Fesztiválokon a magyar doksi

Publikálás dátuma
2016.08.30. 07:47
The Legacy of Menla/Facebook
Újabb külföldi fesztiválutakra indulnak a Menla hagyatéka (The Legacy of Menla) című dokumentumfilm alkotói, közölte Miklós Ádám jelenleg Brüsszelben élő fiatal filmrendező.

A skóciai St. Andrews-i Egyetemen végzett filmes viszonylag kis költségvetésű alkotását október elején a Los Angeles-i Awareness Filmfesztivál hivatalos versenyprogramjában mutatják be.

Korábban már kihirdették, hogy a Menla hagyatékát vetíteni fogják a szeptember 28. és október 6. között negyedik alkalommal megrendezésre kerülő Sofia Biting Docs dokumentumfilm-fesztiválon a bolgár fővárosban, Szófiában, de a produkció a szeptemberi Brassói Nemzetközi Filmfesztivál versenyszekciójában is szerepel.

A Menla hagyatéka a rákgyógyítás alternatív, tibeti szerzetesek által végzett válfajáról szól. A másfél órás film különböző indiai helyszíneken, többek között Dharamszalában játszódik. Az igényes, kis költségvetésű film bemutat több ráktúlélővel készített interjút, csakúgy, mint ahogyan megszólalnak a gyilkos kórban elhunyt személyek hozzátartozói.

Szerző

Nyugalom, ez nem a Török Birodalom

Publikálás dátuma
2016.08.30. 07:45
Balog Zoltán és Varga Benedek szerint: nem szabad elhanyagolni a társadalmi, történelmi színvonalú emlékeket FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Felújítják, átszervezik a Magyar Nemzeti Múzeumot körbeölelő Múzeumkertet. A terület 1855-ig csupán egyfajta küludvarként funkcionált, azóta a park számtalan történelmi tett helyszíne volt. Most úgy gondolják, teljes rekonstrukciót igényel, területét növelni kell, szobrait vissza kell rendezni eredeti helyükre, a mögötte húzódó Pollack Mihály térről pedig száműzni kívánják az autósforgalmat. Az elmondása szerint az ötletpályázat eredményhirdetésén csak kíváncsisága miatt megjelent Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke szerint indokolt a beruházás, ennek már évtizedekkel ezelőtt meg kellett volna kezdődnie. A Nemzeti egyúttal megkapja a Magyar Rádió múzeum mögötti épületeit is, amelyek közül kettőt lebontanak, másokat hasznosítanak.

A Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében eredményt hirdettek a múzeum kertjének felújítását és átszervezését célzó ötletpályázaton. A hétfő délutáni eseményen jelentős számú sajtómunkás, meghívott vendég és a díjazott pályázó volt jelen. Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum július elsején hivatalba lépett új főigazgatója Kossuth Lajos, József nádor és Erzsébet királyné közismert festménye alatt állva arról beszélt, a Múzeumkert átfogó rekonstrukcióra szorul.

Mint mondta, a terület történeti központként, a nemzeti múlt és a kultúra ikonikus helyszíneként sokoldalú hasznosítást igényel. A történész szerint elég ránéznünk a firenzei Pitti-palotához tartozó Boboli-kertre (Giardino di Boboli), a 16. században megálmodott park ugyanis tökéletes példája annak, milyennek kellene kinéznie egy múzeum, illetve műemlék mögötti területnek.

"Ha a Boboli-kert olyan lenne, mint amilyen ma a Múzeumkert, zavargás törne ki" - jegyezte meg az igazgató. Varga példaként említette a Buckingham-palotát is, a brit uralkodó hivatalos rezidenciájának környezete meglátása szerint kiváltképpen rendezett és korszerű. Mint megjegyezte, nem szabadna hagyni, hogy a társadalmi, történelmi színvonalú emlékeket elhanyagoltság jellemezze.

A Magyar Nemzeti Múzeum, akkor még Csorba László távozott főigazgató vezetésével, májusban hirdetett pályázatot a Múzeumkert megújítására. A pályázati kiírás tartalmazta, hogy a tervezők rendezett kertnek gondolják el a múzeumi parkot, a beavatkozást jellemezze történeti hűség, s az elkészült terület okozzon esztétikai élményt a befogadónak. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere szintén arról beszélt, hogy a kormány is fontosnak tartja a terület korszerűsítését.

