A kormány minden elképzelhető és elképzelhetetlen eszközt bevet, hogy Budapest szerepét csökkentse, megnyirbálja a részére juttatott fejlesztési pénzeket. Most azon törik a fejüket a párt vezetői, milyen módon lehetne a kerületeket összevonni és ezzel a helyi polgármesterek hatáskörét a lehető legparányibbra redukálni. Az egyik változat szerint négy központi hatóságot hoznának létre, kettőt-kettőt Budán és Pesten, a kerületi polgármesteri hivatalok helyét elöljáróságok vennék át, szerepük mindössze annyi lenne, hogy a központokban meghozott döntéseket végrehajtsák a rendelkezésükre álló szerény anyagi feltételek mellett. Egyértelmű a cél: szétdarabolni, feltrancsírozni a főleg szocialista érzelmű kerületeket, hogy az ellenzéki bázisok eltűnjenek. De ez ellen már a fideszes kerületek képviselői is tiltakoztak. Még elképesztőbb, mondhatni ördögi terv, mely szerint a főváros csak a belső kerületekből /vagyis az I., V., VII., VIII., IX., XIII.-ból/ állna, a többiek megtartanák önállóságukat, vagyis egyik pillanatról a másikra vidéki városokká vedlenének vissza. Gondoljunk bele: Újpest, Kispest, Csepel, Budafok, Pestszentlőrinc, Rákospalota stb. újra függetlenné válna, egyúttal gyarapítaná a vidéki városok számát.
A szocik elvesztenék a biztos szavazóbázisuk egy részét, kevesebb pénzt kellene költeni Budapest amúgy is rebellis polgáraira. Ez a legfőbb szempont, a többi mellékes. A fővárosban élő közel kétmilliós lakosság mindennapi igényeinek intézése, a tömeg- és egyéni közlekedéssel kapcsolatos anomáliák, a folytonosan újratermelődő, idegeket kimerítő dugók, a kátyúprobléma megoldása nem tűr halasztást, de ez a csődtömeg a kormányt láthatóan hideg hagyja, egyáltalán nem kívánja megoldani, csakis a pitiáner politikai érdekei hajtják tetteit. Ez már a főváros vezetőinek, Tarlósnak és a kerületi fideszes polgármestereknek is sok/k/. Tiltakoznak is rendesen. Érthetően, hiszen a választóik rajtuk kérnek mindent számon és nem a Fidesz vidékről jött "bölcsein", azaz Orbánon, Lázáron, Rogánon, Kövéren, Kósán, stb. Az adminisztráció pedig nemhogy csökkenne, hanem ellenkezőleg, növekedni fog az elkapkodott intézkedések miatt.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Horn Gyula MSZP-SZDSZ kormánya is fontolgatott hasonló terveket (az északi vasúti híd lett volna a határ Budapest és Újpest között, vagyis a IV. kerület visszanyerte volna függetlenségét), de aztán Hornék lemondták az egészet, mivel rájöttek arra, gyakorlatilag nem változna semmi: az adminisztráció nem lenne átláthatóbb, egyszerűbb, azonkívül lehet, hogy Nagy-Budapest kialakítása 1950-ben kissé erőltetett volt, azonban az eltelt évtizedek során a főváros és a hozzácsatolt falvak és városok annyira összenőttek, annyira eggyé váltak, hogy mára lehetetlen megmondani, hol végződött az egykori Budapest és hol kezdődött például az akkori Újpest, vagy Kispest. Vagyis az élet jóváhagyta a maga módján az 1950-s döntést, és ami azóta elválaszthatatlanul egybeforrt, felesleges és értelmetlen lenne újra elkülöníteni egymástól. Arról már nem is beszélve, ha a Fidesz eszement ötlete megvalósulna, új személyi iratok, lakcímkártyák tömegét kellene átíratni, vagy újakat kibocsátani súlyos milliárdokért, és ráadásul az államigazgatási szervezet sem lenne áttekinthetőbb, egyszerűbb vagy olcsóbb.
