Titkos megbízatás - Csoóri Sándor halálára

Publikálás dátuma
2016.09.12 13:25
Csoóri Sándor mindig a széles körű és hatékony nemzeti és társadalmi reformok híve volt FOTÓ: NÉPSZAVA
Életének 87. évében meghalt Csoóri Sándor kétszeres Kossuth-díjas költő, író, a nemzet művésze - közölte a Kormányzati Tájékoztatási Központ. Az alkotót hosszan tartó súlyos betegség után érte a halál hétfő kora hajnalban. A kormány Csoóri Sándort saját halottjának tekinti.

Régóta, mondhatni évtizedek óta tapasztalom, hogy a magyar közéletnek az az erkölcsisége, mondhatnám így is: szakralitása, amely a legnehezebb történelmi időkben (mondjuk, Trianon után, a második világháború után, az ötvenhatos forradalom leverése után) mindig ott magaslott a vereséget szenvedett és megalázott nemzet előtt, jóformán elveszett. Irodalmunk ma már csak némi megszorítással nevezhető a „nemzet lelkiismeretének”. Nem csupán az írótársadalom vétkes ebben, az országos politika is, amely meglehetősen ravasz eszközökkel igyekszik a közélet sűrűjétől távol tartani az irodalmi életet.

Bevallom, nem kevés nosztalgiával gondolok azokra az esztendőkre, midőn Illyés Gyula és Németh László, Nagy László és Örkény István, Juhász Ferenc és Sánta Ferenc munkássága jelölte ki azokat az irányokat, amelyek szerint a többnyire béklyóba vert és megalázott nemzet tájékozódhatott. Közéjük tartozott Csoóri Sándor is, aki küzdelmes és tartalmas életében mindig arra törekedett, hogy a magyarság sorsa (a magyarság nagy népi tömegeinek a sorsa) jobb legyen.

A magyar jövő számára (ezt most talán túlságosan is gőgös politikusaink zokon fogják venni) hagyományosan a nemzeti irodalom: Magyarországon, Erdélyben, Felvidéken, Délvidéken, Kárpátalján, tehát mindenütt a magyar irodalom jelölte meg a követendő nemzeti stratégiát. És ez a stratégia mindig társadalmi, kulturális és erkölcsi – mondhatnám így is:”lelki” reformokat kínált és követelt.

Csoóri Sándor mindig a széleskörű és hatékony nemzeti és társadalmi reformok híve volt, és mindenekelőtt a gondolkodó értelmiséget kívánta a reformgondolkodás befogadására és képviseletére, ha kell, a reformok érdekében folytatott eszmei-szellemi küzdelemre felkészíteni, mozgósítani.

Ennek a vállalkozásnak a jegyében, én legalábbis így látom, három fontosabb javaslata volt (és maradt). Az első a hagyományokat érinti, a magyar reformgondolkodás hagyományait, amelyeknek életre keltése valóban nélkülözhetetlen annak érdekében, hogy a magyar értelmiség a reformok felelős gazdájának tudja magát. Hivatkozott ő a tizenkilencedik század reformgondolkodóira és politikusaira, mindenekelőtt Széchenyi Istvánra, mindazonáltal nagyon is érthető, hogy a magyar reform közvetlen gondolati előzményeit a harmincas évek, illetve a koalíciós korszak népi irodalmában és mozgalmában: Németh Lászlónál, Illyés Gyulánál és Bibó Istvánnál találta meg.

Második javaslata a reformfolyamatok „alulról” történő szervezésének és előmozdításának ügyét érintette. Csoóri jól látta, hogy a magyar társadalom szétesett társadalom, amelynek közéleti viszonyai időnként a teljes szellemi felbomlás tüneteit mutatják. E bomlással, értékválsággal és identitászavarral szemben a társadalomban képződő szellemi és erkölcsi szigeteket szerette volna szembeállítani. Azokat a kisközösségeket, amelyeknek erős belső kohéziója és hiteles kulturális önazonossága van. Ezek a közösségek szigetszerűen vannak jelen a társadalomban, mégis ezek a szigetek erősíthetik meg újra a nagyobb emberi közösségek, végső soron a nemzet összetartozás-tudatát és lehetnek a reformfolyamatok ösztönzői.