A politikus oldott hangulatú beszédében azt mondta, egy olyan kultúrnemzet számára, mint amilyen a magyar, a kulturális önbecsülés értékmérője az, hogy milyen állapotban vannak a múzeumai, történelmi közparkjai. Kiemelte, a kormány éppen ezért újította fel a Pesti Vigadót, a Zeneakadémiát, az Operaház társintézeteként működő Erkel Színházat, a Városligetet pedig ezen elv mentén alakítják "igazi közparkká." Balog Zoltán továbbá megemlítette az Iparművészeti Múzeum jelenleg is tartó felújítását, amelyről a közelmúltban derült ki, hogy 2018 helyett várhatóan 2020-ra készül el.

Beszédében kitért arra is, hogy a mostani átalakítás az utóbbi évtizedekben jócskán elfeledett Palotanegyed megújításának nyitóeleme. Hivatalosan is megerősítette, a Magyar Nemzeti Múzeum új létesítményekkel bővül: a Magyar Rádió volt épületegyütteséből három épület, a Pollack Mihály téri Károlyi-palota, az Esterházy-palota a Márványteremmel, a Bródy Sándor utcai Stúdiópalota az intézmény alá fog tartozni.

A tervek szerint a rádió iroda- és üzemépületére lebontás vár, de a stúdiókat a lehetőség szerint megőrzik, megújítják. Szeretnék azt is, ha a Pollack tér amúgy is csekély autóforgalma eltűnne, ugyanis arrafelé lenne a Múzeumkert másik bejárata.

Balog Zoltáné volt annak feladata, hogy ismertesse a Nemzeti Múzeumban összegyűlt érdeklődők számára azt, hogy valójában hogyan is képzeli el az intézmény a kormánnyal közösen a Múzeumkert megfiatalítását. Zöld és családbarát helyet szeretnénk, igazi élő kerttel, de az oda nem illő funkciók megszüntetésével, mondta a miniszter.

Nem feledkezett meg arról sem, hogy a 19. századi épített környezetbe illő legyen a felújított park, amelynek legfőbb feladataként a pihenő övezeti szerepet, továbbá a rekreációs, sokszínű parki funkcióját jegyezte meg. (A terület közelében három egyetem is található, sok hallgató szokta felkeresni a kertet.)

Az értékelést követően az emberi erőforrások minisztere és a múzeum főigazgatója közösen adta át a Múzeumkert-ötletpályázat elismertjeinek díjait. A pályázat első díját a Tér-Team Kft. érdemelte ki a tizenkét pályázó közül, az indoklás tanúsága szerint "harmonikus, vizuálisan és funkcionálisan is átgondolt terve" alapján. A Szabó Gábor, Szende András, Juhász Kristóf Attila, Győre Viola és Orbán Nóra nevével fémjelzett pályázati mű a díszteremben kiállított pályázati anyagok, látványtervek alapján valóban izgalmas, nagyszabású beruházásnak ígérkezik.

Mint írják, a fák lehetőség szerinti megtartása hangsúlyos pontja tervüknek, csakúgy, mint a Petz Ármin-féle angolkert visszaidézése. Munkájuk vezérelvének az örökségvédelmet, a műemléki megőrzést nevezték meg, ami garanciának látszik arra nézve, hogy a hely alapvető jellegét megőrzik olyannak, amilyennek lennie kell.

Az első díjas tervezőiroda elképzeléseinek mégis nagyszabású tervei vannak. Kettős útrendszerben gondolkodnak, ami annyit takar: lenne egy fősétány, mellette pedig oldalkerti utakon sétálhatnának a járókelők. A kert fái közül csak a gyomfák eltávolítására lenne szükség, a park szobrainak áthelyezése pedig kettős szempont szerint történne. Csak azokat a szobrokat mozdítanák el, amelyek zavarják egymás hatását, továbbá kizárólag azokat, amelyeket eredeti pozíciójukba kívánnak visszaállítani. A Tér-Team Kft. szeretné a kert zöldfelületét a burkolatok bontásával növelni.

