Mintha Torgyán Lajos ült volna be a minap az Egyenes beszéd stúdiójába. Akinek még nem egészen veszett a politika távoli múltjába az egykori kisgazda vezér emléke, nyugodtan gondolhatta volna, hogy Kósa Lajos, a Fidesz jelenlegi frakcióvezetője Torgyán reinkarnációja.
Amolyan Kósa Jóskából próbált egy szalonképes beszélgetést előcsalogatni Kálmán Olga, de nem sok sikerrel. Kósa láthatóan nem azért vállalta a beszélgetést az ATV stúdiójában, hogy bármiféle magyarázattal szolgáljon a Fidesz környékéről az utóbbi időben kiszivárgott hírekkel kapcsolatban, vagy netán megértesse a nézőkkel, miért állt elő olyan bornírt marhasággal a miniszterelnök évadnyitó parlamenti beszédében, mint amit hallhattunk tőle. Többször is megpróbált nekifutni kolléganőnk a kérdéssel: mégis honnan veszi a Fidesz, hogy Martin Schulz, az Európa Parlament elnöke komolyan azt gondolta volna, hogy ha a magyar kormány befeszül, és hallani sem akar egyetlen menekült befogadásáról sem, akkor majd ő – a szociáldemokrata politikus – elintézi a hazai szocialista (és más ellenzéki) városi, kerületi polgármesterekkel, hogy hozzájuk telepítsék azokat a szerencsétleneket. És ezen a ponton Kósa átment torgyáni demagógiába: mondta a magáét, félbeszakíthatatlanul, hogy márpedig Schulz azt mondta, meg kijelentette, meg leírta, csak tessék utána járni…
Az egész „interjú” (?) olyan benyomást tehetett a türelmes nézőkre (akik a második nekifutás után – „mégis honnan veszi ezt a Fidesz…” nem kapcsoltak másik adóra), hogy a kormánypárt egyik prominens politikusa megint arcul csapja mindazokat, akik nem a kormánymédia valamelyik csatornájától várnak eligazítást a világ dolgaiban. Ugyanezt a lekezelő stílust alkalmazza a frakcióvezető, ha esetleg hajlandónak mutatkozik szóba állni a Klubrádió műsorvezetőjével is.
És ez a leereszkedő hajlandóság a legbántóbb az egészben. Mert szinte vibrált a levegőben a műsorvezető visszafojtott indulata, hogy nem teheti meg a vele szemben ülő emberrel, hogy az első torgyániáda után megköszöni a neki szánt időt, és kiküldi a stúdióból. Mert már az is egyfajta kegy, hogy a „fontos Kósa” elfogadta a meghívást. Alig-alig van olyan kormánypárti politikus, aki valami ilyesmire kapható volna, legfeljebb a kormányszóvivő, aki ugyanebben a kinyilatkoztató stílusban szokta mondani a magáét, kizökkenthetetlenül. Kérdés, hogy éppen a nézők érdekében meg kell-e „becsülni” ezeket a semmiket is?
„Kiábrándító ez a lenézés”, mondta egy baráti beszélgetésen a Nyugat-Európából ide telepített tudósító kollégám, aki nem is érti, miért hajlandó a magyar sajtó „szabadabbik fele” belemenni ebbe a játszmába. Ha náluk az ilyen kósalajosok hasonló szöveggel állnának ki a sajtó elé, azt kétszer tehetnék meg. Először és utoljára.
