Időnként sötét árnyék vetül a szociális szövetkezetekre, pedig jobb- és baloldalon egyaránt sok támogatója van a vállalkozási formának, ami jó esetben hosszú távú megoldást kínál a megélhetésre a nehéz helyzetben lévő csoportok több tagjának is egy-egy településen. Az elmúlt napokban összesítette az egyik legnagyobb céginformációs vállalkozás, hogy milyen dinamikusan nőtt ezeknek a szövetkezeteknek a száma az utóbbi négy évben, amióta uniós pénzekre is pályázhattak működésük támogatására.
Mégis a legrosszabb történt velük, ami megeshetett: kiderült, hogy szemfüles és kellően becstelen közéleti és gazdasági szereplők épp a legnagyobb bajban lévők, a hosszú ideje munkát keresők, a fogyatékkal élők, a nyugdíj előtt állók, a romák utolsó esélyét tették tönkre, amikor módszeresen megpróbálták lenyúlni ezeket a pénzeket. A közönyt és a nyomozó szervek, a hivatalok és a politikusok érdektelenségét az még nem volt képes áttörni, hogy az Első Magyar Környezettudatos Szociális Országos Szövetkezet (ESZOSZ) milliárdokat tüntetett el, a háromezer hátrányos helyzetű munkanélkülire csak addig volt szükség a csalás kiötlőinek, amíg aláírták a szerződéseiket és ezzel a kézjeggyel lehetővé tették az uniós pénzek lehívását. A szociális szövetkezet vezetői köddé váltak, Kelet-Magyarország három megyéjében egy ideig hetente szerveztek tüntetéseket a károsultak. Senki nem foglalkozott érdemben a bajukkal, mert a közvélemény úgy gondolta, ronda dolgot tett a szegényekkel néhány gazember, de elszigetelt esetről van szó, mások, máshol jól jártak a szociális szövetkezetekben. Jó ez a megoldás az elmaradott magyar vidékek felemelésére, hiszen helyi igényekre épülő, piacinak mondható munkát ad az embereknek.
Aztán jött a következő pofon, csakhogy ez sokkal nagyobbat csattant, pedig a felszínen kisebb pénzről szólt. Érkezett a Voldemort Nagyúrként kétes hírnévre szert tett Mengyi Roland és akkora részt kért a pályázati pénzből, amit már nem lehetett lenyelni. Feltehetően sem ő, sem a pályázat másik oldalán állók nem gondoltak bele abba, hogy itt nem az ő személyes becsületük, netán a parlamenti képviselői széket a borsodi politikusnak felkínáló Fidesz rég elveszett tisztessége a tét, hanem a szociális szövetkezetekbe vetett bizalom van végleg oda, pedig ha ez is megszűnik, sokaknak az utolsó szalmaszálat veszik ki a kezükből.
Szociális szövetkezetet 2006 óta lehet alapítani, de az Opten múlt héten nyilvánosságra került összesítése azt mutatja, az első hat évben mindössze 377 próbálkozás volt az ország településein a gazdálkodási forma kipróbálására. Ám, amikor 2013-ban a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) keretében pályázni lehetett uniós forrásokra, azonnal megalapítottak újabb 1236 szociális vállalkozást. Ez akkor is óriási eredmény, ha sok önkormányzat nem gondolta pontosan végig, mit tud majd kezdeni a hirtelen jött pénzzel, vajon a település leszakadó csoportjainak valóban megoldás lesz-e, ha kertet művelhetnek, gyógynövényt termeszthetnek, tésztát készíthetnek.