Az ötletpályázat eredményhirdetésén bejelentették azt is, hogy az 1,5 millió forintos második díjat a Pagony Kft., az egymillió forintos harmadik helyezést pedig Stéhli Zoltán Imre terve nyerte el. Az, hogy mi a kert rekonstrukciójának határideje nem hangzott el, de Varga Benedek főigazgató lapunk érdeklődésére azt mondta, szeretné, ha tartható lenne a 2017. december végi időpont.

Megkérdeztük tőle azt is, igazak-e a pletykák arra nézve, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem Szentkirályi vagy Vas utcai épületét is "bekebelezné" a múzeum. Erre a főigazgató frappáns választ adott. "Aggodalomra semmi ok, szó nincs ilyen elképzelésekről. Elvégre nem a Török Birodalom vagyunk, nincsenek világhódító szándékaink" - közölte nevetve.

A rendezvényen jelen volt Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke is, aki a Népszavának azt mondta, a "kíváncsisága hozta" az eredményhirdetéssel egybekötött fogadásra. A kulturális élet egyik legbefolyásosabb alakítója lapunk kérdéseire készséggel válaszolt. "Örülök annak, hogy végre létrejöhet a Múzeumkert helyretétele. Ennek már évtizedekkel ezelőtt meg kellett volna történnie" - kezdte.

Hozzátette: "Kifejezetten örülök annak is, hogy nagyobb területet kap a Nemzeti Múzeum, ugyanis az intézmény már kinőtte jelenlegi kereteit. Vétek lenne a sufniba őrizni olyan műkincseket, amelyeknek kiállításokon lenne a helye. Sőt, megsúgom azt is, hogy más fővárosi múzeumoknak is ilyen gondjaik vannak. Az Iparművészetinek is vannak olyan kincsei, amelyeket egyszerűen nem tud hol kiállítani, tárolni" - mondta. Megjegyezte azt is, hogy fontos a múzeumok felújítása és bővítése, de legalább ennyire fontosnak gondolja azt is, hogy a múzeumok koordináljanak egymással. Erre azonban nem sok kedvező jelet lát.

Szemétszigetek az óceánban

Publikálás dátuma
2016.08.30. 07:34
Globális szinten a szemétszigetek felszámolása pénz és szándék hiányában nem valószínű, hogy bekövetkezik FOTÓ: EUROPRESS/GETTY
A riói olimpiával kapcsolatban igen gyakran került elő a vízminőség problémája. A tudósítások rendre megemlékeztek a szemetes tengerpartról és a vízben tenyésző megannyi baktériumról. Rio de Janeiro szemete azonban csak "csepp" a tengerben. Az óceánok szennyezése világméretű probléma, mely az emberiség egészségét is veszélyezteti. A világtengerekben felgyülemlő szemét előbb-utóbb bekerül az ember szervezetébe is.

1997-ben Charles J. Moore, oceanográfus vitorláshajójával éppen Hawaii szigetről tartott hazafelé Kaliforniába egy versenyről, amikor elképesztő látvány tárult a szeme elé:

,,Ahogy a fedélzetről a vizet néztem, ahol eredetileg egy óceán hullámzott volna azzal szembesültem, hogy ameddig a szem ellát műanyag szemét borított mindent. Hihetetlennek tűnt, de egy szabad foltot sem láttunk" - olvasható a pangea.blog.hu-n.

Ez csupán a fecsegő felszín volt. Alaszkai kutatók már 1988 óta tudták, hogy a Csendes-óceán északi medencéjének mélyében nincs minden rendben. Az itt kialakult szemétsziget létezésére először 1988-ban az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Intézet hívta föl a figyelmet. Vízminták vétele során kiderült, hogy az óceán legfelső rétegében megnövekedett az apró, milliméter átmérőjű műanyag részecskék száma. Első ránézésre nem is tűnik olyan soknak a négyzetkilométerenként 5,1 kilogrammos érték, főleg úgy, hogy ezt a mennyiséget 330 ezer különálló darabka adja ki.

