A mintegy 22 centiméter hosszú, részleges koponyakövületet Alaszka délnyugati részén találta évtizedekkel ezelőtt Donald J. Miller geológus, és 1951 óta a washingtoni Smithsonian Természettudományi Nemzeti Múzeum gyűjteményében őrizték több mint 40 millió lelet társaságában.
A delfin az északi-sarkvidéktől délre fekvő tengerekben élt mintegy 25 millió éve - írták a múzeum kutatói, Alexandra Boersma és Nicholas Pyenson a PeerJ tudományos folyóiratban megjelent tanulmányukban.
A példány egy új nemet és fajt képvisel, amelyet a szakemberek Arktocara yakatagának neveztek el. A koponyát körülvevő kőzet korából ítélve a tudósok úgy becsülik, hogy az A. yakataga az oligocén földtörténeti kor késői szakaszában, abban az időben élt, amikor az ősbálnák két csoportra, a sziláscetekre és fogascetekre differenciálódtak - olvasható a Science Daily tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
A koponyát tanulmányozva és összevetve azt más - kihalt és ma élő - delfinekkel, Boersma megállapította, hogy az A. Yakataga a fogascetek alrendjébe tartozó dél-ázsiai folyami delfin (Platanista) rokona. A Platanista a delfinek egykoron egy nagy és sokszínű csoportjának egyetlen túlélője. A koponya, amely az egyik legöregebb fosszília a folyamidelfin-félék (Platanistidae) családjából, alátámasztja azt, hogy a Platanista a ma élő fogascetek egyik legöregebb származási vonalához tartozik.
A dél-ázsiai folyami delfinek közé tartozik a gangeszi (Platanista gangetica) és az indusi folyamidelfin (Platanista minor). Mindkét faj egyedei az oldalukon úsznak, vakok és echolokációs rendszerükkel navigálnak Nepál, India, Banglades és Pakisztán folyóiban.