De hogyan is néz ki a Likér-féle diktatúra a gyakorlatban? „Hát úgy, hogy amit mond, azt úgy kell megcsinálni, ahogy ő akarja. De meg is csináljuk, mert nem hülyeség. Mindig jó úton vezetett minket – szögezte le Tarr György, az egység legidősebb tagja. – Nem tűnik soknak, amit kér, de azt akarja, hogy minden korrekt legyen, neki csak az a fontos, hogy jó technikával húzzuk a vizet.”
A somorjai Linka Tibor elismerte, ő az, aki a legtöbbször zsörtölődik az edző utasításai miatt. „Fontos, hogy egy edző kézben tartsa a dolgokat, van, akinek ez jobban bejön, másoknak kevésbé, de hát ez is teljesen emberi dolog. Nagyon odafigyel az étkezésünkre, hogy kevés lisztet együnk… De hát ezt megbocsátjuk neki, bár én nagyon szeretem a gulyást, pörköltet, ő pedig ezt nem igazán hagyja jóvá. Persze itt-ott azért úgyis eszem ilyesmit” – nevetett Linka, aki szerint a technika csiszolása is kulcsfontosságú, mert a hajóval szinte táncolni kell a vízen, és aki nem érzi a helyes technikát, annak ez nem megy.
Az egység legeredményesebb versenyzője, az immár háromszoros olimpiai érmes Vlček Erik szerint is elengedhetetlen, hogy egy csapatban legyenek szabályok, hogy ne uralkodjon el a káosz. „Egymással szemben is fontos ez, hogy nem késünk el edzésről, nem akarunk kibújni a munka alól. Nem nevezném ezt kegyetlen diktatúrának, ezek teljesen természetes dolgok” – vélekedett Vlček. Elismerte, hogy másféle ez az edzői stílus, mint korábbi mesterüké, Soós Tiboré, ezért meg kellett szokniuk. „Viszont ez fokozatosan alakult ki, Peti nem volt mindig ilyen. De ha ő mindent megtesz értünk, akkor ő is elvárhatja, hogy mi is mindent megtegyünk a sikerért, és áldozatot is hozzunk érte” – hangsúlyozta Vlček.
Az olimpiai ezüstéremnek köszönhetően Likér két pár cipővel gazdagodott, az egyiket Tarr-ral, a másikat pedig az egység vezérevezősével, Denis Myšákkal kötött fogadása eredményeképpen.