Csakhogy ez 1999-es adat és már ez is egy nagyságrenddel volt nagyobb, mint amit a '80-as években mértek. A szemétsziget kiterjedése egyedül az északi Csendes-óceánban becslések szerint 1 és 15 millió négyzetkilométer között változik. Utóbbi érték a teljes óceáni vízfelület 8 százaléka. Ez csupán a nagy csendes-óceáni szemétsziget, van ennek egy kisebb párja a déli féltekén Ausztrália és Dél-Amerika között. További két szemétsziget cirkulál az Atlanti- és egy az Indiai-óceánban. Számítások szerint a hatodik legszennyezettebb víz a Földközi-tenger, itt 2015-ös adat szerint 1000-3000 tonna műanyag hulladék lebeg.

Van kiút?

Van, de ez rossz hír. A francia Institut de Recherche pour le Développement (IRD) kutatásai szerint a szemétszigetek nem egy örökké magukban örvénylő rendszerek, hanem léteznek olyan tengeráramlatok, amelyek magukkal ragadhatják a részecskéket. A Földön összesen öt nagy tengeráramlási cella alakult ki. Kettő az északi, három pedig a déli féltekén. Egy csonka rendszer van, az Indiai-óceánban akkor lehetne két cella, ha Eurázsia helyén is tenger hullámozna.

Mind az öt tengeráramlási cella az egyenlítő vonalára tükrözve azonos módon mozog. A kontinensek nyugati partjain hideg, míg a keleti partokon meleg tengeráramlások szállítják az elraktározott hideg és meleg vizet, valamint az összesodort szemetet. A cellák közepén, ahogy az áramlás sebessége lelassul felhalmozódik a szemét.

2009-ben a Kaisei project keretében 1700 mérföldes hosszon mintákat vettek a nagy csendes-óceáni szemétszigetből. Egyaránt keresték a műanyag részecskéket a felszín közeli és a mélyebb rétegekben. És mindenhol megtalálták. Mivel az óceánok, tengerek mélyén a felszíni áramlások alatt gyakran léteznek ellentétes irányú mélybeli áramlatok, a hulladék gyakorlatilag a világ bármely pontjára eljuthat.

A műanyag részecskék legnagyobb része milliméternél is kisebb átmérőjű, de jelen vannak a konfetti nagyságú részecskék mellett a felismerhető formák, mint például a palackok, tubusok, nejlonszatyrok, bóják, nyugágyak, polifoam darabok, olajos kannák, gyógyszertartók, műanyag vödrök, gyerekjátékok, cipősarkak.

De honnan kerül ennyi szemét az óceánba?

A szemét többsége (80 százalék) a szárazföldről származik, ami terjedhet a strandon szétdobált pillepalacktól a folyami árvizek által bemosott szeméttelepig. Tengeri eredetűek azok, amik a hajókról kerülnek közvetlenül a vízbe; elszabadult bóják, csónakok, leszakadt halászhálók, utasszállító hajók tengerbe ürített szemétrekeszei. A cunami és más természeti katasztrófák hulladékot csinálnak mindenből, még abból is amit nem annak szántak.

A 2011-es cunami hulladékait részben az amerikai kontinens nyugati partjáról szedték össze, a kanadai Graham-szigetnél például egy biztosan nem hulladéknak szánt Harley-Davidson motorkerékpárt. Egyvalami közös a japán cunami-, vagy a kínai árvízkárosultakban; elveszett ingóságaik a nagy csendes-óceáni szemétszigetben köröznek.

Ha eldobunk egy ásványvizes flakont Budapesten a rakparton, az előbb utóbb belekerül a Dunába. A folyó elviszi egy darabon mert könnyebb a víznél, néha fennakad a parton, vagy ártéri erdőben, de a következő áradás viszi tovább. Lassan kopik, süti a nap és bontja az UV sugárzás, részben a víz is oldja. Mire leér a Fekete-tengerig már nem lehet rajta keresztüllátni. A tengerben a hullámzás, a sótartalom és az UV sugárzás körülbelül egy év alatt apró darabokra töri.

