Előfizetés

56-ra kétszer tojt tojás

Pár nap alatt borzadályosult el az országban az 1956-os ünnepségekre készült „himnusz”. A „Magyarország halszagú” kezdettel megismert zenemű egy 70-es évekbeli iskolarádió színvonalán szól, mert a hülye kezdősor valójában „halld szavunk” – lenne.

A tucutuc-nóta a maga pár percében mindent megmutat, amit jelen közállapotainkról tudni érdemes.

Desmond Child népszerű amerikai táncdalszerző kottája az alap. A miami kosárcsapat himnuszként ismert, míg a komponista - magyar felmenőjére tekintettel - honosítást nem nyert. Ettől kezdve az a kánon, hogy direkt Orbán Viktor felkérésére született az egyszer már megtojt tojás.

Szövegként ezért hozzá kellett törni a magyar nyelvet. (Nem sikerült, jelentem. Van itt széttépő balsors, véráztatta ég(!), „nem térkép e tájék” - hogy Radnóti is forogjon keveset a sírjában. Több tűz között őrlődés, meg, hogy köszönettel tartozunk egy szabad országért. Hogy kinek, azt nem nehéz kiszálazni.)

A lebukott szerző február óta jól kitanulta a magyar mentalitást, mert most csak sértődik és csapkod.

Matekozzunk: a „himnusz” hivatalosan 50 millióba került. Child azt állítja, ingyen dolgozott, hazafiságból. A közreműködők azt állítják, ingyen adták a hangjukat, hazafiságból. De akkor mégis ki lopta el az ötvenmilliót? Hazafiságból.

Mindannyian jobban járnánk, ha e kín Bol-dog, meg a barackfa-dal sorsára jutna és végképp elfelednénk – persze, ha a pénzt is megtalálná valaki.

A dallantyú címe: „Egy szabad országért”. A neten is hozzáférhető, kísérőszöveggel: „a megjegyzések le vannak tiltva ennél a videónál”. Mert ez egy szabad ország

Szombati 7-es - Tudta, hogy átverik?

Tudta? Egészen új értelmet nyert a kormány kérdése; egyszerre provokál és irritál, bosszant és idegesít. Főként persze az a mindent elöntő mennyiség, amellyel a kabinet operál; ha valaki például Ferihegy felé autózik, legalább ötven ilyen óriásplakáttal találkozik. (Egyébként is: Orbán, vagy a tanácsadói úgy gondolkodnak, olyan számban kell az emberekre zúdítani a politikai üzeneteket, hogy azok kikerülhetetlenek legyenek. Ennek megfelelően használták az olimpiai közvetítéseket is, részint az Egy perc nevű agymosó hírekkel, másrészt az óriásplakátokra rímelő reklámokkal.)

Amúgy sokat töprengtem azon, vajon miért vállal fel a kormány tudatos törvénysértést? Hiszen a népszavazás kampányát, hivatalosan, csak ötven nappal a referendum előtt lehet megkezdeni, itt azonban már hosszú ideje zajlik a – mi is? És itt érkezünk el újra a fideszes gondolkodás lényegéhez: nem azt kell keresni, hogy mit engednek meg a jogszabályok, hanem milyen jogszabályokat kell alkotnunk ahhoz, hogy az ne ütközzön paragrafusokba. Ennek egyik módszere, amit a Fidesz előszeretettel alkalmaz: keresztülverni – mit verni, könnyedén átcsúsztatni! – az országgyűlésen az akaratunknak megfelelő előterjesztést, a másik megoldás a nyelvi zsonglőrködés. (Van persze egy harmadik megoldás is, de erre később visszatérek)

Mert mit is mond a kormányzat azokra a vádakra, amely szerint a kampány törvényt sért? Nos, egy egyszerű válasszal söpri le magáról a támadást: ők nem kampányolnak, tájékoztatnak. Tudta? Amit lát, hall, az nem több, mint információ átadás, a nagyközönség, a tudatlan nép felvilágosítása. Ugye nem tudta? És ugye azt sem tudta, miért választott ilyen primitív formát és szöveget Orbán és csapata? Feltehetően pontosan ezért, hogy ha bárki törvénysértéssel hozakodik elő, netán bírósághoz fordul, azzal lehessen ellenérvelni, hogy ez tényleg csak tájékoztatás. Hiszen éppen ezt a célt szolgálja a vezető szlogen, elmondani azt, amit eddig az emberek nem tudtak, vagy nem biztos, hogy tudtak.

Rafinált! Mindenesetre arról tanúskodik, hogy a Fidesz előre gondolkodott, számítván az esetleges támadásokra olyan szöveget szerkesztett, amelyről nyelvtanilag is elmondható, nem kampány, felvilágosítás. Igaz ugyan, hogy szerepel a plakátokon, egyéb hirdetéseken, hogy ezt a "felvilágosítást" az október 2-i népszavazáshoz köti, de arra is rá lehet húzni, hogy az pusztán egy fontos esemény dátumának rögzítése.