Mengyi Rolanddal, a szociális szövetkezeti pályázati pénz 90 százalékának visszakövetelésével, a Fidesznek az ügyben mutatott sunnyogásával az a legnagyobb baj, hogy a legtöbb szociális szövetkezet 2016 nyarára szedte magát össze annyira, hogy tevékenysége nemcsak azt a látszatot kelti, mintha a dolgozóknak lenne munkájuk, hanem kézzel fogható eredményeket is produkálnak. Aki nem hiszi, nézze meg a Hajdú-Bihari Napló márciusi összeállítását a megye „alvó” szociális szövetkezeteiről és az akkori apátiát vesse össze a polgármesterek nyár végi lelkes Facebook-bejegyzéseivel és fotóival. Döcögve ugyan, de elindult a tényleges gazdálkodás.
Voldemort után azonban sokan azt gondolják, a szociális szövetkezetek is csak újabb lehetőséget kínálnak egy szűk körnek a pénzszerzésre, amihez az állam nemcsak azzal járul hozzá, hogy szemet huny a Mengyi Rolandok ténykedése felett, hanem azzal is, hogy más hasonló kezdeményezéseket nem, vagy csak alig támogat, a szociális szövetkezeti forma felé terelve ezzel a településeket.
A Pro Cserehát Egyesület például vegyszermentes gazdálkodásra tanítja az egyik legszegényebb borsodi térség lakóit már 2012 óta, négy év alatt 13 település csatlakozott hozzájuk, múlt szombaton pedig már nemzetközi találkozót, piacot szerveztek a fenntartható ökológiai települési gazdálkodásba bekapcsolódott községek, kisvárosok munkájának és termékeinek megismerésére Sajókeresztúron. A Pro Lecsó Program komplex térségi fejlesztést jelent, amelyben a vegyszermentes közösségi zöldségtermesztés megtanításával esélyt adnak a legszegényebbeknek is, hogy függetlenítsék magukat a segélyezéstől. Az egyesület elnöke, Kassai Melinda a Népszavának azt mondta, ők nem dolgoznak szociális szövetkezetekkel, de látják a települések kínlódását ezeknek a vállalkozásoknak a működtetésekor.
Példaként egy nógrádi község kudarcát említette, ahol „kis Tihanyt” álmodtak a szociális szövetkezet levendulaföldjein, de a lila domboldal keveseket vonzott, a levágott virágok meg hónapokig ott rohadtak az önkormányzat udvarán, mert senki nem találta ki, mi legyen a hatalmas mennyiségű „terméssel”. Az egyesületi vezető úgy látja, sok polgármester reménykedik most abban, hogy az országossá dagadó botrányok miatt a kormány megpróbál megszabadulni a szociális szövetkezetek környékén nagy számban megjelent haszonlesőktől, de a sikeres működéshez sokkal felkészültebb vezetők és tervek kellenének, mert a levendulás kudarchoz hasonló csődök azok kedvét is elveszik a mezőgazdasági vállalkozásoktól, akik hajlandóak voltak belefogni a munkába. A szakértői szervezetként működő Pro Cserehát eddig legfeljebb egyedi minisztériumi támogatásként kapott minimális állami pénzt, sokáig hitegették őket is uniós pályázatok kiírásával, de most azt látják, megint nem kapnak semmit.
Nemrég számoltunk be arról, hogy a tavasszal még erős kormányzati támogatás mellett létrejött Magyar Szociális Farm Szövetség tagjainak orra előtt is csak elhúzták a mézesmadzagot, hiszen ebben az esetben is meggondolta magát az állam és a szociális célú mezőgazdasági tevékenységek fejlesztéseire beígért uniós pályázatot nem írja ki.
Ha mindehhez hozzávesszük a halmozottan hátrányos helyzetű embereknek kitalált speciális közmunka-programokat is, amelyeket a most zajló próbajáratok után januárban terveznek országos szinten is bevezetni, ki lehet mondani, hogy a kormány nem vesz tudomást a civil társadalomban rejlő lehetőségekről, elzárja a lakossági igényekre rugalmas és komplex válaszokat kínáló programok szervezőit a biztonságos működés esélyétől. A bajban lévő embereket és településvezetőket pedig attól, hogy önállóan kezdjenek hozzá jövőjük felépítéséhez.