Biológiailag nem tud lebomlani, így az élőlények képtelenek hasznosítani. A műanyag nem alakul át más anyaggá, a molekulákra bomlott hulladék is műanyag marad. A bomlás során keletkező anyagok rendkívül veszélyesek lehetnek az élő szervezetekre. A biszfenol meddőséget, rákot, születési rendellenességet, a PCB a dioxinhoz hasonló mérgezési tüneteket válthat ki az állatokban, például májkárosodást, vérszegénységet, növényekben fejlődési rendellenességet. A széteső műanyagdarabkákon megtelepedik az alga, a plankton, így belekerül a táplálékláncba.

Élőlények a műanyag fogságában

Az élőlények számára a hulladék lehet akár hasznos is, groteszk látvány ugyan, de a rák szempontjából akár megfelelő új otthon lehet egy eldobott kupak. Sajnos a többség nem ilyen szerencsés, a tengerekben 700 olyan faj él, mely a kipusztulás szélére sodródhat a környezetszennyezés miatt.

A tengeri madarak összetévesztik a műanyag részecskéket a halikrával és ezt a parton megetetik a fiókáikkal, akik ezt addig nyelik, amíg a hasuk és emésztőrendszerük tele nem lesz műanyaggal és éhen nem halnak. Teknősök hiszik azt a műanyag szatyrokról, hogy az egy ínycsiklandó medúza. Jobb esetben csak belegabalyodnak, rosszabb esetben le is nyelik.

Nagyobb testű állatok számára az évente a tengerekben felejtett 640 ezer tonna halászháló, kötél, damil jelenti a legnagyobb veszélyt. Bálnák, delfinek, cápák, fókák, teknősök és madarak tízezreit teszi mozgásképtelenné, csonkítja, vagy öli meg a halászok, horgászok által elhagyott felszerelés.

Mit tehetünk a szeméttengerek ellen?

Viszonylag sok mindent. Például kitehetünk ilyen táblákat. Egyéni szinten a nem szemetelés, mások szemetének összeszedése, tudatos vásárlás, a pazarlás kerülése lehet megoldás. Közösségi szinten a terek, parkok, utcák, folyópartok rendszeres rendbetétele működhet. Magyarországon erre jó példa a TeSzedd mozgalom, de önkéntesek rendszeresen pillepalackmentesítik az Ipolyt és a Tiszát is. Az általuk összeszedett szemét már valószínűleg nem kerül a tengerekbe.

Vállalati szinten jó ötletnek tűnt régebben a visszaváltható csomagolás, de vagy a társadalom, vagy a technológia olyannyira fejlődött az elmúlt időszakban, hogy ez a rendszer gyakorlatilag megszűnt, maga alá temette az eldobható csomagolásokat gyártó ipari lobbi. Állami szinten lehetne termékdíjakkal rászorítani a cégeket a visszaváltható csomagolásra, vagy arra, hogy létesítsenek újrahasznosító üzemeket, ahol legalább a saját szemetüket eltakarítják. Furcsán hangozhat az az ötlet is, hogy közműcégek fizetnének a lakosságnak az elszállított szétválogatott szemét után és nem fordítva.

Vannak kedvező hírek, jobbára sajnos lokálisak. Franciaországban nem lehet már nejlonszatyrokat adni a vásárlóknak, az Egyesült Államokban feltalálták a lebomló sixpack csomagolást, amely a legtöbb vízi élőlény haláláért felelős. Ott, ahol a tengerben lévő hulladék a hajózást akadályozza speciális hajókkal takarítják a vízfelszínt.

Ugyancsak létezik már gépesített megoldás a partok tisztán tartására. A takarításnak azonban vannak veszélyei is. Az apró méretű műanyagok kiszűrésével elkerülhetetlen az apró élőlények, például a planktonok kiszűrése, amely hatalmas területeket változtathat óceáni "sivataggá".

Globális szinten a szemétszigetek felszámolása pénz és szándék hiányában nem valószínű, hogy bekövetkezik. Lelkes doktoranduszok időről-időre előállnak tervekkel, de a szemét kiterjedése, eloszlása és mérete nagyon megnehezíti a hatékony küzdelmet. Ha ebben a pillanatban varázsütésre megszűnne minden szennyezés a tengerpartokon a már bekerült részecskék még ezer év múlva is ugyanott lebegnének.

Szerző