Túlterheltség okozta a Hortobágyon július 1-jén történt bombarobbanást – írta keddi számában a Magyar Nemzet a Honvédelmi Minisztérium államtitkárára hivatkozva.
A Tűzszerész és Hadihajós Ezrednél 2012-ben 14 500 órával kellett többet dolgozniuk a hortobágyi tűzszerészeknek, 2013-ban ez a szám 34 600-ra, 2014-ben 47 ezerre nőtt, majd 2015-re 45 600-ra mérséklődött. Idén csak az év első felében pedig már 31 ezer túlórát számoltak el. 2013-ban 27 millió forint túlórapénzt fizettek ki, 2014-ben 13 millió forintot. (Figyeljünk: amennyivel több a túlóra, annyival kevesebb a pénz.)
A HM most körkörös védelemre rendezkedett be, és harciasan cáfol. Szerinte az adatok értelmezése téves, a sajtó összemossa a hadihajósok és a takarítónők túlóráival a tűzszerészekét. Utóbbiak – az RTL klub által megszerzett adatok szerint – csupán 0,9 órát túlóráznak naponta. Ami annyira hihető, hogy szinte fáj. Túl azon, hogy egy kisebb katonai egységnél évi mintegy 5-6 évnyi túlóra nem szökik a minisztérium szemébe, ez súlyos kérdéseket vet föl. (A HM-pánik felülírta a konspirációt is: eddig titoknak minősítették, hány tűzszerészük van, most meg a túlóramentés reményében boldogan harsogják a világba, hogy „csak” 140.)
Tudom, hogy történelmileg alakult így, de a 21. században miért is tartozik egy parancsnok alá a matróz a percenként életét kockáztató tűzszerésszel? A két szakma tűz és víz.
Nem lenne vad óhaj, ha a bombák hatástalanítói egy külön, szuverén, átlátható szervezeti egységbe, szigorúan szakmai irányítás alá kerülnének, és nem eshetne meg, hogy akár hajóskapitányok kezébe kerülhet a tűzszerészek élete.
Igaz, akkor eggyel kevesebb ezredparancsnokság lenne, márpedig ezek számának fenntartása nyilván alapvető honvédelmi érdek.