Harun al Rasi

A címben hivatkozott név csak utal az Ezeregyéjszakás despota kalifára, aki szívesen ment álruhában népe közé. Esetünkben egészen más inkognitóról van szó. A miniszterelnök lányáról és hites uráról, akik Bahreinben tárgyaltak.

A tavalyi vizitről csak most találta meg a 444.hu a fotókat és a híreket: olaj és gázügyekről tárgyaltak az ottani miniszterrel. A beszámolók szerint Ráhel, akit hol a magyar kormányfő feleségének, hol egyenesen miniszterelnöknek írnak, és delegációja reményét fejezte ki, hogy fenntartható üzleti kapcsolat alakul, új befektetési lehetőségekkel.

Erre aztán beindult a rémült hazai terelés, és már ott tartunk, hogy a mamelukok szerint semmi különös nincs abban, hogy ifjú magyar házasok arab olajminisztereknél vizitálnak. Havasi Bertalan defenzívában, a találkozón jelen lévő konzul nem emlékszik semmire.

Pedig ott a fénykép, melyen Tiborcz vő kihízott zakójáról éppen lepattanni készül a gomb Ráhel pink színű, térden fölül érő – otthonkája irányába. (Arab országokban különösen javallott az efféle női gúnya.)

A saját lábak felől közben megérkezett az üzenet: „2015. szeptember 17-e és 20-a között Barhreinben (sic!) voltunk férjemmel magánúton. Az utazás költségeit magunk álltuk. Minden más ezzel kapcsolatos állítás hazugság.”

Már csak azt az egyet nem értjük, e rövid „cáfolatot” az ifjú pár vajon miért az MTI Üzleti Sajtószolgálatán keresztül tette közzé?

És, de őszintén: ki a csuda utazik oda-vissza nyolcezer kilométert pont Bahreinbe négy napra, csak úgy…?

Szóval ideje lenne elmondani az igazságot, mert úgyis kiderül.

Szerző

Tudta? Becsapják

A magyarországi politikai viszonyok között cseppet sincsenek irigylésre méltó helyzetben a jogrendszer őrei. Emlékszünk, annak idején, amikor az úgynevezett szociális népszavazásra szólították az urnák elé az ország népét, akarunk-e 300 forintos vizitdíjat fizetni a háziorvosnál, napidíjat a kórházban, hogy a bevételekből emelni lehessen az ellátás színvonalát. Az Alkotmánybíróság dodonai döntést hozott. Jobb, ha nem tekintik a költségvetés bevételének az egészségügyben befolyt pénzeket, jobb a békesség, nem kell ujjat húzni az erősödő ellenzékkel.

Most a Kúria került hasonló helyzetbe. Hónapok óta bekékült az ország a „Tudja?” kezdetű plakátoktól, amelyekre közpénzekből vagyonokat költött a kormányzat. Egy semmilyen jogi következményekkel nem bíró népszavazásba zsákszám öntötték a közpénz-milliárdokat, csak azért, hogy a tudtunkra adják: Brüsszel a magyar emberek fő ellensége.

Az országban sokfelé jószerével csak a közmédia propagandaadásait lehet fogni, s most már a legkisebb falvakban is a hazug kék plakátokat lobogtatja a szél. Ne csodálkozzunk, ha sok ember szentül hiszi, hogy migránshordák leselkednek a kapuja előtt, készülnek megerőszakolni a lányát, asszonyát. Biztosra veszi, ha rosszul húzza be az ikszet, és ha nem vigyáz, a templomából is minaret lesz.

Megpróbálták még az utolsó pillanatban megállítani a kormány népszavazási őrület-kampányát. Kimondatni a legfelső bírákkal, hogy törvénytelen mindaz, amit „tájékoztatás” címén a kormány elkövet, tilos hamis tényeket állítani, megtéveszteni a közvéleményt.

De a Kúria nem engedte magát csőbe húzni. Nem volt hajlandó bajszot akasztani a hatalommal. Meglehet, írták, a kormány valótlan tényeket állít a plakátokon, választási kampányának részeként elhangzó kijelentéseit mégsem szabad tényként kezelni, azok legfeljebb „orientálnak, de nem informálnak”. Mindaz, ami a plakátokon szerepel, a kormány politikai véleménye, s a szólásszabadság a hatalmat is megilleti. Döntse el ki-ki választópolgárként, mit hisz el és mit nem.

Tudta? Nem tudta, hogy becsapják? Ez ki-ki magánügye, amihez az igazságszolgáltatás legfelső fórumának semmi köze.

Szerző

Visegrádi királyok

A visegrádi országok együttműködése egy középkori megállapodás apropóján jött létre. Történt ugyanis, hogy 1335-ben Károly Róbert javaslatára hármas „csúcsot” tartottak III. Kázmér lengyel, és Luxemburgi János cseh királlyal azzal a céllal, hogy gazdasági-politikai együttműködésben állapodjanak meg Bécs árumegállító joga ellenében. Ezen államok felismerték, összefogással komoly célokat is megvalósíthatnak.

Tegyük fel, hogy Mikszáth Kálmán Új Zrínyiászában felvázolt ötlete valóra válna, s ha nem is Zrínyi, de Károly Róbert feltámadna, s tanulmányozhatná a mai politikai viszonyokat. Felettébb meglepődne azon, mennyire átalakult a régió országainak kapcsolata. Az osztrák fővárosban már nem állítják meg a magyar, lengyel, vagy cseh kereskedőket, nem rakatják ki árujukat, hogy aztán eladásra kényszerítsék őket. Sőt, az említett országok már egy közös Európa tagjai, ahol éppen garantált nemcsak a termékek, az áruk, hanem a személyek szabad mozgása, munkavállalása is. Elvileg ezek az országok ugyanazt akarják. Elvileg.

Károly Róbert büszkén láthatja, hogy a visegrádi együttműködés ma is működik, ráadásul nem is három, hanem Pozsonnyal kiegészülve négy résztvevővel. A V4-ek több közös fórumot tartanak, akár miniszteri, akár kormányfői szinten.

De vajon tényleg ilyen visegrádi együttműködést képzelt el az Anjou-ház királya? Akkor, a középkorban, épp az integrációra törekedtek, s el is érték céljukat, mert országaik gazdasága korábban sosem látott virágzásnak indult. Most azonban a nemzetközi sajtóban olyan országoknak nevezik a V4-eket, amelyek mindenre nemet mondanak, s éppen saját elszigetelődésüket idézhetik elő. Most ugyanis egyetlen kérdésben értenek egyet maradéktalanul: nem akarnak menekülteket a területükön látni. Ez csak ideiglenes érdekszövetség, amit az is bizonyít, hogy Varsó mindeközben a „weimari háromszögre” is kacsint, szüksége van más államok támogatására is a veszélyes ukrán helyzet miatt, Prága pedig még szorosabb együttműködésre törekszik Németországgal.

Ha Károly Róbert látja azt, mivé lett a közép-európai együttműködés, arra gondol: annak idején bölcsebb lett volna más európai királyokat is meghívni Visegrádba…

Szerző