Mert persze mindenre mindent rá lehet húzni, és ez nagyjából csaknem valamennyi ügyben meg is történik. Mármint az a bizonyos nyelvi bravúroskodás, amelyet minden Fidesz által kinevezett potentátnak kötelező megtanulnia. (Hadd emlékeztessek Patyi András válaszára éppen ebben a most pertraktált ügyben: a Nemzeti Választási Bizottság elnöke, nem mellesleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora, a kampány törvénysértő voltára azt találta mondani, hogy mivel az a kampányidőszakon kívül esik, ezért az NVB-nek nem lehet kompetenciája ennek megítélésében. )

De vajon ez tényleg nyelvi bravúr, vagy egyszerűen csak hülyének néznek, mint rendesen? És itt lép be a harmadik megoldás: foglalj el minden fontos pozíciót, nevezz ki oda párthű embereket, azonnal tudni fogják mi a dolguk. Ha elfogy a nyelvi zsonglőrködés összes muníciója, azzal sem kell törődni, csak megfelelő módon dönteni. A megfelelő módot pedig ezek az emberek tudják; van az a pont, amikor már nem kell – mert nem lehet – magyarázkodni, elegendő a megfellebbezhetetlen ítéletet kihirdetni. Lett légyen szó professzorról, azaz rektorról, vagy rendőri vezetőről, netán az ügyészség uráról, mindegyik útját foga állni a tisztességes jogérzék által diktáltaknak. Egyik sem fogja azt mondani, nem ezt már én sem vállalom.

Vajon tudtuk-e – hadd legyek stílszerű -, hogy az Orbán-rendszer így fog működni? Tudta-e, hogy ha a Fidesz egyszer – újra – hatalomra jut, semmiféle erkölcsi skrupulusa nem lesz, mindig és mindenből ők akarják nyerni a legtöbbet. Tudta-e, hogy az egész hatalmi rendszer gátlástalanságba torkollik, és a demokratikus paravánok mögött egy „minden hatalmat a szovjeteknek” típusú és gondolkodású társaság húzódik meg? Tudta-e, hogy olyan vezetése lesz az országnak, ahol minden fontos beosztást újra politikai alapon osztanak ki, és vajon tudta-e, hogy negyven év diktatúra után ezekhez a beosztásokhoz fognak találni megfelelni akaró partnereket? Tudta-e, hogy mindig lesznek olyanok, akik tökéletesen kiszolgálják a rendszert? És tudta-e, hogy cserében megvan a jutalom is? Tudta-e, hogy a hála nem pusztán a jó beosztásban, hanem pénzben is kifejeződik?

Tudta-e, hogy a Fidesz a székház ügy óta (1993) kicsit másként viszonyul a megszerezhető javakhoz? És tudta-e, hogy tagjai ennek megfelelően viszonyulnak egymáshoz; nyújtanak egymásnak védelmet, vagy éppen baráti segítséget? Tudta-e, hogy ez a rendszer már kinőtte az élni és élni hagyni filozófiáját is? Itt már csak a mi létezünk elve érvényesül. Ha kiszolgálsz - velünk tarthatsz. Ha kiszolgálsz - juthat neked is. Előbb kicsi, aztán nagyobb. S amíg nem árulsz el, addig gondoskodunk rólad, bármi történjen is.

Tudta, hogy ez így működik? Tudta, hogy Mengyi Rolandot is kimossák majd a szarból?

Tudta, hogy, amit idáig olvasott, az csak egy tájékoztató volt?

Zsonglőr, öt karikával

A cirkusz már tart egy ideje, most jött a zsonglőrszám. A zsonglőr éppen színes karikákat dobál. Az olimpiai öt karikát. Olvastam a neten egy kellékeket áruló bolt reklámját: „Dobd fel trükkjeid ezekkel a szemkápráztató, élénk színekben pompázó zsonglőrkarikákkal!” Hát, a mi emberünk feldobta. Eddig is elég trükköt ismert, sokoldalú, mint egykori elődjei, a középkori zsonglőrök, latinul „joculátorok”, vásári mulattatók. Tudtak kötélen táncolni, kést dobálni, majmokat mutogatni. Csupa hasznos képesség egy mai kormányfőnek is.

A dobálózó zsonglőröket szívesen bámuljuk. Mindaddig, amíg nem a családi örökséggel, a nagymama féltett porcelántányérjaival labdáznak. Most az olimpiák közös örökségét törhetik ripityára.

