Betelhet a pohár a spanyoloknál

Spanyolországban a lakosság túlnyomó része, 71 százalék nem kíván előrehozott választást, amely egy éven belül a harmadik lenne. A politikai élet szereplői azonban kilenc hónap óta képtelenek közös kormányzásban megállapodni. Múlt héten két szavazást is tartottak az új kabinetről, ám Mariano Rajoy hivatalban lévő miniszterelnök egyik alkalommal sem kapott kellő többséget. A megkérdezettek mindössze 27 százaléka támogatna egy újabb idő előtti voksolást. 

A legkevésbé az ultrabaloldali Podemos szavazói elleneznének egy idő előtti választást: esetükben 42 százalék támogatja és 56 százalék ellenzi a választást. A leginkább a Ciudadanos liberális párt hívei ellenzik: 87 százalékuk nem akar újra az urnákhoz járulni. A konzervatív Néppárt támogatói esetében ez 80, a szocialistákénál pedig 73 százalék.

Amennyiben Spanyolországnak október 31-ig nem sikerül új kormányról megállapodni, december 25-én ismét választaniuk kellene, két sikertelen választás után harmadszor is.

A Metroscopia felmérése szerint 37 százalék azt közölte, nem hajlandó ismét élni szavazati jogával. A szocialisták 46, a Ciudadanos szavazóinak pedig 45 százaléka nyilatkozott így. A megkérdezettek 51 százaléka pedig annak a véleményének adott hangot, hogy a jelenlegi áldatlan állapotokért a szocialistákat és vezetőjüket, Pedro Sanchezt terheli felelősség.

Szerző
Témák
Spanyolország

Egy mandátum az ellenzéknek

Egyetlen parlamenti helyet sikerült szereznie a fehérorosz ellenzéknek a vasárnap megrendezett parlamenti választáson, ezzel húsz év után először képviseltetheti magát a törvényhozásban. Az Egységes Polgári Párt képviseletében Anna Konopackaja jutott mandátumhoz. Bekerült a 110 tagú minszki törvényhozásba továbbá egy olyan független jelölt is, aki az ellenzékhez áll közel. Bejutások meglepetésnek számít.

Ők ketten azonban aligha jelentenek fenyegetést az Európa utolsó diktátorának nevezett Alekszander Lukasenko hatalmára, akinek a pártja az összes többi mandátumot megszerezte. Így az ország politikai térképén sem történik változás. A voksolás lebonyolítása azonban arra utal, hogy Fehéroroszország jobb kapcsolatokra törekszik a Nyugattal, s a Minszkkel szembeni szankciók fokozatos leépítésére törekszik, cserében engedményekre is hajlandó. Ezt jelzi, hogy az ellenzéki jelöltek ezúttal könnyebben regisztrálhatták magukat a választásra, s független választási megfigyelőket is beengedtek az országba.

Jóllehet Lukasenko jó kapcsolatokat ápol Oroszországgal, hazája óvatos, de egyértelmű lépéseket tesz az Európai Unió irányába. Az ország külpolitikailag és gazdaságilag is függetlenedni próbál Moszkvától. Ez nem megy egyik napról a másikra, hiszen a fehérorosz export negyven százaléka az orosz piacra megy.

Szerző

Horvátország nehéz időszak előtt

Meglepően nagyarányú győzelmet aratott a vasárnap megrendezett horvát parlamenti választáson a konzervatív Horvát Demokratikus Közösség (HDZ). párt szövetségeseivel együtt hét mandátummal szerzett többet a szociáldemokratáknál. Ez egy újabb HDZ-Híd koalíciót vetít előre, amely talán stabilabb lesz, mint a mostani, amely alig több mint fél évig működött.

A horvát választás végeredménye teljesen rácáfolt az exit pollra. Miközben ugyanis az urnák lezárásakor még úgy látszott, a szociáldemokrata SDP egy mandátummal többet szerez a HDZ-nél, ehhez képest már a voksok feldolgozásának felénél látszott, hogy a konzervatív párt nagy fölénnyel nyer. Száz százalékos feldolgozottság után a HDZ szövetségeseivel 61 mandátumot gyűjtött a 150 tagú törvényhozásban. Az SPD mindössze 54 képviselői helyhez jutott. Összesen 13 mandátumot szerzett a magát centristának nevező Híd, nyolcat a baloldali populista Élőfal, hármat az isztriai IDS szövetség, kettőt a zágrábi polgármester, Milan Bandic pártja, egyet-egyet két kisebb tömörülés. A többi mandátumon a kisebbségek osztozhatnak. Ez azt jelenti, hogy az eddigi két koalíciós partner, a HDZ és a Híd ugyan 74 mandátumhoz jutott, ami önmagában még nem elég a kormányzáshoz, de nem lesz nehéz megszerezniük további képviselők támogatását. Akár támaszkodhatnak néhány kisebbség, akár Bandic pártjának képviselőire.

Andrej Plenkovicot, a HDZ elnökét bízzák majd meg kormányalakítással. A HDZ-nek láthatóan nagyon is jót tett az előző pártelnök, Tomislav Karamarko távozása, s az, hogy a nála jóval mérsékeltebb Plenkovic került a párt élére. A leendő miniszterelnök bejelentette, garantálni fogja azt, hogy stabil kormány jöjjön létre, amely kitölti négyéves mandátumát. Kifejtette, készek a tárgyalásokra minden olyan párttal, amelyek világnézete közel áll az övékhez. Mint mondta, a kabinet „európai orientáltságú” lesz. Beszédében ígéretet tett arra, hogy segítenek a fiatalok felzárkóztatásában.

Bozo Petrov, a centrista Híd elnöke azt közölte, öt napot ad a pártoknak arra, hogy válaszoljanak arra: elfogadják-e javaslatait, mert szerinte csak ezek révén biztosítható egy stabil kormány létrejötte. Reformokat követel, amelyek szerinte elengedhetetlenek az országban. Mint mondta, ha nem mondanak igent felvetéseire, „jöhetnek az új választások”. Petrov szavai arra utalnak, hogy a Híd továbbra sem lesz egyszerű partner. Tény, Horvátországnak komoly gazdasági reformokra lenne szüksége, hiszen az államigazgatásban jóval többen dolgoznak annál, mint ahány emberre szükség lenne, s a munkaerő alkalmazásánál többet számít a pártszimpátia, mint a hozzáértés. A népszerűtlen intézkedéseket azonban még egyik kabinet sem merte meghozni.

Az mindenesetre biztosnak tűnik, hogy csakúgy, mint a tavaly novemberi voksolást követően, most sem várható az, hogy egyik napról a másikra megalakul az új kabinet. A Vecernji List ezért szóba hozott egy másik lehetőséget is: a HDZ és az SDP esetleges nagykoalícióját. Plenkovic jóval józanabb politikus, mint elődje, Karamarko volt, így az ő esetében talán nem is zárható ki a szociáldemokratákhoz való közeledés. A gond ezúttal inkább a szociáldemokratákkal van. Zoran Milanovic volt kormányfő súlyos hibákat követett el a választási kampányban, elővette a nacionalizmus kártyáját, szerbellenes szólamokat hangoztatott. Aligha lehet maradása a párt élén. Az SDP kudarcának tanulsága az: elérkezett az SDP megújulásának ideje.

Annyi biztos, hogy a voksolás meglepetésének számító Élőfal nem lesz a következő kormány szereplője. A spanyol Podemoshoz hasonlítható párt lényegében mindent elutasít, amit a nagy pártok képviselnek.

Szerző