Végül Csoóri harmadik javaslata a szűkebben értelmezhető „magunk revíziójára” vonatkozott, arra, hogy minden embernek és természetesen minden értelmiséginek először önmagában kell rendet teremtenie, hogy autonóm személyiségként legyen képes előmozdítani a közösségi vállalkozásokat. Németh Lászlóra emlékeztető program ez, az Emberi színjáték Boda Zoltánja mondja: „Az ember egy módon használhat a világnak, ha rendbe jön önmagával.” Hivatkozhatnék persze másokra is, hiszen azok a filozófiák, amelyek szerint a működőképes emberi közösségek csakis szabad emberek társulása révén jöhetnek létre, igen nagy szerepet adnak a személyiség autonómiájának.

Csoóri Sándor természetesen nem az individualizmus oly sokat bírált világképét akarta régi jogaiba visszaállítani, ellenkezőleg, az emberiség nagy közös szellemi értékeinek meghódításában látta az egyéni autonómia zálogát. „Korunkban – mondta – a túliparosított lét […] kialakította a tudat iparosítását. Sok a késztermék a politikában is, a politikai gondolkodásban. Sok a vallásos előjelű félelem. Ahhoz, hogy megszabaduljunk tőlük, föltétlenül közelednünk kell az emberiség szellemi és erkölcsi életének hagyományosabb értékeihez. A lelkiismeret, a munka, a gyönyör, az önfeláldozó ösztön, a zsigerek morzeüzenete a személyiség legbelsőbb tartományából való örökös újdonságok. Ha eddig nem létezett nélkülük világ, ezután se létezhet.”

Az emberiség nagy közös szellemi és erkölcsi értékei között tartotta számon a költészetet. A költészet az ő személyes világában közösségi küldetés volt: ahogy egy régi versében írta: „titkos megbízatás”. Megbízatás, amelyet Balassi Bálint, Petőfi Sándor, Ady Endre emberi és költői sorsa pecsételt meg. Ez a megbízatás, ahogy Mint titkos megbízatás című vallomásos versében olvasható, a magyar költészet nemzeti küldetése, közösségi küldetése mellett tett hitet.

Végezetül és búcsúzásként ebből a verséből szeretnék idézni néhány sort: „Nyitott sebemmel ott fekszem most én is azon a mezőn. / Felhők jönnek rám és vágtázó, idegen lovasok. / Hányadik testemet tapossák újra bele / hazai földbe? Sár, ganyé, keserű fű a számban. / S édes hazám földjétől öklendezem. / De érzem s tudom: rám talál majd a szél, / hajammal elszalad s holtak kezét / érintve visszatér újra. / S ez az érintés élni kényszerít engem minden időkben, / mint titkos megbízatás a gyöngéd vértanúkat.”

