Már csak egy rozsdás váz a Costa Concordia

Egyetlen egy darab sem marad a 2012. január 13-án sziklazátonyra futott és elsüllyedt Costa Concordia olasz tengerjáró hajóból, amely vázának utolsó részeit a genovai kikötőben csütörtökön kezdték el szétszedni.

A Costa Concordia roncsát négy vontatóhajóval a genovai kikötőnek abba a medencéjébe húzták át, ahol a megsemmisítésre ítélt hajók utolsó darabjait szedik szét. Mint minden más hajó utolsó útján a kikötő szirénája most is megszólalt a tengerjáró búcsúztatására. A hajóból már csak a legalsó emeletek rozsdás váza áll, ezt is darabokra szedik.

A 114 ezer tonna súlyú, háromszáz méter hosszú tengerjárón mintegy 4230-an utaztak. A Giglio-szigeténél történt balesetben 32 személy veszítette életét.

FOTÓ: Tullio M Puglia/Getty Images

A tengerben oldalára dőlt hajóroncsot 2013 szeptemberében felegyenesítették, majd 2014 nyarán Genova kikötőjébe vontatták. Itt mostanáig tartott a tengerjáró szétszedése, amelynek során több mint 25 ezer tonna újrahasznosítható anyagot távolítottak el a hajóból. A Costa Concordia megsemmisítésének 100 millió eurós költségét is a Costa Crociere olasz hajótársaság állta.

Francesco Schettinót, a hajó kapitányát idén májusban 16 év börtönre ítélte a másodfokú bíróság, örökre eltiltották a közhivatalok viselésétől és öt évre attól, hogy kapitányként dolgozzon. Schettinót gondatlanságból elkövetett emberölés, tehetetlen személyek cserbenhagyása és a hajó elhagyása miatt ítélték el, valamint azért, mivel a hajószerencsétlenséget követő órákban nem működött együtt a közlekedési hatóságokkal. Az elsőfokú bíróság nem tartotta indokoltnak a súlyosbító körülmények figyelembe vételét. Az eddig szabadlábon levő Francesco Schettino védőügyvédei bejelentették, hogy a legfelső bíróságon fellebbeznek.

Ökosziget is lehetett volna

A 2012 júliusában nemzetközi pályázatot írtak ki, aminek lényeg az volt, hogy a résztvevők a hajó maradványaira ne, mint roncsra tekintsenek, sokkal inkább építészeti lehetőségként, egyben az elhunytak előtti tisztelgés eszközeként kezeljék azt. A nemzetközi zsűri decemberben hirdette ki a végeredményt, 4 ötletet díjaztak és további 7 pályaművet emeltek ki – írja a vizpartifejlesztesek.blog.

Az persze már a pályázat kiírásakor nyilvánvaló volt, hogy a roncsot nemhogy nem építik át, hanem sokkal inkább feldarabolják, így a pályázat egy fikcióra épült, de a Cataniai Egyetem kutatóbázisa, az ICSplat mégis úgy gondolta, érdemes megfutni ezt a kört.

Ökosziget

A győztes a londoni Alexander Laing és Francesco Matteo Belfiore lett. A londoniak meg is tartanák, meg nem is a roncsot: a vízszintnél elvágnák, hogy a környék lakói ne szembesüljenek nap mint nap a tragédia emlékével, de a hajótest egyfajta ökoszigetté válna, tengeri fűvel, ciprusfélékkel halakkal és nádassal. Ahogy kicsit fennkölt módon a tervezők mondták, fentről nézve egy sziget, a szárazföldről nézve meg a tenger része.

Fészekrakó hely

A második helyezett elvágná a hajót, de magára hagyná azt, nem tenné látogathatóvá. A víz alatt mesterséges korallsziget alakulhatna ki, a felszín felett pedig a madarakra koncentrál, legyen a hajóroncs fészekrakó hely.

Emlékezni és kikapcsolódni

A harmadik helyen ketten osztoztak, egy olasz páros és egy angol pályázó. Az olaszok szakaszosan valósítanák meg az átalakítást, melynek lényege, hogy egy sétány kapcsolná össze a hajóroncsot a parttal, és a hajó egyes részeit újrafelhasználva két elemre koncentrálnak: emlékezni és kikapcsolódni. Az angol verzió a gép versus természet kérdését feszegeti, egyfajta geológia struktúrát alakítana ki a partszakasz és a hajótest között, a víz ebben a mátrixban mozogna, és a roncs is megközelíthető lenne.

Voltak, akik az áldozatok meggyalázásának tartották volna a modern kori Titanic újraélesztését és voltak, akik szerint az újrahasznosítással lehetett volna méltó emléket állítani az elhunytaknak. Emlékhely mindenesetre nem lesz, a két hiányzó holttest megtalálásában bizakodnak.