gasztronómia;utcai árusok;street food;

2016-09-10 09:14:00

Utcai ínyencségek

Megemelkedett az utcán ehető ételek ázsiója. Ma már nem feltétlenül vacak, amit így kapunk. Nem véletlen, hogy az éttermeket rangsoroló Dining Guide-ben külön kategóriává vált a street food, és ez már közel sem csak a hamburgert és a hot dogot jelenti, és még csak nem is a lángost meg a palacsintát, hanem akár izgalmas, újszerű, fantáziadús finomságokat.

Már tavasszal is volt a Kincsem Parkban ilyen jellegű mustra, és most nyár végén szintén élvezhettük a Food Truck Show-t. Nemcsak az ízek jelentenek ilyen alkalmakkor élményt, hanem a látvány is. Elképesztő alakú, színű ételes kocsik mustrálhatók végig, tobzódnak a formatervezők, és már ez önmagában feldobja a hangulatot. Hogy az egymásba hömpölygő szagokról, illatokról ne is beszéljünk, akár becsukott szemmel is kitalálható, hol mit főznek, aztán persze adódhatnak olyan különlegességek, amikről alapos vizsgálódás után sem mondanánk meg, hogy pontosan micsoda, míg belé nem harapunk. És esetleg utána sem.

Minden ilyen mustra, amellett, hogy akár önálló program, tágíthatja a gasztronómiai horizontunkat, és miután azért nincs agyonbonyolított fogásokról szó, esetleg sok minden elleshető otthoni használatra is. Én bizony rögtön a bejáratnál beleszerelmesedem a Szegyház masinájába. Majdnem olyan, mint egy régi, füstös mozdony, csak persze azért kisebb kiadásban. Főleg marhaszegyet készítenek benne, innen az elnevezés. Na de persze az oldalas se kutya! Magyar Gergely megmutatja, hogy három különböző részben háromféle hús készülhet. Ami bizony külföldről érkezik, mert ebben az esetben is jelentkezik a visszatérő probléma, hogy hazai beszállítóktól gyakran igen nehéz azonos jó minőségben, rendszeresen kiváló alapanyagot kapni. Bizony, tizenkét órát sülnek a húsok, és nem lehet közben elmenni aludni, mert cirka fél óránként spéci faszénnel kell táplálni a meglehetősen falánk szerkentyűt. Na de utána aztán valószínűtlen puhaságú, fölöttébb kellemesen megfüstölődött, a nedveit, zamatait megőrző, fenséges húst kapunk.

A Nyárson sült röfi nevű mutatós kocsinál, kicsit odébb, pedig már szépen pirospozsgásodó malacok forognak ínycsiklandozóan nyárson. Megint csak szerephez jut a faszén. Kaphatunk például frissen sült hússal teli kenyércipót, melyhez ízletes csalamádé és tejföl párosul. De van rukkola salátás, pikáns, mézes, mustáros szószos változat is. Mindez Szekszárdról érkezett, és Kiss Ferenc készíti nekünk.

Vele szembe pedig ott tanyázik egy igazán reprezentatív kocsi, a Babuskáé, melynek ott van hátteréül az ugyanerre a névre hallgató vendéglő. Nemcsak néhány étellel érkeztek, hanem ízelítőt adnak a vendéglő kínálatából. Van például a jellegzetes, orosz húsos tészta, a pelmenyi, és a desszertként ajánlott édes tészta, a szirnyiki. Megkóstolom az egyik legismertebb orosz fogást, a borscs levest, ami lehet ugyanolyan tartalmas egytálétel, mint a gulyás. Érdekesség, hogy itt krémleves formájában adják. Sűrű, ízletes, nekem furcsa, hogy nem meleg, de megtudom, hogy nyáron, így, langyosan szolgálják fel, és mellé a pirog meleg, míg télen fordítva. Ha már a borscsnak a cékla az alapja, egy céklás blinit kérek még, ami leginkább a palacsintához hasonlítható, és vöröshagymás, marinált heringgel töltött, vodkás majonéz teszi teljessé a kompozíciót. Érdekesség a tárkonyos limonádé.

Finomak a húsgolyók a Kanélgépnél, különösen a mentás-paradicsomos, a lime-os-babosban nem érződik eléggé a lime. Szendvics formában is sok minden kapható. A Telecipó BT.-nél helyben tudják dagasztani, sütni a különböző finomságokat. A csülöktepertős pogácsa fenomenális. De van csülkös bableves is, nem túl zsíros, de igen tartalmas és ízes, az a fajta, amiben szinte megáll a kanál. Már kifelé tartok a parkból, és annyira elteltem, hogy úgy érzem, napokig nem tudok enni, de a Göröngy fiatal párja olyan kedvesen mosolyog rám, hogy kóstolok a fantáziadús, szintén helyben készülő lepényükből, ami igazán finom. Szeretet van abban, ahogy adják. Érződik, hogy szívügyük ez a kis vállalkozás, amibe nem is olyan régen fogtak bele.

Az érződik több kocsinál is, hogy örömmel főznek. Ez nem nagyipari, futószalag munka, hanem kisüzemi kézművesség. A kiszolgálásban is van valami személyes. Jó így összegyűjtve látni, hogy a gasztronómiának ez az ága is fejlődik nálunk.