Pályatársak búcsúznak
Tamás Gáspár Miklós a hvg.hu-n búcsúzott az írótól. A filozófus úgy fogalmazott: „Csoóri szívből támogatta a magyar jobboldalt, bár a magyar jobboldal nem olyan, mint ő, ha van is néhány meggyőződése, amelyben Csoórival osztozik. De ő már a jobboldalé, bármilyen fura ez voltaképpen. Hol van már a Csoóri Sándor népe? Hol van bármi, amiben nemzedéke hitt? Ott, ahol ő lesz nemsokára. A temetőben.”
Tamás Gáspár Miklós megjegyezte: „Nagyon szeretetre méltó ember volt, nagyon bájos, nagyon kifinomult. Szerette a képtárakat. A korai németalföldi festészetet különösen. Bach, Buxtehude zenéjét nagyon. Hogy a verseire, esszéire, filmjeire emlékezni fognak-e unokáink, nem tudom. Lehet. De különös – és végül is tragikus – emberi alakjára bizonnyal.”
Jókai Anna Kossuth-nagydíjas magyar írónő szerint Csoóri Sándor a puha diktatúra évtizedeiben felmérhetetlenül sokat tett a magyarságért határon belül és kívül egyaránt - hangsúlyozta az írónő az MTI-nek a hétfő kora hajnalban elhunyt alkotóra emlékezve. "A rendszerváltás eseményei az ő működése nélkül elképzelhetetlenek, mégis sok csalódás érte" - fűzte hozzá Jókai Anna.
Mint fogalmazott, Csoóri Sándor "nem homo politicus volt, hanem az eszmék, a nagy érzelmek embere. Költő, akinek egyes nézeteivel nem vitáztak, hanem hosszú vesszőfutásra ítélték a 90-es évek elején". "Csoda, hogy talpon maradt és hanyatló erejével próbált azután is segíteni" - jegyezte meg az írónő, akinek meggyőződése, hogy a "magyarság, a magyar irodalmi élet tartozik Csoóri Sándornak pályaképe átfogó, higgadt és szeretetteljes felrajzolásával".
Szentmártoni János költő, a Magyar Írószövetség elnöke úgy fogalmazott az MTI-nek, hogy a nemzet költőjét becsültük Csoóri Sándorban, halála óriási veszteség, és hatalmas hiányt hagy maga után.
Hozzáfűzte: Tornai József és Marsall László mellett egy nagyon meghatározó nemzedék kiemelkedő tagja volt Csoóri Sándor, aki Illyés Gyula és Németh László nyomdokain haladva a "bartóki modellt" vallotta magáénak, vagyis a nemzetben és Európában való gondolkodás szintézisét. Csoóri Sándor a nagy társadalmi kérdésekben való megnyilatkozás fontosságát hirdető alkotók sorát gazdagította, amely Balassitól a reformkor nagyjain át Nagy Lászlóig ível. Életműve, személyes és közéleti szerepvállalása túllép a különféle szervezetek és intézmények korlátain, amelyekben tevékenykedett - hangsúlyozta.
"Metaforákra épülő, egyszerre szürreális és realisztikus, lélektani és közéleti kérdéseket is boncolgató költészete nagyon sokunk számára követendő példa volt már fiatal korunkban is" - fogalmazott Szentmártoni János, aki szerint Csoóri Sándor azon költők közé tartozott, akik azt vallják, hogy a leírt szó is tett.
"A tettek embere volt, hitt a leírt szó erejében, és ezt próbálta kivetíteni az élet minden területére ahhoz, hogy kulturális és morális értelemben is egy jobb országot, egy jobb nemzetet építsen" - hangsúlyozta. Megjegyezte: Csoóri Sándor örökének vannak folytatói a fiatalabb nemzedék alkotói között is.
Frissítve: 2016.09.12 22:01

Orbán majdnem minden megtakarított forintját a Fideszre költötte

Publikálás dátuma
2019.04.22 20:25

Fotó: Népszava
Legalábbis ez derül ki, ha a kormánypárt pénzügyi kimutatását és a miniszterelnök vagyonnyilatkozatát egymás mellé teszi valaki.
Orbán Viktor 1 032 421 forintot adományozott tavaly a pártjának, szúrta ki a Fidesz 2018. évi pénzügyi kimutatásában a 24.hu. Ez az összeg közel annyi, mint a miniszterelnök összes megtakarítása, amely a 2019-es adóbevallása szerint 1 millió 395 ezer forint. Így már csak az a kérdés: vajon miből fizeti ki a miniszterelnök az OTP magánrepülőjét - amivel ha utazott, azt mindig kifizette Csányi Sándor szerint -, hogyha majdnem teljes vagyonát pártjára költi.
A kimutatás szerint tavaly forintra pontosan 2 milliárd 426 millió 316 ezer 698 forint bevétele volt a kormánypártnak, és ebből 1,5 milliárd központi költségvetésből származó támogatás, 407 millió adomány, 301 millió egyéb támogatás és 176 millió tagdíj.
2,3 milliárdot még tavaly el is költött a Fidesz. A legtöbbet, 1,6 milliárdot "politikai tevékenység kiadása" címszó alatt költötték a dokumentum szerint. A második legkomolyabb tétel a "működési kiadások", ami 428 milliót emésztett fel.
Frissítve: 2019.04.22 20:52

