Lermontov írt ezzel a híres címmel regényt. De minden kornak másfajta hőse van. „Korunk hősei” kicsit pöttyösek, kicsit sárosak, babérkoszorújuk erősen hullatja levelét, de ennek ellenére - mit ennek ellenére, éppen ezért - kitűnően boldogulnak. Ha más nem, a gyömrői polgármester példája elegendő bizonyíték. Lermontov egyszerre szánta és kárhoztatta is hősét, az életunt, bár tehetséges, napjait céltalanul elfecsérlő, többre, jobbra hivatott Grigorij Pecsorint. De hát Lermontov nem ismerte a dörgést. Maga is élhetetlen volt, 27 évesen párbajban megölette magát. Ilyesmi a mi „korunk hőseivel” nem fordulhat elő. Őket semmiféle tragikus bukás nem fenyegeti, és szó sincs arról, hogy elvesztegetnék képességeiket. Igazi sikerlovagok, nincs túl sok gátlásuk, rugalmasan értelmezik a törvény határait is, de sebaj. Ha orra buknának, mi magunk poroljuk le segítőkészen a kabátjukat. Kapaszkodunk beléjük, hiszen ők az ügyesek, a minden hájjal megkentek, értik a csíziót. Biztosan sikerre viszik majd a mi ügyeinket is. Ha maguknak szereztek, hátha tudnak nekünk is.
Az adócsalásért és okirat-hamisításért jogerősen elítélt gyömrői polgármestert 80 százalékos többséggel újraválasztották. Nagyjából mindent elkövetett már, amiért egy közember esetében szörnyülködni szoktunk. Magánrepülőjével (mert van neki) megsértette a ferihegyi légterét, amit elsőre megpróbált lehazudni. Állítólag jogtalanul használt doktori címet, 2014-ben sikerült igazi botrányhőssé válnia: szigorúan 18 éven felülieknek való, maguk készítette fotók jelentek meg róla és két pucér hölgyről, amint édes hármasban nem részletezendő szexuális játékokat űznek ágyhoz kötözéssel, és a hölgyek testtájairól felszippantott gyanús fehér porral, miegyebekkel. Ez persze magánügy, bár a magam részéről nem ragaszkodnék hozzá, hogy a polgármesterem az intim szokásait ilyen részletességgel dokumentálja. Az már viszont közügy, hogy annak a képviselőnek a háza, aki erre bizalmi szavazást próbált kezdeményezni, furcsa körülmények között felgyulladt, és a polgármesteri hivatal előtti plakátok „városunk ellensége” címmel mutatták be az ügyet firtató újságírót. E „gyerekcsínyek” után jött az adócsalásért kimért felfüggesztett börtön. Meg az újraválasztás.
Eszem ágában sincs kárhoztatni a gyömrőieket: ők csak azt tették, amit a közgondolkodás diktál: minden politikus gazember, hát akkor legalább válasszunk ügyes gazembert. Bolond, aki a politikán az erkölcsöt, a becsületet kéri számon. Ott más törvények uralkodnak, és ezt már természetesnek tartjuk. Mindegyik lop, mindegyik hazudik. A kutya ugat, a macska belenyal a tejfölbe, a ló lócitromot hagy az utcán. A politikus meg tisztességtelen, ha polgármester, ha miniszter, ha kormánypárti, ha ellenzéki. Lehet méricskélni, ki mennyire, de minek..
Gyömrő nem unikum, nem kivétel. Éppen a Népszavában írták: Gyömrő az egész ország. Háborgunk azon, mi folyik, mekkora a korrupció, a hatalmaskodás, aztán újraválasztjuk őket. Talán még méltányoljuk is, értik a dolgukat, simlisek, de milyen jól kibeszélik magukat, milyen zseniálisan trükköznek. Arrogánsak és agresszívek, de ez még jól is jöhet ahhoz, hogy a védelmükbe húzódjunk. A maffiának is megfizetik a védelmi pénzt, és aki ettől remél biztonságot, az nem is cingár moralistákra számít soraikban, hanem kemény fiúkra revolverrel.
Folyik a jogi vita arról, a kétértelmű törvények szerint a polgármester méltatlannak minősül-e posztjára, vagy nem. Kit érdekel? Mára azon is túl vagyunk, hogy valaki „méltatlan”, de elnézzük neki, mert egyébként „alkalmas”. Már ott tartunk, hogy éppen azért alkalmas, mert méltatlan. Mert bizonyította a stiklijeivel, hogy nem málészájú. A hatalmaskodásával és a kíméletlenségével, hogy erőskezű. Az arcátlanságával, hogy bátor. A blöffjeivel, a grandiózus szédítéseivel, hogy karizmatikus. Elhitették velünk, hogy a politika valami más, ott a hétköznapi erkölcs nem érvényes. Aki mégis tartaná magát hozzá, az nem is politikus. Figyeljük csak meg, a miniszterelnök mennyi mosolyt, mennyi elismerő gesztust küld nyilvánosan a plágiumon kapott Schmitt Pál felé. Hogy Rogán vagy Habony csak erősödnek a botrányaiktól. Hány tanmesével kell még, hogy a szájunkba rágják: eszünkbe ne jusson a politikán számon kérni a morált, az elemi tisztességet. Nagy bajuk lenne, ha mégsem fogadnánk el „a politika már csak ilyen”, „úgyis mindegyik lop” cinikus bölcselkedését. Ha csak legalább annyit várnánk el kormányférfiaktól, mint amennyit egy szomszédtól vagy kollégától elvárunk. Ha nem fogadnánk el a kettős mércét a politikai és a magánerkölcsre, holnap megbuknának.
De így: dupla haszon. Ha lop, ha szívtelen, ha erőszakos: nem számít, ettől még megválasztjuk. Ráadásul ritkulnak a versenytársak, egyre kevesebb a becsületére kényes, igényes, tehetséges fiatal, aki politikusnak akarna szegődni. A politizálás büdös. Senki nem hiszi, hogy szólhat a közhaszonról is, nem csak az egyéniről.
Ha meg nem hisszük, ha csak legyintünk, nem is fog. Akkor marad korunk hőse a gyömrői polgármester és társai. Pöttyös hősök, sok szeplővel.
