például egy alkoholfüggőnél az esetleg szükséges gyógyszeres kezelést nem kíséri terápia és személyiségfejlesztés. Ennek egyenes következménye szokott lenni, hogy az illető gyógyszerfüggő is lesz, majd szintén nem ritka, hogy iszik is hozzá. Ez a kombináció még nagyobb probléma és nehezebben kezelhető.

Sem az idősebb, sem a fiatalabb generációk körében nem ismeretlen számos nyugtató, szorongásoldó, altató neve, illetve használata. Pedig ezek a gyógyszerek ugyanazt tudják, mint az illegális rokonaik, viszont az emberek tudatában a legális általában egyenlő a kevésbé veszélyessel. Ugyanúgy függővé válhatunk tőlük. Csak míg a például valamilyen szintetikus anyagot használó, vagy füvet szívó ember jogot sért, és szembe kell néznie a következményekkel, addig, ha ugyanez az ember a nagymamája szekrényéből vesz be Frontint, Xanaxot vagy Rivotrilt, az a kutyát sem érdekli. S nem győzöm hangsúlyozni, a nagy baj ott van, ha ezt a függőségre hajlamos személyiség teszi, akkor számára a következmények ugyanolyan súlyosak lehetnek. Sőt nemegyszer orvos és szülő, pedagógus közösen támogatják a gyerekek súlyos gyógyszerezését, megfelelő segítségnyújtás, pszichés támogatás helyett.

- Milyen szerepe van a családnak a megelőzésben illetve van-e, lehet-e felelőssége a függőség kialakulásában?

- Az, hogy a kipróbálás után (a 9-11. iskolai évfolyamon a fiatalok nagy része kipróbál valamit) kiből lesz problémás fogyasztó, az nem a szertől függ - természetesen vannak addiktívabb szerek, mint például a heroin - hanem a személyiség állapotától. Az pedig ilyen fiatalon nagymértékben ott dől el, hogy a család mennyire tudja ellátni feladatát. Jó esetben az első számú védőfaktor, amennyiben a gyerekeknek meg tudja adni azt, amire azoknak testi-lelki-szellemi-szociális fejlődésükhöz szüksége van.

Nagyon fontos tudni, hogy a függőség megjelenése egy családban nem az okozója a családi bajoknak, hanem a tünete. Általában már a korábbi generációk is egy diszfunkcionális mintát tudtak továbbadni. Családi betegségnek is szoktuk mindezekért nevezni, és egyértelműen nagyobb sikerrel is lehet kezelni a problémát, ha a család együttműködő és hajlandó a változásra. Kár tehát bűnbakot, de még felelőst is keresni, a megoldásra kell és érdemes fókuszálni, ez hozhat tartós és megnyugtató változást.

- Évek óta vezet csoportokat szenvedélybetegek hozzátartozóinak. Miért a szülők járnak a csoportba, amikor nem ők a szenvedélybetegek?

- Nem jönnek el könnyen a szülők és más hozzátartozók sem, gondolván, nem ők isznak/drogoznak, miért is jönnének? De aztán erősebb lesz az aggodalom és a féltés, a segíteni vágyás. A csoportba a munkánk során azon igyekszünk, hogy egyrészt az aktuális problémáikat megbeszéljük, megtanítsuk őket jól segíteni.

- Melyik az a pont, amikor a hozzátartozók úgy érzik, nekik is szükségük van segítségre?

- Egyénenként különböző, hogy kinél mikor éri el a szenvedésnyomás azt a szintet, amikor el tud jönni segítséget kérni. Általában akkor jönnek, amikor már minden tőlük telhetőt megpróbáltak, már kimerítették eszköztárukat, erőforrásaikat. A mi ambulanciáinkon (Kék Pont Alapítvány ferencvárosi és békásmegyeri ambulanciája) a csoportokban úgy dolgozunk, hogy a professzionális szakmai munkát ötvözzük az önsegítés elemeivel. Fontos célunk segíteni a hozzátartozót abban, hogy fokozatosan vissza tudja adni a felelősséget szenvedélybeteg hozzátartozójának, annak saját élete felett. Sajnos nagy a lemorzsolódás, s ahogy a függők közül is 10-ből 2-3 tud az igazi felépülés útjára lépni, úgy igaz ez a hozzátartozókra is.