Az öt összekapcsolódó karika az öt kontinens szolidaritását jelképezi. A játékok újkori felélesztője, Pierre de Coubertin találta ki a 19. század végén, hogy a porosz-francia háború után közelebb hozza egymáshoz a különböző nációkat. Hiszen már a görög olimpiák is a külön városállamok összetartozását voltak hivatva kifejezni. De ahogy mások is szóvá tették, az öt karikát a mi szemfényvesztőink a politikai zsonglőrködés kellékévé silányították. Eszközzé, hogy a tévé előtt ülő milliókat negyedóránként a kamu-népszavazás reklámhazugságaival és az ugyanezt sulykoló egyperces álhíradókkal rángassák át az olimpiai eszmekörből annak tagadásába. A békéből a háborúba. A barátkozásból a válogatás nélküli gyűlöletbe, a megkülönböztetést elvető világból a megbélyegzőbe. A nyitottból a vicsorgóba. „Sikerül mindenkiből kihozni a gonoszt”- fogalmaz az újabb kifigurázó plakátkampányára gyűjtő Kétfarkú Kutya párt. Nekem legjobban az az átírt plakát tetszik: „Tudta? Hogy Önt 100%-ban hülyének nézik?”

Mert az egész eleve egy zsonglőrtrükkel kezdődött. Február 23-án kedden majdnem rászakadt az illuzionistákra, sőt magára a porondmesterre a cirkuszi sátor teteje, a közönség észrevette a mutatványok mögött a csalást. Hiszen élő adásban lehetett látni egy választási bűncselekményt, ahogy a Fidesz alvezéréhez is köthető kopasz verőlegények akadályozzák meg Nyakó Istvánt egy valódi népszavazás sikeres kezdeményezésében. Kitört a botrány, még a jobb érzésű kormányhívek is hörögtek. Pláne, hogy már forrongott az iskolák és az egészségügy körüli elégedetlenség is. Még a végén visszakérik a jegyárakat, és kikergetik az egész társulatot a manézsból!

Új trükk kellett, új szemfényvesztés, de gyorsan, hogy a közönség a helyén maradjon. Ilyenkor a legjobb mutatványos bombabiztos sikerszámát kell elővenni. És lőn. Másnap, február 24-én szerdán kiállt a kormányfő: még hogy nem lesz népszavazás? Lesz ám, csak sokkal jobb: a kormány maga kezdeményezi, a gaz migráncsok és a még gazabb Brüsszel ellen. Reggel be is adták, nagy mázli, hogy most nem lófrált az iroda környékén a kopasz-különítmény. Nem értek rá, épp elmúlatták a tegnapi munkadíjat. De ki figyel rájuk, már új műsor van, új attrakcióval!

Azért a zsonglőrnek sem könnyű. Az érdeklődést új meg új trükkökkel kell ébren tartania, nehogy a közönség fészkelődni, sugdolózni kezdjen. A segédei pancserok: ez a Vajna egész ügyesnek tűnt, a TV2 híradójától mégis elpártoltak az emberek, a királyi tévé nézettsége pláne a béka feneke alatt. Sebaj! Majd új csatornákat kap, az EB-t és az olimpiát a népek csak ott láthatják, és ha már jól beültek a fotelbe, nem rohangálnak ki folyton a váratlanul támadó lesipuskás hirdetések, egyperces álhír-adók elől. Az olimpia a tévé gazdáinak csak giccses kulissza, a szünet ér benne a legtöbbet. Ha nem így lenne, nem csökkentették volna felére az egyébként pazarló állami tévében a közvetítés költségkeretét, a kiutazó szakemberek létszámát, és nem tartották volna feleslegesnek a helyszíni stúdiót. Minek is? Nem a kinti ugrabugra az érdekes, hanem amit itthon sulykolnak. Az M4 sportigazgatója tavasszal kinyilatkoztatta:„Gyökeresen felforgattuk a korábbi olimpiai koncepciókat.” Hát ez speciel sikerült. Különben nem kellett volna elfelejteni egy-egy kellemetlen versenyző nevét.

És sikeres az öt karikával való politikai zsonglőrködés is. A terrorizmustól való jogos aggodalmat, a gyerekkorunk óta belénk nevelt félelmet az idegenektől felturbózták, és érthető emberi óvatosságból féktelen politikai indulattá torzították.

Jöhet a kamu-népszavazás. A fedősztori saját lábra állt, már csak a február 24-i nagy bejelentés számít, a február 23-i gyalázat meg az egyéb bajok talán nem is léteztek. A rendőrség „bűncselekmény hiányában” lezárja a 23-i botrány nyomozását.

Aki tapsolni akar a mutatványnak, elmegy érvényesen szavazni. Aki nem, az nem. Ha valaki folyton zsonglőrt akar nézegetni: a neten az egyik galéria 13 centiméteres „jó állapotban lévő zsonglőr bohóc figurát” kínál porcelánból. Potom 4500 forint, szemben a kamu-népszavazás milliárdjaival. A vidám nevű „Nokedli bohóc” is a világhálón hirdeti, hogy szívesen elmegy rendezvényekre, gyerekzsúrra egy kis zsonglőrködésre, lufihajtogatásra. Ha már zsonglőr, akkor október 2-án inkább Nokedlinél maradnék. Pedig nem is szeretem, ha etetnek.