Kezd a dolog kínossá válni. Kifejezetten szégyen már erről a dologról írni, mindent elmond az az imponáló névsor, a kitüntetést visszaadók rangos névsora.
Van azonban egy pasas, aki eddig még nem adta vissza a lovagkeresztjét. Lassan egyedül marad vele, úgyhogy gondoltam, meginterjúvolom, ez talán szenzáció lehet. Természetesen én vagyok, rólam van szó. Azt hittem, először azt fogom válaszolni magamnak, ugyan már, hogy én? Miért én? Nevetségesen brutális öntúlértékelés lett volna a hír hallatán odarohanni a szekrényhez, kikapni a lovagkeresztet és odacsapni az államfő asztalára. Ki vagyok én, hogy így elkezdjek cirkuszolni? Persze, erre azt mondtam volna magamnak, nana! Ez mellébeszélés, kedves interjúalany úr! Na jó, akkor az jött volna, hogy én nem ettől a kormánytól kaptam, Magyar Bálint terjesztett föl és Mádl Ferenc adta át a Sándor-palotában, ez a plecsni nekem nem olyan nagy szégyen. De aztán eszembe jutott, hogy mivel erre esetleg cím- és rangkórsággal fogom megvádolni magamat, gyorsan kész voltam a következő válasszal is: de kérem, én ezért megdolgoztam, emögött ilyen meg ilyen teljesítmény van. Még hogy címkórság? Egyszerűen örülök neki és büszke vagyok rá, már hallom is, amint azt mondom magamnak: fúj!
Ezért inkább elmesélek valami egész mást.
Gyakran, tulajdonképpen hetente háromszor-négyszer, kibiciklizem a Margitszigetre, és nagyon szeretem. Most nem olyan jó itt, mert a vizes vébé miatt óriási építkezések zajlanak, minden fel van túrva. Miért nem lehet a vizes VB új épületeit valahol máshol felhúzni? Miért kell Budapest első számú közparkját tönkretenni? És ami még furcsa, hogy nemcsak az óriási betoncsöveket szállító gigantikus teherautók taposnak szét mindent, hanem felbukkant rengeteg méreg dága terepjáró és más luxuskocsi is, biztosan a művezetők repesztenek ezekkel, vagy a valamiért sietős szakmunkások, a sebességkorlátozásra, valamint a sétálókra, és a biciklizőkre és görkorcsolyázókra és bringóhintózókra, és egyáltalán: mindenkire természetesen fittyet hányva. Tudom én, nagyon kell ez a rongyrázás kis hazánknak, és biztos nagyon jó lesz, ha kész lesz.
Így dödögök magamban és így vitatkozom magammal, miközben zötyögök a szétásott utakon, menekülök a Lexusok és Mercedesek elől, továbbá szívom a trélerek bűvös illatát és ahelyett, hogy honfiúként örülnék, kisszerű individualistaként morgolódok. Fúj! Még egyszer, el is határolom magam saját magamtól, szégyellnivaló alak vagyok, nem örülök a vizes VB-nek és nem adtam vissza semmilyen díjamat, heraus mit uns!
Aztán a szökőkúttal szemben odakanyarodok a nem működő automata WC elé, itt szoktam megfordulni. Elgurulok mellette és látom, rá van valami írva. Megállok, megnézem. Aztán lefényképezem. Kérésre bárkinek elküldöm. Ez a csupa nagybetűs szöveg volt tegnap ráírva valami festékkel vagy óriás filctollal: EZ EGY SOROS ALAPÍTVÁNY MIGRÁNS MOHAMED IMAHÁZA.
Amikor a nagyszerű kitüntetett lovag úr állatoknak nevezte a romákat, (ő a cigányság szót használta), illetve amikor az összes bájerzsoltik uszítanak és heccelnek, talán azt hiszik, csak egy értelmiségi szubkultúrát provokálnak. Hát nem, ez a szöveg eljut máshoz is. Nekem úgy tűnik, innen csak egy lépés a lincselés. Amikor az első arabot, aztán az első zsidót és aztán az első akárkit agyonverik, amikor a megtévesztett, felheccelt és aljas indulataiban megerősített tömeg megindul, a bájerzsoltik indítják meg őket.
Van egy kitűnő, nagyszerű pedagógus, L. Ritoók Nóra, a berettyóujfalui Igazgyöngy Iskola vezetője. Ezt írta: „Mivel annak idején a kitüntetést az esélyegyenlőségért végzett munkámért, az esélyteremtő pedagógiai tevékenységemért kaptam, úgy érzem, a visszaadás szimbolikus üzenete fokozható azzal, ha a tanévkezdés időpontjához igazítom. Mert így talán fel tudom hívni a figyelmet arra is, mi történik az oktatásban. Így talán mellé tehetem a Bayer Zsolt értékrendjét elfogadó, sőt azt kitüntető kormány oktatáspolitikájának fonákságait. Főleg a szegregált oktatás lehetőségének biztosítása miatt, de minden másért is, ami a gyűlöletet, a kirekesztést építi a társadalomban, látható és láthatatlan csatornákon keresztül, méltatlan kommunikációval, közvetlenül vagy közvetve. … Sosem éreztem, hogy ezzel a kitüntetéssel valamiféle közösséghez tartoztam volna. Most viszont úgy érzem, van egy csoport a kitüntetettek között, akik egy elv szerint közösséget alkotnak, és hozzájuk szeretnék tartozni én is. Azok közé, akik Bayer Zsolt kitüntetése után visszaküldik a lovagkeresztjüket".
Ez a csapat nagyon meggyőző. Ez a névsor most a társadalom lelkiismeretéről szól. Szeretnék én is ide tartozni. De van valami, amit még jobban szeretnék. Azt szeretném, ha a mindazok, akik ezzel a botrányos kitüntetéssel előbájerzsoltizták magukból az igazi énjüket, eljönnének a Szigetre, odaállnának a nem működő automata WC elé és 5 percig csak néznék a feliratot.
Aztán induljanak el haza, de gyalog, hogy kelljen nekik félreugrálni a vágtató trélerek és nem kevésbé gőgösen vágtató Lexusok elől. Nem olyan hosszú a Sziget, talán két és fél kilométer, gyalogoljanak csak, és érezzék, mit tettek Magyarországgal.
