Teljesen véletlen volt, vagy talán égi jel, amikor 2016. március 10-én az ATV Start Plusz adásában elcsíptem egy beszélgetést Dr. Szabó Sándorral, aki a kaliforniai egyetemen dolgozik, mint a patológia és a farmakológia professzora, és aki a magyar apanyelvű Selye János tanítványaként egykori mestere emlékének leghűbb ápolója. Eddig is kedveltem az Agymenőket, de amióta ebből az interjúból megtudtam, hogy a sorozatban szereplő Dr. Sheldon Cooper Selye János kiköpött mása, azóta még inkább. Selye professzor kemény kezű, szigorú vezető, kritikus, éles elméjű és szájú ember volt, akit sokan félve tiszteltek és szerettek. Selye János stressz elméletéről nem most hallottam először. Magyarul 1964-ben jelent meg első könyve az „Életünk és a stressz”, amivel nagy sikert aratott, és akkoriban a stressz divatos társalgási téma volt. Jóval később én is olvastam ezt a könyvet, viszonylag sokat meg is értettem belőle. Most viszont az 1976-ban megjelent „Stressz distressz nélkül” címűt olvasom, ami nem is annyira orvosi, mint inkább filozófiai mű. A könyv legfőbb célja, a szerző saját bevallása szerint, hogy megmagyarázza az „önzetlen önzés” elméletének biológiai gyökereit. Ennél többet nem is árulok el a könyvről, tessenek elolvasni, és nézzék, ezen túl más szemmel, Sheldon Cooper kalandjait!
