Először szétröhögtem magam az úgynevezett 56-os Emlékbizottság minapi közleményén. Másodszorra azonban már nem volt kedvem nevetni; a Balog Zoltán, Schmidt Mária, Kövér László, Wittner Mária és egyéb kormánytagok által jegyzett bizottság reagálása az általuk felkért Desmond Child dalának botrányára ugyanis a fideszes propaganda gyöngyszeme. Minden benne van, amit Wermertől és Habonytól - no meg Finkelsteintől - tanultak. Utóbbiról annyit érdemes tudni, hogy dacára annak, hogy zsidó, illetve meleg, kemény antiszemita, illetve homofób kampányokat vezényelt le - sikerrel - az Egyesült Államokban.
Szóval a "halszagú Magyarországról" szóló önplagizáló Child-dalt, amely 50 millióba került, miközben senki nem kért pénzt az elkészítésért, a T. bizottság szerint "irányított és összehangolt támadások" érték "a baloldali és liberális, valamint a Jobbikot kiszolgáló médiumokban". E támadások "a kommunista és náci diktatúra lejárató kampányait" idézik, az emlékévet "hazugsággal és homofób kirohanásokkal" báncsák. (Tudta? Child meleg.) Előkerül a 10 éve "védtelen tömegbe lövető Gyurcsány-kormány" és még néhány jól ismert toposz.
Régi megfigyelés: a Fidesz rendre azzal vádolja ellenfeleit, amit ő maga tesz. Egy példa: az elveszített 2002-es választások után a még fideszes többség elfogadta Pintér belügyminiszter választási beszámolóját, majd két nap múlva választási csalásra hivatkozva a szavazatok újraszámlálását követelték. Másik: a Fidesz tavaly óta "a kommunista és náci diktatúra lejárató kampányait" idéző, hazug propagandát nyom a menekültekkel szemben.
Ez a mondhatni orwelli beszédmód - a háború béke, a szabadság szolgaság stb. - a lényege kommunikációjuknak. Nem a téma az érdekes, hanem annak kiforgatása; ellenségből barát lesz, előző napi állításukat másnap rezzenéstelenül letagadják, egyik nap buszokkal viszik a menekülteket az osztrák határra, másnap kerítést építenek.
Lehet és kell is röhögni, de nem szabad nem komolyan venni. Különben Jones gazda - az orwelli farm gazdája - újra és újra visszajön.