Mesés opera mesés előadásban

Publikálás dátuma
2019.04.22 17:32

Fotó: BTF/ VALUSKA GÁBOR
Csajkovszkij harmadik és egyben utolsó operája nem hallható, látható bárhol bármikor, egy a Mariinszkij Színházhoz köthető előadás azonban a „ha egyszer hallani kell és lehet, az ez legyen az" kategóriába tartozik.
A szentpétervári Mariinszkij Színházban mutatták be 1892 decemberében Csajkovszkij operáját. A mesés történet szimbolikus jelentéssel bír, a világtól elzárt vak királylány története, aki végül az isteni jóság eredményeképp a szerelem és a fény után vágyódva a mór orvos beavatkozása révén látóvá lesz, több aspektusból is értelmezhető. A csodás kertben eltévedt herceg alakjába, akinek valamilyen módon meg kell szabadítania egy világtól elzárt, a vakság fogságában sínylődő királylányt, nem nehéz Tamino alakját belelátnunk. Az opera hatalmas, a szólistákat, a kórust, zenekart is foglalkoztató istent dicsőítő fináléja pedig sokban emlékeztet Mahler 2. szimfóniájának záróütemeire, amelyet nemrégiben szintén itt hallhattunk a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Érdekesség, Mahler - aki az opera komponálásának, bemutatásának idején már foglalkozott három évvel később elkészült művével - vezényelte a Jolánta első külföldi bemutatóját, a premier után pár héttel, Hamburgban. 
Hogy Valerij Gergijev és zenekara mindent tud, arról nem is olyan régen, két évvel ezelőtt is meggyőződhettünk a Müpában. A vonósok kissé fojtott, ugyanakkor lágy hangzása, a fa- és rézfúvósok mindenekfölötti precizitása és ha kell, ereje, akkor is ámulatba ejtő volt. Most az operában azt is megcsodálhattuk hogyan igazodnak a hangszínek, hangzásarányok arányok a szöveghez, egészen pontosan ahhoz, ahogyan az énekesek szólamaiban megjelenik, ahogyan azt az énekesek eldalolják. Más zenekaroknál az tűnik fel, ha valami nagyon jó, kis túlzással Gergijevéknél az, ha csak az átlagot hozzák. De ilyen nem nagyon van. Az énekesi gárdában, csak úgy, mint néhány hete a Hovanscsina orosz szereplői körében, feltűnően erős volt a bariton-basszus szekció. Sztanyiszlav Trofimov nem mindennapi basszusával René királyt Godunovi mélységgel és erővel ruházta fel, bár a figura nem olyan tragikus alak, inkább Sarastroi belátás, bölcsesség vezérli. A mór orvos szerepében Roman Brugyeko remekelt, Alkeszej Markov is megérdemelten alakított nagy sikert, de még a kapus kisebb jelentőségű alakjaként Jurij Vorobjov is figyelemreméltó volt, mint ahogy nem lehetett bajunk a többi kevésbé fontos alak megjelenítőjével sem, és természetesen a kórus is illett az előadás színvonalába. A címszereplő szoprán, Irina Csurikova és a tenor lovag, Nazsmiddin Mavljanov is szépen hozta a nemzetközi kiváló színvonalat. Gergijev nem csak a zenekar, hanem Csajkovszkij nyelvét is érti, a Jolánta is egy olyan mű, amit kell vele hallani, ha eljön hozzánk vezényelni.
Frissítve: 2019.04.22 19:19