- Szenvedélybetegek és hozzátartozói csoport mellett viselkedési függőségekkel is foglalkozik: társfüggőséggel, játékszenvedéllyel, munkamániával. A különböző függőségek között van hasonlóság, természetesen azon kívül, hogy mindegyik függőség?

- Igen, van hasonlóság: abból indulunk ki, hogy az ember egy bio-pszicho-szociális lény, és a viselkedési függőségek is mindhárom téren meg tudnak betegíteni és életvezetési problémákat okozni. Továbbá mindegyiknél számítanak a kialakulás hátterében meglévő családi diszfunkciók, a transzgenerációs és genetikai hatások, nagyon fontos a személyiség állapota, de ugyanígy nem elhanyagolható annak a társadalomnak az állapota sem, amelyben a szenvedélybeteg él.

- Mi határozhatja meg, hogy valakiből drogfüggő, beteges lemezgyűjtő, vagy munkamániás lesz?

- A függőség kialakulása mindig egy összetett folyamat, több dolog együtthatása nyomán alakul ki. Amit tudni kell, hogy a függőség megjelenésének egyensúlyteremtő funkciója van, ami vonatkozhat a belső konfliktusra, a társas kapcsolatra, vagy családdinamikai egyensúlyra. A kontrollfunkciók gyengesége mellett látjuk, hogy a függőség erre tett kompenzációs kísérlet is egyben. Droghasználat esetében gondolhatunk például az öngyógyító vagy önszabályozó funkcióra. Egy ópiátfüggőnél nagy valószínűség szerint magányosság, ürességérzet, depresszió jelentkezik a szer nélkül, ami nagy valószínűséggel a szerhasználat megkezdése előtt is megvolt. Az is megfigyelhető az esetek nagy részében, hogy a történetnek része egy túlóvó, engedékeny, de egyben manipulatív anya, aki gyermekével szimbiotikus kapcsolódást alakít ki és nem hagyja leválni.

Egy munkamániás esetében nem feledkezhetünk meg a családi rendszer vizsgálatáról, hiszen az ő rendkívül alacsony önértékelése is erősen abból gyökerezik. Fontos tényezők lehetnek a szülők, a környezet extrém magas elvárásai, amelynek a gyerek igyekszik, de nem tud megfelelni. Gyenge énerejét külső megerősítésekkel igyekszik fejleszteni, és ezen kívül tüneteit tekintve sokban hasonlít az alkoholfüggőre - ezért születhetett a munkaalkoholista elnevezés.

Ezek az emberek ritkán mennek terápiába vagy csoportba, inkább pár- vagy családterápiában kerülnek középpontba, amikor a diszfunkcionális családban szenvedő partner segítséget kér. Ennek egyik oka, hogy sokan csodálattal tekintenek a munkamániásra, ez is legális, sőt sokak által támogatott „drog”, aminek az érintettre és családjára gyakorolt káros voltát legtöbben nem is értik.

- Baj az, ha valakinek szenvedélyei vannak? Érdemes szenvedély nélkül élni?

- A szenvedélyességre szükség van, méghozzá az élet minden területén, legyen az tánc, a fák védelme vagy a tudományos kutatás világa. A szenvedélyekkel addig nincs baj, amíg az egyén és közössége hasznára, javára van, ha életünkben megfelelő arányban nyer teret. De amint azt látjuk, károkat okozhat egészségben, kapcsolatokban, és az már nem szenvedély, hanem függőség. Vagyis szenvedélybetegség. Érdemes saját életünket megvizsgálni hétköznapi szokásainktól kezdve egészen a szenvedéllyel végzett tevékenységekig, és feltérképezni, minek milyen funkciója, támogató, megtartó, biztonságot adó szerepe van. Merthogy szokásaink, szenvedélyeink ezért vannak.