Egy kép van előttem. Orbán Viktor és Bayer Zsolt Fidesz tortát esznek. Mindketten fogják a kistányért, a kistányéron egy szelet torta a Fidesz feliratból. Mindez egy olyan körítés alatt (Vasárnapi hírek augusztus 27.) hogy Zsolt, mintha valamit megbánt volna, ígéri és fogadja, hogy felhagy a papíron a trágárkodással, meg most már úgy is gondolja, hogy a menekülők talán nem is mind potenciális gyilkosok és nem is akkora tragédia, ha valaki jobb életet akar élni, ezért ő most megpróbál felnőni a feladathoz. A feladathoz, amire a kitüntetés kötelezi őt. Magyarul: jobb fiú lesz. Mitől lesz jobb fiú? Beszélt neki valaki, hogy ez így Viktornak is zsenánt? Vagy elgondolkodtatta az az (eddig) mintegy száz visszaadott kitüntetés, melyről tegnap még azt nyilatkozta, hogy fogalma sincs, milyen összefüggésben lehetnek az ő lovagkeresztjével.
Oké, fogadjuk el, hogy – legalábbis kifelé- megváltozik, stílust vált. No, de mit fogadna meg az a jó barát, akivel az említett fotón most éppen egy tányérból falják a tortát? Neki ez egy kicsit nehezebb lesz. „Beugrott” valami a szerintem legnagyobb magyar költőtől, Arany Jánostól. Arany megkapta a Szent István rend kiskeresztjét (nem a nagyot, csak a kicsit), zsenánt volt a számára, de barátai azt tanácsolták, ne próbálja visszaadni. Hogy lelke megnyugodjon írt rá néhány négysorost. Íme: „Járnak hozzám méltóságok/ Kötik rám a méltóságot/ megbocsásson méltóságtok/ nem érzek rá méltóságot." És ez is Arany: „Azt beszélik, rendjelt kaptam/ Nem vetettem, mért arattam?” Leírná ezt, le tudná ezt írni Bayer Zsolt? Még kérdezni is szégyen. Az enyém.